Ezen a mai napon, az
irgalmasság vasárnapján – mint azt tudjuk – a szentatya két megboldogult pápát
avat szentté: II. János Pált és XXIII. Jánost. II. János Pál pápát jól ismerjük
– hisz néhány éve még ő vezette Egyházunkat – s talán a legfiatalabbak is megélték
még őt. XXIII. Jánost azonban már kicsit kevésbé ismerjük. Az ő idejében
ugyanis még nem volt annyira fejlett és elterjedt a hírközlés – így hozzánk is
kevesebb információ jutott róla. Éppen emaitt szenteljünk egy kis figyelmet
most az ő személyének.
Nem volt sokáig
Egyházunk élén, csupán négy és fél évig. Mai szentté avatása azonban pontosan
rámutat a szentírási igazságra: „Mert a
tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. Sokkal
többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj és a bűntelen élet, mint
a magas kor”. Milyen mélységes üzenet ez mindannyiunk számára: hogy mi
szentek leszünk-e, az bizony nem függ attól, hogy fiatalon meghalunk, vagy száz
évig élünk majd. Az csupán attól függ, hogy hogyan élünk: Isten törvényei,
parancsai és szeretete szerint, vagy öntörvényűen és önmagunkat szeretve. XXIII.
János pápának sikerült eljutnia egy olyan magas, magasztos lelki szintre,
melyen ráérzett: az életnek tényleg csak úgy van értelme, ha Istent tesszük az
első helyre. Így írt egyszer: “A világ
már nem vonz. Teljesen és kizárólagosan Istené akarok lenni, hogy átjárjon a
fénye, s ragyogjon fel bennem az egyház és a lelkek iránti szeretet”.
Milyen csodálatos, ha valaki ezt őszintén ki tudja mondani: “A világ már nem
vonz.” De ez nem csak egy pápának, püspöknek, vagy papnak a célja. Minden hívő,
Istenhívő embernek egyszer el kell jutnia arra a pontra, mikor ezt már ki tudja
mondani: a világ már nem vonz. A világban élek, de nem e világnak élek, hanem
Istennek. Házastársamon, gyermekeimen, szüleimen keresztül Istennek szolgálok,
s teljes erőmből azon vagyok, hogy hozzá eljussak úgy én, mint családom minden
tagja. S akit ez a világ már valóban nem vonz, az bizony el tud tőle szakadni,
s nem fél még a hláltól sem. Ezt tanítja ez a mai vasárnap is: ha keresztény
életemet élem, akkor bizton remélhetek az Isten irgalmasságában.
Többek között erre
tanítson meg nemsokára már szentté kihirdetett egykori szentatyánk,
szentatyáink példája: Célunk nem lehet más, mint Istenhez jutni. S ennek egyik
fontos állaomása, mikor őszintén ki tudjuk mondani: ez a világ, s annak
kínálata már nem vonz. Vagy ha vonz is, az Isten vonzása már erősebb bennem. Ez
irányba törekedjünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése