Miserend és hirdetések - Nagyböjt második vasárnapja

Nagyböjt második vasárnapja

A mai olvasmányt Mózes első könyvéből, a Teremtés könyvéből olvastuk. Ábrahám jól ismert próbatételében azonban figyelmesek lehettünk egy különleges dologra. Ábrahám alig mondott valamit, csak ugyanazt a mondatot mondta el kétszer: „Itt vagyok”. Az összes többi része az olvasmánynak az Isten szava volt. Többször olvastuk, hogy az Úr szólt Ábrahámhoz. Maga a Teremtés könyve több mint 340 szer használja ezt a kifejezést: „És szólt az Úr”. E számok alapján talán mindannyian egyetértünk abban, hogy rendkívül fontosnak kell lennie ennek a szókapcsolatnak, ha ily sokszor használja a Szentírás első könyve.

„És szólt az Úr”. Az Úr szólt. Az Úr, az Isten szólt az emberhez, az Isten párbeszédre hívja az embert, az Isten megszólítja az embert. A Bibliának csupán az első könyvében több mint 340x kezdeményez az Isten párbeszédet az emberrel, több mint 340x hívja őt magához, több mint 340x kínálja fel saját magát az embernek, mert tudja, csak vele, csak az Istennel lehet boldog… teljesen boldog. Gyönyörűen fogalmazta meg legnagyobb nyugati egyházatyánk Szent Ágoston az ő vallomásaiban, s annak mindjárt a legelején a mára már jól ismert szavakat: „Nyugtalan az én szívem, míg meg nem nyugszik benned, Istenem”. S megfigyelhetjük, megfigyelhettük, hogy a mai első olvasmányban is szinte csak az Isten beszélt. Ő volt az, aki kezdeményezett. Ábrahám csak röviden válaszolt Istennek.

Látjuk, kedves testvéreim, hogy az Isten az, aki kezdeményez, aki akar velünk valamit. Nem mi vagyunk azok, még ha talán úgy is tűnhet sokszor, hogy mi szólítjuk meg az Istent… de higgyük el, ő már jóval előttünk megszólított és meghívott minket a vele való beszélgetésbe. Akarva-akaratlanul is Jézus szavai csengenek most fülemben: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” Tehát ő már megelőzött minket.

Már eltelt több mint 10 nap az idei nagyböjtből. De remélem, mindannyian elmondhatjuk, hogy nem csak nyom nélkül elmúlt, hanem tartalmasan eltelt. Ez alatt a 10 nap alatt minden egyes nap, minden egyes szentmisén, minden egyes olvasmányban, szentleckében, evangéliumban szólt hozzánk az Úr, szólítgatott minket, kapcsolatba akart lépni velünk. S mi saját magunk tudjuk, mennyiszer és mennyire léptünk, válaszoltunk hívására.

De az életünket előrefelé éljük, és visszafelé értékeljük. Ami annyit jelent, hogy még semmi sincs elveszve, ha most elkezdünk valamit. Ha most meghalljuk, hogy szól az Úr, és lépünk, válaszolunk. Ma kell elkezdenünk a megtérést, ma kell elkezdenünk többet és jobban beszélgetni az Istennel, tehát imádkozni, ma kell a jó és a rossz közül a jót választanunk, ma kell elindulnunk az Istenhez vezető úton. Mert most, ma van itt az alkalmas idő, most, ma van itt az üdvösség napja.

Ma is, ebben a szentmisében is szól az Úr, az Isten. Mi a teendőnk? Hallottuk az evangéliumban – magától az Atyaistentől: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok”. Az isteni tanítás minden egyes szavát pedig megvalósítani otthon, a munkahelyen, sőt, már útban innen hazafelé. 

A mai keresztút elmélkedései

Rövid keresztút

Kezdő imádság:

Ó, felfeszített Üdvözítőm, a szent keresztutat akarom járni! Szívemből szánom és bánom minden bűnömet, mert azokkal téged, aki a legjobb és legszeretetreméltóbb jóság vagy, bántottalak meg. Ó, Jézusom, bocsáss meg nekem!

1. állomás -- Az ítélet

Ó, Jézus, aki magadat irántam való szeretetből engedted halálra ítélni, add nekem azt a kegyelmet, hogy egykor szeretetben és türelemben vegyem a halált a te kezedből!

2. állomás -- A kereszt

Ó, Jézus, aki a nehéz keresztet szívesen vetted föl, segíts meg, hogy keresztemet mindig türelemmel viseljem!

3. állomás -- Az első esés

Ó, Jézus, aki a kereszt alatt összerogytál, bocsáss meg kegyesen, ha emberi gyarlóságból bűnbe esem!

4. állomás -- A találkozás

Ó, Jézus, akit megvigasztalt szerető Anyád, add édesanyádat vigasztalómul és segítőmül életben és halálban egyaránt!

5. állomás -- A cirenei

Jézus, aki cirenei Simonban támaszt nyertél szükségedben, adj nekem igazi, nemes barátokat, akik szükségben és halálomban nem hagynak el!

6. állomás -- Veronika

Ó, Jézus, aki Veronika kendőjében lenyomtad arcodat, vésd mélyen kínszenvedésed emlékét szívembe, lelkembe!

7. állomás -- A második esés

Ó, Jézus, aki másodszor esel a földre a kereszt súlya alatt, add malasztodat, hogy előző bűneimbe soha többé vissza ne essem!

8. állomás -- Az asszonyok

Ó, Jézus, aki olyan szeretettel vigasztaltad a síró asszonyokat, vigasztalj meg engem is az élet minden körülményei között!

9. állomás -- A harmadik esés

Ó, Jézus, aki harmadik esésed után is felegyenesedtél keresztutadon, add, hogy soha többé ne vétkezzem, hanem mindvégig kitartó maradjak a jóban!

10. állomás -- A vetkőztetés

Ó, Jézus, akit megfosztottak ruháidtól, ne engedd, hogy a megszentelő kegyelem ruháját valaha elveszítsem!

11. állomás -- Keresztre feszítés

Ó, Jézus, aki gyötrelmes kínok között keresztre szegeztetted magadat, add, hogy én is készségesen szegeztessem magamat a bűnbánat keresztjére!

12. állomás -- Kereszthalál

Ó, Jézus, aki magadat a keresztfán értem és az egész világért föláldoztad, add, hogy neked éljek és haljak, és mindörökre a tied maradjak!

13. állomás -- A levétel

Ó, Jézus, aki halottként szűz Anyád ölében akartál pihenni, tedd meg, hogy bennem a szentáldozáskor mindig tiszta szívet találj nyugvóhelyül!

14. állomás -- A sír

Ó, Jézus, aki a sírban nyugodtál, hogy abból húsvét ünnepén dicsőségesen előjöjj, add, hogy egykoron síromból dicsőségesen föltámadjak az örök húsvét ünnepére!

Befejező imádság:

Ó, Jézusom, vedd ezt a szent keresztúti ájtatosságomat viszontszeretetem csekély bizonyságaként! Ó, Jézus, tedd, hogy a te keresztutad és kereszthalálod rám nézve se legyen hiábavaló! Vezess engem keresztutamon hozzád, a mennybe. Ámen.

forrás: internet

Kitől és mit kérjünk? /Mt 7,7-12/

Idegenektől nem szívesen szoktunk kérni, ugyanis a kérés feltételez egy bizonyos személyes ismeretséget, vagy baráti kapcsolatot. Így ha valaki valami nagyobb, fontosabb dolgot kér, ez azt mutatja, hogy jó a kapcsolatom azzal az emberrel. Mert minél nagyobb és fontosabb a kérés, annál mélyebb, komolyabb és erősebb az a kapcsolat. Valahogy hasonlóan működik ez az Istennel való kapcsolatban is.

Ha ebből a szemszögből nézünk a mai evangéliumra, biztos, hogy kicsit visszafogjuk magunkat. Nem leszünk olyan magabiztosak, öntudatosak és határozottak, nagyravágyók, hogy bármit, ami eszünkbe jut, kérjük Istentől, azzal a magyarázattal, hogy hisz ő mondta: „kérjetek, és kaptok”.

A kérés feltételezi a jó kapcsolatot. Minél nagyobb a kérés, annál mélyebbnek kell lenni a kapcsolatnak. Ezért gondolkozzunk el most azon, kedves testvéreim, hogy milyen is a mi kapcsolatunk az Istennel. Hogy a mi kéréseink Isten felé megfelelőek-e, hozzáillőek-e ehhez a kapcsolathoz. 

„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót…” /Mt 6,7-15/

int minket ma a mi Istenünk.

Mert talán mi is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minél több imát, rózsafüzért, litániát elmondunk, annál jobban imádkozunk. Persze ez is fontos, de figyeljünk oda arra, hogy a sok szó között legyen elég időnk a figyelmünket, a szívünket Istenünk, a Mi Atyánk felé fordítani.  

Az egymást szerető szíveknek sokszor egy őszinte szó, egy mély tekintet, egy meleg kézfogás is elég… sőt, sokszor ez több minden másnál. Vajon mi néztünk-e már oly vágyakozással, oly őszintén Istenünkre, mint pl. a szerelmes a szerelmére? Talán épp ez hiányzik a mi imádságunkból… csendben, szó nélkül, vágyakozással Istenre tekinteni.

Újmisén voltam

Már több, mint egy hónapja voltam az egyik jó barátom, Fejéregyházi Tamás L.C. atya újmiséjén Budapesten. Apukám fényképezett, közlök néhány képet... talán ennek is köszönhetően még többen fogunk érte, s szent papi életéért imádkozni.

Végül pedig csináltam neki egy emlékképet:

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.“ /Mt 25,31-46/

Az utolsó ítélet leírásában Jézus felfed egy dolgot, egy tényt, amely egyszerre lehet ajándék és egyben felelősség. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek“. Bármit teszünk-, vagy nem teszünk meg másokért, azt neki tesszük-, vagy nem tesszük. Talán már mi is valamikor elgondolkoztunk azon, vajon milyen lenne beszélgetni Jézussal, vendégül látni Őt a házunkban vagy mellette lenni a szenvedés idején.

Ha szemtől szembe, mint hozzánk hasonló Istenembert nem is láthatjuk, azonban iránta való szeretetünket mindig és mindenhol, bárkin keresztül megmutathatjuk.

De mivel részünk van ebben a lehetőségben, felelősek is vagyunk azért, hogy hogyan cselekszünk. Óriási ajándék, de legalább akkora felelősség: felebarátainkból mindig Jézus néz ránk: hogyan viselkedünk vele szemben?

R.C. elmélkedés nyomán

Farsangi hógolyózás

Egy hete vasárnap unokaöcséim elhívták egyházközségünk gyermekeit egy kis farsangi hógolyózásra - nagyon jó volt a hangulat, jól szórakoztak. Erről az akcióról közlök pár képet:

Miserend és hirdetések - Nagyböjt első vasárnapja

Egyházmegyei kormányzónk levele nagyböjt első vasárnapjára

Négy rendszert élt meg, de köpönyeget egyszer sem váltott... 

Kedves testvéreim, a nagyböjt kezdetén közösen gondolkodjunk el egy férfi életén, akire az ének szavai alkalmazhatók: “Egy kabátom van már néhány tél óta / a szélben benne járok./ Van rajta néhány lyuk, azonban szeretem, / nem kellett kifordítanom…” 

Szerencsére nem celebről van szó, hanem egyéniségről. Észrevétlenül rejtett életet élt, ezért még a halála után is keveset tudunk róla. Egy ember, pap, püspök (a Nagyszombati apostoli kormányzóság segédpüspöke volt), de elsősorban a legszebb cím hordozója: Isten szolgája Michal Buzalka, vértanú. Az „Isten szolgája” cím azt jelenti, hogy boldoggá avatásra jelölt.

Az egyházmegyei folyamat időszaka befejeződött, jelenleg Róma végleges határozatát várjuk. Egyházmegyénk gyöngyszeme és kincse, akit az egyházmegyék felosztásakor kaptunk (a Selmecbánya melletti Antolból származik), ebből kifolyólag, hivatalosan „köszöntjük“ őt egyházmegyénkben. 

Alkalmas ezt a nagyböjti idő kezdetén megtenni, hiszen sok mindent tanulhatunk tőle. Már a püspöki jelszava is: „Kereszt által a fényhez“, nagyböjti és húsvéti szellemben hangzik. Előbb szeretném az életét röviden bemutatni. (Aki többet szeretne róla tudni, vegye kezébe az életrajzát, amely kritikus és nem fennkölt. Harcokról, küzdelmekről szól és arról, hogy senki sem „esik“ az égből a földre szentként.)

Aztán szeretnék megállni életének különböző lényeges eseményeinél. Külön kihangsúlyozva azt, hogy négy rendszert élt meg, de az Istenhez, a keresztény értékekhez és saját magához hű maradt és köpönyeget egyszer sem váltott. Végül szeretném elkerülni a félreértéseket és kifejezni mély tiszteletemet azoknak, akik talán köpönyeget váltottak, de képesek voltak őszinte bűnbánattal a nyilvánosság előtt is kifejezve, a köpönyeget levetni és Krisztusba öltözni. Az ilyeneknek becsület és tisztelet jár. 

Michal Buzalka (1885 – 1961) a Selmecbánya melletti Szentantalon (Antol) látott napvilágot. Mint gyermek és ifjú, ennek a településnek egy családjában és plébániaközösségében formálódott, majd elindult a saját életútján. Életkörülményei nem voltak eszményiek és összetűzésektől mentesek. A szemtanúk állítása szerint szegény, azonban mégis boldog családban nőtt fel.  

Michalra nagy hatással volt František Richard Osvald katolikus pap, aki a Buzalka családdal ápolt közeli kapcsolatot, amikor a mai Podhorie településen szolgált. Michal bérmaszülője lett és élete végéig az ő lelki vezetője és tanácsadója volt. Kapcsolatukat levelezés őrzi, amely nem maradt fenn számunkra teljes egészében, de a meglévő levelekből sok mindent megérthetünk. Az említett lelkiatya, Michal barátja lett. Szerette őt, az igazságra tanította, és a jóra buzdította. Amikor Michal az Esztergomban végzett tanulmányai kapcsán az igényességre panaszkodott, Osvald ezt írta neki: „Látod, Misi, igazam volt, amikor azt mondtam Neked, hogy Esztergom nem Selmec, ami a tanulmányokat illeti. Más kitűnni a kevesek között és más a sokak között, valamint megfelelni a professzorok követelményeinek.“ Nem feledkezett meg azonban a buzdításról és az útbaigazításról sem: „ Misikém, te csak soha ne képzelődj arról, hogy ha pap leszel, úr leszel, ez aztán csúnya készülődés lenne a papságra. De kérd az Úristent, hogy örömmel szolgáld a lelkek üdvét bárhol, bármilyen rangban és akkor leszel igazán úr, mert hatalmas erővel fogsz uralkodni az elégedetlenség rossz szelleme felett, amely a leginkább kísérti a papot.“ 

Michal pap lett, majd püspök a Szlovák Állam idején. Érzékeny természetének, Mons. Burzio vatikáni nunciushoz fűződő személyes barátságának, a kereszténységhez való hűségének és XII. Piusz pápa figyelmeztetéseinek köszönhetően, kiérezte azokat a veszélyeket, amelyek a Szlovák Államra leselkedtek. Lázított, riadót fújt, védelmezett – óvta a szlovák nemzetet és mindazokat, akik az ország  területén éltek. Megemlítem a püspökökhöz írt levelét, amely 1944. december 3-án íródott és A négy püspök levele néven került az újkori történelembe. Ebben a levélben figyelmezteti az akkori köztársasági elnököt, dr. Jozef Tisot: „Legméltóságosabb köztársasági elnök úr, alulírott szlovák püspökök előzetesen Nyitrán találkoztunk és most korunk  különféle nehézségeiről tárgyalunk... Ezekből a dolgokból kifolyólag nyilvánvaló, hogy nagy csapás jön az Egyházra és a papságra, ezért sürgősen kérjük Őexcellenciáját, hogy minden erejével fékezze meg a kitelepítést. (Szlovákia lakóinak, különösen a zsidók bántalmazásáról volt szó.) Ha ez a valóságban lehetetlen volna, könyörögve kérjük, mondjon le elnöki hivataláról, hogy a felelősség ezért a katasztrófáért ne Őexcellenciáját, az Egyházat és a papságot terhelje. Nagy örömmel ismerjük el  Őexcellenciája népünk javára végzett érdemeit és minden ügyében tanúsított  jószándékát...“ 

Alulírott: nagyméltóságú Karol Kmeťko érsek, Andrej Škrábik besztercebányai püspök, Michal Buzalka címzetes püspök, Eduard Nécsey címzetes püspök. 

Ahogy hallottuk, a püspökök nem maradtak csendben, hanem kihangsúlyozták az Egyház tanításának néhány irányelvét: magának a népnek az egyetértése a választások alkalmával, nem elegendő ahhoz, hogy helyesnek minősüljön az államhatalom mindennemű intézkedése ; jogtalanság esetén nem lehet hallgatni és az igazságtalansággal szembe kell szállni; ha a rossz hatalmas méreteket ölt, nem ad felmentést a kisebb rossz választásának módszere.

A nácizmus és a II. világháború borzalmasan tragikus tapasztalataiból, amelybe a Szlovák Állam is belekeveredett, ma is ez a figyelmeztetés következik: Felelősségteljesen szükséges mérlegelni, kire adjuk szavazatunkat a választásokkor, és egyidejűleg ébernek kell lennünk, hogy a hatalom – legyen az bárki kezében is – ne törjön meg és ne kábítson el minket. 

A kommunista rendszer Michal Buzalkát veszélyes gonosztevőnek tartotta. Ennek alapján viselkedtek vele a  börtönőrök is. Az ellene hamisan kitervelt perekről első alkalommal 1951. február 12-én tudott írásos hírt adni. Ebben beszél  a hitéről és szeretetéről és arról, hogy nem törték meg őt, nincs elkeseredve és továbbra is szeret. A börtönből ezeket írta: „ A mai nap fényében,  augusztus első vasárnapján,  amely Jézus és Mária Szentséges Szívének van szentelve, kivétel nélkül, mindnyájatokat őszinte szívvel köszöntelek és kérlek benneteket, adjátok át forró és őszinte  üdvözletemet a mi egész  családunknak és a környékbelieknek is. Úgyszintén így köszöntöm ismerőseimet, barátaimat, de legfőképpen a helyi és a környékbeli papságot. Szerény imáimat gyakran ajánlom fel a lelki és testi egészségért és az emberek nyugalmáért, békéjéért....“ 

Semmilyen embertelen lelki és testi gyötrelem nem volt képes megtörni szeretetét. Hűen püspöki jelszavához „Per crucem ad lucem” – „Kereszt által a fényhez” mindenkit szeretett. Azokat is, akik a kínszenvedés keresztjére szegezték… 1958-ig volt börtönben, majd száműzetésben. 1961. december 7-én halt meg a dél-csehországi Tábor városában. Mindvégig hűséges volt. 

Életéből a következő tanulságot is magunkkal vihetjük: A jövőben biztonságosan csak Krisztus keresztje által járhatunk. Más utakat ne keressünk, mert zsákutcába jutunk. Krisztuson kívül másra ne építsünk, mert akkor homokra építünk. Isten szolgájának élete azt üzeni nekünk, hogy Isten, Krisztus keresztjével mindent elmondott nekünk, ami a szívén volt. Most válaszra szólít és választ vár tőlünk… Michal Buzalka úgy válaszolt, hogy a vértanúságban saját magát ajándékozta oda... 

Levelemet egy modern énekkel kezdtem, amely a köpönyegforgatásról szólt, most a Szentírás szavaival fejezem be. Ha Isten szolgájára, Michal Buzalkára gondolunk, elmondhatjuk: Ezek a mi atyáink és igaz pásztoraink, akik minket, a sötétségben élőket elvezettek az élet fényességére... Abban az időben a  nép vezérei lettek és nagy bölcsességgel tárták a nép elé a szent tanítást. (vö. Sir 44, 1-4) 

Kedves Testvéreim, akik a Besztercebányai egyházmegye hívei vagytok, áldott nagyböjti szent időt kívánok nektek és imáimban is megemlékezem rólatok. Viszont kérem a ti imáitokat is. E levélhez csatolom az Isten szolgája, Michal Buzalka boldoggá avatásáért írott imát. Nagyon örülnék, ha ez az ima egyházmegyénkben elterjedne. 

IMÁDSÁG MICHAL BUZALKA PÜSPÖK ATYA

BOLDOGGÁ  AVATÁSÁÉRT 

Mindenható  Istenünk, Te kiválasztottad szolgádat, Michal Buzalkát, hogy a Te dicsőségedre és az Egyház javáért szenvedjen. Bebörtönzött, megalázott, leköpdösött, a nevetség tárgyává tett szolgád mély alázattal viselte ezt a sorsot. Szlovákia határain túl fogadta a Te kezedből a szenvedés kelyhét. Külsőleg semmi sem látszott rajta a főpapi méltóság jegyeiből, hasonlóan Jézus Krisztushoz, amikor a Kálváriára kísérték, de a bensejében Te sugároztál, Istenünk. Kérünk Téged, dicsőítsd meg szolgádat, Mihályt, hogy oltárra emelve, az egész Egyházban tisztelhessük. Boldoggá avatásáért könyörgünk Hozzád, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Marián Bublinec
 

Kérem felolvasni 2012 Nagyböjt 1. vasárnapján, homília helyett