Évközi idő harmincadik vasárnapja

1921 nyarán neves és (ma) ünnepelt írónk, Krúdy Gyula többek között ezeket a sorokat írta egyik barátjának, Bródy Sándornak: Kedves Sándor, már bejárta hétszer a világot, mint a drótostót. Ideje volna: leülni, pihengetve írogatni, nagyokat nevetni és többet bölcselkedni, mint valaha. Hisz minél öregebbek leszünk annál több okunk van a bölcsességre.” Milyen nagy igazság: „minél öregebbek leszünk annál több okunk van a bölcsességre” Hisz ahogy telnek éveink, úgy szerzünk egyre több tapasztalatot, a tapasztalatok pedig bölccsé kell hogy tegyenek. De vajon így van-e ez?

A legtöbben közülünk, akik itt vagyunk e szentmisén, nem csak ma jöttünk el ide. Rendszeresen itt vagyunk – hétről hétre, vasárnapról vasárnapra. Így talán ki is számolhatnánk, életünkben kb. mennyiszer vettünk már részt a szentmisén, mennyiszer hallottuk-hallgattuk az evangéliumot, a zsoltárokat, a szentírási részeket, a prédikációkat. De hogy bölcsebbek vagyunk-e mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, azt mindenki saját magán látja. Pedig minél öregebbek vagyunk, minnél több dolgot hallunk és tapasztalunk, annál több okunk van bölcsnek lenni. De mit is jelent bölcsnek lenni? Egyházunk úgy tanítja, hogy a bölcsesség nem egyszerűen műveltséget, vagy tudást jelent. A bölcsesség egy erény, egy „jó szokás”, mely képessé teszi az értelmet arra, hogy egy-egy konkrét esetben a lehetséges cselekvések közül ki tudja választani a célra, a jóra vezető helyes cselekvést. Az tehát a bölcs ember, aki tudja, mi a jó, és azt a jót meg is teszi. Mi pedig itt a templomban rendszeresen halljuk, mi a jó, mi az, ami Istennek tetsző. Életünkben pedig tapasztaljuk, hogy akor vagyunk igazán boldogok, ha jó döntéseket hozunk, ha helyesen rendezzük dolgainkat. Ezt a kettőt, a jó megismerését és a jó megtételét kell összepárosítanunk ahhoz, hogy mi is bölcsek tudjunk lenni, hogy  „minél öregebbek leszünk annál több okunk legyen a bölcsességre”.

A mai evangéliumban szereplő koldus csak egyet kért Jézustól. Így szólt: „Mester, hogy lássak”. De amint Jézus meggyógyította őt, ő nem csak a szemével kezdett el látni. Hisz azt írja az evangélista: nyomban visszanyerte látását, és követte Jézust az úton. A koldus lelki szemei is megnyíltak, hisz Jézus tanítványa, követője lett. Bölcs emberré lett, mert megismerte, hogy Jézus a mennybe vezető úton jár, és követte őt azon. Meglátta, mit kell tennie, s azt meg is tette.

„Minél öregebbek leszünk annál több okunk van a bölcsességre” Ma is egy nappal öregebbek lettünk. De e mai nap után egy kicsit bölcsebbek is lehetünk, ha ma is felismerjük a jót, amit megtehetünk, és azt meg is tesszük. Lehetőség lesz rá – van rá. A híres és hívő tudósnak, Blaise Pascalnak egyszer azt mondta valaki: „Elhagynám a rossz életet, ha hinni tudnék.” A tudós erre így válaszolt: „Ha elhagyná a rossz életet, azonnal hinne.” Így van ez ma is. Ha jót teszünk, közelebb kerülünk Istenhez. Ne csak emlékezzünk nagy elődeinkre, de szavukat, példájukat megfogadva jussunk is közelebb kitűzött célunkhoz – Istenhez, a mennyországhoz.