Az immár rendszeres
heti zsolozsmánkat időszerűen ma elhunyt szeretteinkért imádkoztuk. Ezt szemünk
előtt tartva azonban – ha odafigyeltünk szavaira – megütközhettünk rajta,
hiszen ezekkel a szavakkal kezdődött: „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak!”
Hiszen az elhunytakért imádkozunk, az ő halálukra (is) emékezünk – ez azonban
nem örvendetes. Egyházunk mégis így imádkoztat. S hogy miért?
A zsolozsma, mint
arról már elmélkedtünk, Isten dicsérete. S a halál alkalmából tartott zsolozsma
is ugyanannak az „Istennek a dicsérete”, „akinek mindenek élnek” – tanítja Egyházunk.
S a keresztény embert minden esemény, még a halál is Isten nagyságának
fölismeréséhez vezeti, mert ő a halált is a húsvéti örömhír fényében nézi.
E napokban mi is
ilyen lelkülettel emlékezzünk halottainkra, ilyen hittel és reménnyel
imádkozzunk értük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése