Nagypéntek - zsolozsma

Nagy szeretettel vár minket Urunk a szent zsolozsma imádkozására ma reggel 9 órára az ipolyvarbói templomba.

Töltsük vele egész napunkat!

Az Olvasmányos imaóra közös részei:

- Szent zsolozsma – Olvasmányos imaóra – Nagypéntek -

Istenem, (keresztet vetünk) jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Zengd, ó, nyelv, a győzedelmet,

mely dicső harc vége lett,
s a keresztnek szent jeléről
mondj dicsérő éneket;
ilyen hősi áldozattal
csak Megváltónk győzhetett.

Mind: Szánta Isten, hogy kísértve
vétkeztek az ősszülők,
mert az átkos alma révén
csak halálra leltek ők,
s Fát jelölt ki, mely a másik
fának átkát oldja föl.

Pap: Üdvösségünk drága művét
rend kívánta, szent, örök,
hogy okosság nyerjen harcot
százfortélyú rossz fölött:
onnan jöjjön gyógyulás is,
hol sebet a bűn ütött.

Mind: Mikor hát a szent időnek
teljessége ránk köszönt,
küldetett az égi várból
ama drága Egyszülött,
és a tiszta szűzi méhben
testruhába öltözött.

Pap: Harminc éve már lepergett,
földi élte ennyi csak;
kínhalála küldetés volt,
önként vállalt áldozat:
ő a Bárány, kit magasba
a keresztfa felmutat.

Mind: Jézust, Atyját és a Lelket
szent himnuszunk zengje meg,
Hármas-Egynek dicsőségét
énekeljék mindenek,
mert az ő nagy kegyességük
a világnak üdve lett! Ámen.

1. ant. Fölkelnek a föld királyai, egyezségre lépnek nagyjai az Úr ellen és Fölkentje ellen.

2. ant. Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.

3. ant. Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek.

Hamis tanúk lépnek fel ellenem, 
és olyanok, akik bosszút lihegnek.

1. olv. után: Mint valami juhot... Halálra adták, hogy életet adjon népének. Életét... és a gonosztevők közé sorolták. Hogy életet adjon népének.

2. olv. után: Nem veszendő... drága vére árán. Az ő révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. Isten... minden bűnt lemos. Az ő révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

Mondjunk (keresztet vetünk) áldást az Úrnak! Istennek legyen hála!

Nagycsütörtök

Pár perce elkezdtük a húsvéti Szent Három Nap megünneplését. Kedves testvéreim, az év legfontosabb három napja van most. Ebben a szentmisében arra emlékezünk, azt elevenítjük föl, hogy a szenvedésre induló Jézus búcsúestet tart övéivel. Amint halljuk az evangéliumban, ő „vágyva vágyott” erre – évek óta, sőt! Mint Isten az örök idők óta készült erre a vacsorára.

De figyeljük csak meg, mit is csinált Jézus ezen a vacsorán, az Utolsó Vacsorán. Előre tudta, hogy az apostolok elhagyják őt, előre tudta, hogy az egyik még el is árulja, a legmagabiztosabb háromszor megtagadja… tudta, hogy másnap keresztre feszítik… És mit csinál az utolsó találkozón? Ad. Odaad mindent, a legnagyobb ajándékokat adja oda. Végtelen szeretetének jeléül megmossa az apostolok lábát. A hűtlen emberiségnek odaadja a Legméltóságosabb Oltáriszentséget – saját Testének és Vérének szentségét. Az apostoloknak megadja a papi átváltoztató hatalmat, hogy az ő szavaikra bármikor lejön a földre a kenyér és a bor színe alá. Teljesen kiszolgáltatja magát a papoknak! Hisz amikor a pap kimondja: „Ez az én Testem…” – az Isten engedelmeskedik a pap szavának, és lejön a földre. Végül pedig elmondja búcsúbeszédét és az Egyházért könyörög.

Krisztusban szeretett testvéreim! Milyen magatartás ez? A kivégzése előtti estén az Istenember szétoszt mindent, a legnagyobb ajándékokat adja a világnak – nekünk! Mennyi minden történt néhány óra alatt ezen az estén!

Megrendült lélekkel, megkomolyodva és elmélkedve, éppen ezeknek az eseményeknek az átélésével kezdjük el a Szent Három Napot. Legyünk Urunkkal szenvedésében, hogy a feltámadásra ő maga vigyen el minket!

A gonoszság végzetes útja /Jn 13,21-33.36-38/

A napokban Júdás az evangéliumok "főszereplője". Valójában nem is igazi szereplő, csak a sötétség hatalmának eszköze, akiben nagyon jól végigkövethető a gonoszság feltartóztathatatlan menete. Ez egyben intés is mindannyiunknak, mert eg ijesztő lehetőségre hívja fel figyelmünket.

A tegnapi evangéliumban Júdás akadékoskodó megjegyzése még csak egyszerű ünneprontás volt. Jézus már akkor is előre jelezte saját halálát, amikor temetéséről beszélt. Távoli figyelmeztetés volt ez Júdásnak, aki azonban nem hallgatott rá.

A mai evangéliumban Jézus a bemártott falatot nyújtja Júdásnak. Ez a gesztus mintegy az utolsó figyelmeztetés, még egy végső lehetőség felkínálása. Júdás elveszi a falatot, de mindjárt belészáll a sátán. Ez azt jelenti, hogy véglegesen döntött: utoljára is elutasítja a felé nyújtott kezet. /Barsi Balázs atya nyomán/

Szinte félelmetes végigkövetni Júdásban a gonoszság rendíthetetlen menetét. De ne csak szörnyülködjünk rajta, hanem tanuljunk belőle: a rossz, a bűn mellet való döntéseink egyike az utolsó lehet, amivel végleg elzárom magam elől a megtérés utolsó lehetőségét is. 

Pazaroljunk! /Jn 12,1-11/

Mária nárduszolajának értéke egy ember egész évi keresetének felel meg. Már akkor is szóltak, s talán mi is így gondoljuk: micsoda pazarlás. De nem. Jézus nem feddi meg az asszonyt, ezzel is mutatván: az Istennek, az Istenre, az Istennel soha ne spóroljunk. Neki mindig a legértékesebbet, a legtöbbet, a legjobbat kell adnunk.

Nagyhetet, az év legfontosabb hét napját éljük most meg. Ne legyünk szűkmarkúak Istennel szemben sem az idővel, sem a fáradtsággal, sem az önmegtagadással. Adjunk most oda neki mindent, amink van. Ő is mindenét, az isteni életét adta oda. Legyünk hálásak, s pazaroljunk!

Virágvasárnap képekben

Ma, Virágvasárnap a mi kis egyházközségünkben is megünnepeltük Urunk jeruzsálemi bevonulásának és szenvedésének vasárnapját.

Egyházunk hagyományához híven ünnepünket az ágak (barka) megszentelésével kezdtük a templomkertben:

Közben az ősi antifónát énekeltük:

Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jő, 

Izraelnek Királya, Hozsanna a magasságban.

Urunk Jeruzsálembe való bevonulásának evangéliuma után elindult a körmenet, mialatt az egész közösség énekelte a virágvasárnapi himnuszt:

A második stációnál felelevenítettük az antifóna szavait (énekünkkel és cselekvésünkkel):

Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait hozván 

elébe ment az Úrnak, s kiáltotta hangos szóval: 

Hozsanna a magasságban.

Kis idő után elérkeztünk a harmadik állomáshoz, mikoris:

Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén ruháit az útra, 

nagy szóval így kiáltott:

Hozsanna Dávid Fiának, áldott, ki jő az Úr nevében.

énekkarosaink szolgálat közben

Végül a templomban elérkeztünk a körmenet csúcspontjához, mikor kifejeztük hódolatunkat a Krisztus Király előtt:

Dicsőség és dicséret Tenéked, Megváltó Királyunk;
kinek gyermeki szép sereg mondott ékes éneket:

A körmenetet ezzel a könyörgéssel zártuk:

Segíts meg minket a most következő napokban, üdvözítő Istenünk, s úgy vezess végig rajtuk, hogy húsvéti jótéteményeidet, melyekkel minket kegyesen megújítottál, majd örvendezve idézhesse fel ünneplésünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

 Az oltár már elő volt készítve a legszentebb áldozathoz:

 Az utolsó kép már a szenvedéstörténet, a passió imádkozása közben készült:

Hála és köszönet a segítkezőknek, különösen az énekkar minden egyes tagjának és a ministránsoknak, a sekrestyés néninek s mindenkinek, aki részt vett közös ünneplésünkben.

Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!

A szép fényképekért hála és köszönet Fagyas Róbert barátomnak, egyházközösségünk fő fényképészének.

Miserend és hirdetések - Virágvasárnap

Hirdetések:

* Gyerekmisénk e héten nem lesz.

* Énekkarunknak próbája hétfőn, kedden és csütörtökön este lesz a szentmise után + köszönet a mai szép énekekért...

* Gyóntatok vasárnap, 1-jén: Ipolyvarbón 14:00 - 15:30 és hétköznap 15 percet a szentmisék előtt, aki nem tud vasárnap.

* Ma gyűjtésünk lesz egyházmegyénk hívő fiataljainak készítendő programokra. IFM!

* Kérem a felolvasókat, akik szoktak olvasni vasárnaponként a szentmisén, jöjjenek be a mai szentmise után a sekrestyébe beíratkozni az ünnepi szentmisék olvasmányaira. (14 felolvasó szükséges.)

* Nagytakarítás templomunkban kedden reggel 9 órától lesz, mindenkit várunk...

* A húsvét tényleges megértéséhez és átéléséhez nélkülözhetetlen, hogy minden egyes szentmisén és szertartáson részt vegyünk a Húsvéti Szent Háromnap folyamán. Ne spóroljunk sem az idővel, sem az energiával, győzzük le testünket s tápláljuk lelkünket! ...

* Nagycsütörtökön este az Utolsó Vacsorára emlékezünk. Délelőtt azonban mi papok a székesegyházban az olajszentelési misén veszünk részt, ahol megújítjuk papi fogadalmainkat. Gondoljatok ránk papokra, kérlek titeket, különösen ezen a napon.

* Nagypéntek szigorú böjti nap, mikor nem fogyaszthatunk húsételt, s csak mértékkel szabad táplálkoznunk. Ajánlatos ezt a böjtöt meghosszabbítani egészen a húsvéti, Nagyszombat-esti feltámadásig. Az Egyház ezen a napon böjtöl, ugyanis a Szentírás szavai szerint elvették a vőlegényét, Krisztust. Ezen a napon az Egyház hagyományához híven elvégezzük az Olvasmányos imaórát és a reggeli dícséretet közösen reggel kilenc órától. Ez az Egyház hivatalos imája. Majd délben, talán épp egy kiadós ebéd helyett a szent napnak megfelelően keresztutat végzünk. A nap fő szertartását pedig délután három órakor, Krisztus halálának órájában végezzük el szintén közösen itt a templomban. Az egész napunkat szenteljük meg: reggel, délben, délután...

* A Húsvéti Szent Háromnap folyamán minden egyes nap teljes búcsút nyerhetünk az ismert feltételek mellet, bővebben majd az egyes napokon. Ami a legfontosabb és ami nélkülözhetetlen az áldott húsvéti ünnepünkhöz: Legyünk itt mindannyian csütörtökön este a Szent Háromnap kezdetén, s együtt az egész Egyházzal járjuk végig hitünk szent titkainak minden állomását napról napra. Csütörtök, péntek, szombat. Hogy ránk virradjon az igazi húsvét vasárnap! A falukról autóbusz indul, hogy mindannyian eljuthassunk a szentmisékre a plébániatemplomba.

* A mindig aktuális, időszerű miserendet és a legújabb hirdetéseket megnézhetitek weboldalunkon.

Virágvasárnap - prédikáció helyett

Kérlek, igyekezz átélni ezt a liturgiát teljes odafigyeléssel,

hogy ennek is köszönhetően legyőzd a bűnt,

s egykor te is dicsőségesen vonulhass be

az örök Jeruzsálembe, örök hazánkba!

Mindent az örök élet fényében látni /Jn 8,51-59/

„Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem”. Jézus egyértelműen nem a földi, hanem az örök halálról beszél. Hisz minden egyes szavával az örök dolgok felé terelget és hív minket. Akármiről beszél, a lényeg sosem az, hogy itt a földön éljünk bőségben, vagy elégedetten, hanem hogy állandóan vágyódjunk az örök dolgok felé.

Tanuljunk szavaiból, s tanuljunk meg hozzá hasonlóan gondolkodni: mindent az örök élet fényében látni. 

A naggyónás /Jn 8,31-42/

A mai evangéliumban, amint hallottuk, Jézus a hívő zsidókhoz szólt. Szeretettel, de nyíltan a tudtukra adta: sajnos nem ismerik be bűneiket, amelyek miatt azonban távol vannak az Istentől. Tagadják, hogy bármi bűnük lenne…

Mi is talán a hívők csoportjába sorolhatjuk magunkat, ezért Jézus mai szavai céltudatosabban vonatkozhatnak ránk. Vajon mennyire ismerjük bűneinket? Mikor végeztünk utoljára az Isten csendjében eltöltött alapos lelkiismeretvizsgálatot?

Pár nap múlva elvégezzük húsvéti naggyónásunkat… Mitől naggyónás? Nagy lesz azért, mert aránylag nagy tömeg jön el, vagy nagy lesz azért, mert nagyon alaposan megvizsgáljuk lelkiismeretünket, életünket, s nagyon őszintén megbánjuk a felismert bűnöket?

A virágvasárnapi liturgia menete és énekei - előkészítés

Virágvasárnap - Ipolyvarbó

Körmenet és szentmise

„Kérlek, igyekezz átélni ezt a liturgiát teljes odafigyeléssel,

hogy ennek is köszönhetően legyőzd a bűnt,

s egykor te is dicsőségesen vonulhass be

az örök Jeruzsálembe, örök hazánkba!”

/lelkiatyád/

Gyülekezés a templomkertben a barkaágak körül.

Kezdőének:

1. Üdvünknek boldog ünnepe!

Ujjongnak mind a századok:

Jézus, megváltó Istenünk,

világnak gyógyulást hozott.

2. Hat nap, hogy Húsvét eljövend,

Betániába látogat,

hol Lázárt sírból kelti fel,

ki negyednapja volt halott.

3. Drága kenettel gazdagon

Siet az Úrhoz Mária,

Krisztusnak lábát megkeni,

s könnyekkel bőven öntözi.

4. S hogy megtörténtek mindezek,

Jézus, ki legfőbb Mesterünk,

szamárcsikóra ülve fel

Jeruzsálembe érkezik.

5. Isten kegyelme mily csodás!

Jósága hozzánk végtelen!

Kicsiny szamáron jön közénk,

ki a világot alkot!

I. állomás – Az ágak megáldása

A barkák megáldása után és szétosztása közben énekeljük:

Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jő,
Izraelnek Királya, Hozsanna a magasságban.

Az evangélium után:

Pap: Kövessük a Jézust ünneplő nép példáját és induljunk békességgel!

Nép: Krisztus nevében, ámen.

A körmenet folytatása alatt:

6. így szólt Lélekkel ihletett

próféta ősi szózata:

„Sion leánya vigadozz,

ujjongó szívvel várakozz.

7. Urad, királyod íme jő,

Nézd, mily szerény, mily egyszerű

szamáron ülve trónol Ő:

türelmes és kegyes király!”

8. A pálmafák friss ágait,

Zöld fák levágott lombjait

Lengetve mennek mind elé,

S köszöntik az örök Királyt.

II. állomás – Az ágak leterítése

A körmenet megáll, a pap átveszi keresztet, s a leterített ágakon áthalad, közben énekeljük:

Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait hozván
elébe ment az Úrnak, s kiáltotta hangos szóval:
Hozsanna a magasságban.

A körmenet folytatódik:

9. Ujjong körötte nagy tömeg,

S Lélekkel telve így kiált:

„Hozsanna néki, üdv legyen

Dávid Fiának szüntelen!”

10. Levetvén íme köntösük,

Elé a földre fektetik,

Mások, hogy díszes út legyen,

Hintik virágok szirmait.

III. állomás – A ruhák leterítése

A körmenet megáll, a pap átveszi keresztet, s a leterített ruhákon áthalad, miközben énekeljük:

Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén ruháit az útra,
nagy szóval így kiáltott:

Hozsanna Dávid Fiának, áldott, ki jő az Úr nevében.

Folytatjuk a körmenetet:

11. Forrong a város nyugtalan,

Mert hallja hírét jöttinek,

De méltón zengik énekét

Seregben mind a gyermekek.

12. Ha majd Bíróként újra jő,

Menjünk mi is az Úr elé,

Az üdv pálmáját lengetvén

Szívünkben zengjük énekét.

IV. állomás – Hódolat Krisztus Király előtt

A körmenet csúcspontja ez, mindannyian hódolva énekeljük, újra és újra megismételjük:

Dicsőség és dicséret Tenéked, Megváltó Királyunk;

kinek gyermeki szép sereg mondott ékes éneket.

A körmenet zárókönyörgése, alaposan figyeljünk oda szavaira:

Segíts meg minket a most következő napokban, üdvözítő Istenünk, s úgy vezess végig rajtuk, hogy húsvéti jótéteményeidet, melyekkel minket kegyesen megújítottál, majd örvendezve idézhesse fel ünneplésünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Szentmise

Kezdőének:

Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében; benne van a mi üdvünk, életünk és feltámadásunk.

Válaszos zsoltár:

Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, a kereszthalálig.

Felajánlási ének:

1. Keresztények sírjatok,

Mélyen szomorkodjatok.

Keseregjen minden szív,

Aki Jézusához hív.

2. Urad Nincsen abban irgalom,

Hozzád buzgó fájdalom,

Aki téged meg nem szán,

Ó Jézus, a keresztfán.

3. Szent testednek sebeit,

Vérrel folyó kékeit

Aki látja és nem sír,

Élő hittel az nem bír.

4. A kősziklák repednek,

Nap és hold sötétednek,

Minden élő megindul,

Csak a bűnös nem búsul.

5. Szállj szívedbe, sirasd meg

Vétkeidet s fontold meg,

Hogy az Isten Fia volt,

Aki érted így megholt.

Áldozási ének:

A Kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.

---------------

Jézus, világ Megváltója (70. Sz.)

Feltekinteni /Szám 21,4-9/

Az Ószövetség egy jól ismert eseményét hallottuk a mai olvasmányban. A rézkígyó, mely a lázadás után megmentette a választott népet. „A nép – ugyanis - belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen.” A lázadás utáni könyörgés eredményeként a rézkígyóra való tekintés mentette meg őket.

Az idei nagyböjtünk már több mint egy hónapja tart. Lehet, mi is belefáradtunk már a böjtbe, az önmegtartóztatásba, a fogadalmaink betartásába… De mint tudjuk, a pusztában fölállított rézkígyó a megfeszített Megváltó keresztjének volt az előképe. Fáradtságunkban, kimerültségünkben, esetleg kedvtelenségünkben mi a keresztre nézzünk, s onnan kapjunk erőt, hogy rajtunk is beteljesedjen: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül”.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Tudjuk, ma azt ünnepeljük, hogy Isten elküldte angyalát Máriához, aki hírül adta neki, magának az Istennek lesz az anyja. Ez az egyik szemszöge az ünnepnek, a másik pedig Jézus oldaláról megközelítve: Jézus fogantatását ünnepeljük. Tehát kettős ünnepről van szó: Egy Jézus ünnepről, mert ő fogantatott, és egy Mária ünnepről, mert ő lett édesanyává. De megkérdezhetnénk: Miért éppen így történt ez az egész? Miért éppen Mária? Miért éppen fogantatás a Szentlélektől? Miért éppen megtestesülés? Miért éppen akkor? Sok kérdés felmerülhet bennünk, ha tudomásul vesszük azt az igazságot, hogy Isten bármilyen más módot választhatott volna megváltásunkra, arra, hogy visszaadja az Ádám bűne által elvesztett örök életet.

De az említett összes, és minden hasonló kérdésünkre kapunk választ, sőt, már kaptunk is. Mégpedig a szentmise fő könyörgésében, melyet latinul Collecta-nak hívunk. A dicsőség után így imádkoztunk: „Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön.” Ilyen egyszerű a válasz, kedves testvéreim! Mert Isten azt akarta, mert Isten így akarta. Ez volt az ő terve, melyet meg is valósított. S mi így, több évszázaddal, évezredekkel később is látjuk, tudjuk, milyen jó terv és milyen ró realizáció volt ez. Milyen jó volt, hogy Isten pontosan azokat az embereket választotta ki, akiket kiválasztott. Hogy milyen jó volt, hogy pont akkor történtek meg ezek a dolgok. Azért történt minden úgy, mert Isten úgy akarta. De figyeljünk meg egy embert, aki fontos résztvevője volt ennek a tervnek. Azt, akinek az ünnepét üljük: Szűz Máriát. Megtudta az angyaltól, hogy Istennek mi a terve. Pontosabban csak annyit tudott meg, hogy ő a kiválasztott, aki Istenszülő lesz. És mit kérdezett: Hogyan történik meg mindez? Nem azt kérdezte, hogy miért. Nem azt, hogy miért éppen én. Csak annyit, hogy hogyan lesz majd.

Krisztusban szeretett testvéreim! A mi életünkben is történnek események, melyeket nem mi tervezünk be, melyeket nem mi kezdeményezünk, de melyekre Isten hív, hogy kapcsolódjunk bele, s tegyük az ő akaratát. Istennek naponta terve van velünk, naponta kínálja nekünk az ő lehetőségét, az ő tervét. Nem rajtunk múlik, hogy megvalósul-e, hisz Isten mindig véghezviszi tervét. De rajtunk múlik, hogy teljesítjük-e az ő akaratát. És ezen áll vagy bukik a mi üdvösségünk. Vegyünk példát a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról, aki mindig és mindenben az Isten akaratát teljesítette.

Márciusi méhecske

Nem sokára (egy hét múlva) barkaszentelés lesz, 

ezért néztem meg kertünkben a barkát, 

s épp egy méhecske is nézegette... 

gondoltam, megmutatom

Miserend és hirdetések - Nagyböjt ötödik vasárnapja

Nagyböjt ötödik vasárnapja

Néhány valóságot, dolgot úgy megszoktunk már, hogy szinte semmilyen figyelmet nem szentelünk neki – többé-kevésbé észre sem vesszük. Paradox módon csak akkor vesszük észre, hogy vannak, hogy léteznek, mikor eltűnnek a szemünk elől. Így van ez talán minden emberrel – ha valaminek a jelenlétét jobban tudatosítani akarjuk, a legjobb módszer az, ha egy kis időre eltüntetjük. Akkor vesszük igazán észre, hogy valami hiányzik.

Talán már sejthető, miről is szeretnék ebben a szentmisében beszélni. Minden templomban minden szentmisén a szemünk előtt van a kereszt. Annyira természetes, mindennapi, hogy elkerüli a figyelmünket. Ettől a vasárnaptól kezdve a kereszt el van takarva, le van fedve egy fekete (lila) lepellel, hogy szokatlanul szemet szúrjon, hogy szenteljünk neki több figyelmet s elgondolkozzunk, mit is jelent számunkra. Talán többen tudjátok, hogy a múlt heti vasárnapnak a Lætare, az öröm, vigasság vasárnapja volt a neve – ezt jelképezte a pap rózsaszín ruhája. A következőt, ezt a mait pedig népies nevén feketevasárnapnak nevezik – ez pedig a kereszt befödésével van hangsúlyozva. Ezzel a vasárnappal lépünk át a nagyböjt második, befejező részébe, melynek a tartalma és lényege Urunk, Jézus Krisztus értünk vállalt szenvedése.

A befedett kereszt – mint Krisztus befedett arca, a szomorúság, a megaláztatás és a szenvedés jelképe. Mintha Urunkat az emberi gonoszság felhői árnyékolnák be. A mai nappal kezdve egészen Húsvét éjjeléig az evangéliumi részek dramatizálódnak, mígnem elérkezünk a csúcsponthoz – Krisztust elítélik és keresztre feszítik.

Még talán a hittanórákról emlékszünk arra, hogy mennyi és milyen súlyos következményei lettek Ádám bűnének. A legsúlyosabb a mennyország elvesztése volt. Az ember arra teremtetett, hogy meglássa az Istent, és hogy örökre boldog lehessen – és pontosan ezt veszítette el. Aztán tudjuk, hogy az ember értelme is elvesztette a tisztán látást, az akarata pedig hajlamos a rosszra. Az embernek szenvednie kell, majd meg is kell halnia. Ezt mind az első bűn okozta. A fájdalom és a halál is a bűn gyümölcse. Az első bűn pillanatától kezdve mindannyiunknak meg kell egyszer halnia. Elvesztettük a kegyelem örök állapotát, a szentséget, a halhatatlanságot, a tudás ajándékát. Ezt az állapotot jött helyreállítani Jézus Krisztus. Eljött, hogy megnyissa nekünk a mennyet. Hogy elérhessük azt, amire teremttettünk: meglátni az Istent, amely örök boldogsággal tölt majd el.

A bizonyosságot arról, hogy megszabadulhatunk az örök haláltól maga Jézus Krisztus adja meg nekünk. A következő vasárnap evangéliuma, passiója számol be arról, hogy éppen ez volt az ő elsődleges célja, amiért emberi testet öltött és lejött a földre. Jézus Krisztus mondja: „Ha majd fölemeltetem a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ma pedig szintén erre figyelmeztet Urunk: „Ha a búzaszem elhal, sok gyümölcsöt hoz.” Ez a mi egyetlen reményünk. Jézus az én reményem – énekeljük temetéseink alkalmával – s az üdv megmérhetetlen, melyet nekünk ígér.

Újítsuk meg nagyböjti fogadalmainkat, térjünk vissza jó elhatározásainkhoz, figyeljünk újra Krisztusunkra, aki ma értünk kezdi meg a kálváriát. Szedjük össze magunkat a nagyböjt finisére, végküzdelmére, s a szenvedő Krisztus képe csak furdalja lelkiismeretünket: én ezt tettem érted. Te mit teszel?