Custos, az őr - Szent József

Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese őre volt a Szent Családnak – mondta ma délelőtt Ferenc pápánk székfoglaló szentmiséjében. Őre volt, latinul custos, aki állandóan éber, mindig kész, nem a középpontban van, hanem valakit szolgál – valaki másért él. A teljes önátadás és a tökéletes önzetlenség egyik nagy jelképe lehet éppen a szentatya által említett őrző ember. Szent József őr volt, aki – mint az az evangéliumokból is világosan látszik – nem akart középpontban lenni, nem vonzotta magára a figyelmet sem beszédével, sem viselkedésével, hanem csendesen, alázattal végezte a napi kötelességét – Isten állandó jelenlétében. S róla példát véve hasonlóan kell nekünk is talán szótlanul, de annál nagyobb hűséggel szolgálnunk az Istent – éppen férjünkön, feleségünkön, gyermekeinken, családunkon keresztül. Hűséggel kitartva bármilyen nehézségben, évek hosszú során. Ahogy a családok keresztútjában imádkoztuk: Isten nem azért helyezett ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen. Hanem azt akarja, hogy vele együtt felvegyem családunk keresztjét. S számunkra éppen a család, a család nehézségeinek, keresztjeinek elfogadása az üdvösség útja. Szent József nem vonult szerzetbe, nem lett pap, püspök, pápa, nem lett vértanú – de a családapai hivatását teljesítette hűségesen. Ezért lett szent.

Egyszer egy idős házaspárt megkérdeztek, hogy lehet, hogy annyi év után is szeretik egymást, hűek egymáshoz, mikor manapság alig bírnak ki néhány évet a házasságok. Erre a feleség ezt válaszolta: Tudja, mi olyan korban nőttünk fel, amelyben azt, ami elromlott nem kidobták, hanem megjavították. S mi is így teszünk mindig a házasságunkkal.

A Szent Család és az Anyaszentegyház védelmezője, őre Szent József adjon erőt mindannyiunknak, hogy mi is hűséges, alázatos és önzetlen őrzői legyünk családunknak, egymásnak.

Ferenc pápa címere és jelmondata - frissítve

Ferenc pápa címere felidézi püspöki címerét, továbbá a Szentatya korábbi mottóját is megőrizte: „Miserando atque eligendo” („megkönyörült és kiválasztotta” (Mt 9, 9); „Meglátta őt Jézus, megkönyörült rajta, és kiválasztotta” – Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből).

Ferenc pápa a címerpajzsot illetően megőrizte a püspökké szentelése óta használt elemeket. A kék színű pajzsot a pápai méltóságot övező szimbólumok veszik körül úgy, ahogyan azt elődje, XVI. Benedek pápa is használta (eszerint a püspöki süveg két kulcs, egy arany és ezüst kulcs között helyezkedik el, amelyeket egy vörös kötél köt össze). A címerpajzs felső részén a Jezsuita Rend emblémája látható, amelynek tagja Ferenc pápa. Ez egy sugárzó nap, amelyben vörös színnel három betű látható: IHS, vagyis Jézus nevének görög monogramja.

Az „H” betűn egy kereszt látható, a monogram alatt pedig három fekete szög. Ez alatt jobb oldalon egy csillag, bal oldalon pedig a nárdusvirág figyelhető meg. A csillag a régi címerhasználat szerint Szűz Máriát, Krisztus és az Egyház Anyját jelképezi, míg a nárdusvirág Szent Józsefre, az egyetemes Egyház védőszentjére utal. A hispániai ikonográfiai hagyományban Szent Józsefet nárdusvirággal a kezében ábrázolják. Ezekkel a jelképekkel a Szentatya kifejezi mély tiszteletét Szűz Mária és Szent József iránt.

Ferenc pápa mottója Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből származik, aki a Szent Máté meghívásáról szóló evangéliumi részletet kommentálva így írt: Jézus meglátta a vámost, és mivel ebben a látásban ott volt könyörülete és kiválasztása is, azt mondta neki: Kövess engem!

Ez a szentbeszéd az isteni könyörület felmagasztalása, amelynek egyes elemei szerepelnek Szent Máté liturgikus ünnepén az olvasmányos imaóra szövegében. A homília különleges jelentőségű a pápa lelki útját és életét illetően is. 1953-ban, Szent Máté liturgikus ünnepén a fiatal, 17 éves Jorge Bergoglio Isten szeretetteljes jelenlétét életében személyes módon élte át, tapasztalta meg. Egy gyónást követően megérintette valami szívét, és megérezte Isten könyörületét, aki szeretettel a szerzetesi életre hívta, Loyolai Szent Ignác nyomdokain járva.

Püspökké való kinevezését követően Bergoglio főpásztor erre az eseményre emlékezve, amelyből fakadóan Istennek és Egyházának szentelte életét, úgy döntött, hogy életének mottójául Szent Béda áldozópap szavait választja: „Miserando atque eligendo”, amelyeket pápai címerében is felhasznált.

Március 27-én a Vatikán honlapja közzétette a Szentatya címerének új változatát. A pajzson látható csillag már nem ötágú, hanem nyolc, utalással a nyolc boldogságra.

A hispániai ikonográfiában használatos nárdus virág grafikai ábrázolását is némileg módosították, amely Szent Józsefre, az egyetemes egyház védőszentjére utal. A Miserando atque eligendo jelmondatot egy fehér, belső oldalán piros csíkba helyezték. Utóbbi lépéssel a címer jobban megfelel a heraldikai (címertani) szabályoknak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Magyar Kurír


A címer nagyban:

Az ő órája /Jn 8,12-20/

„Még nem jött el az ő órája“ – hallottuk az evangéliumban. Az ő órája, melyben nyilvánvalóvá válik, amit akkor a százados mondott: „Ez az ember valóban az Isten fia volt.” Előtte maga Jézus mondta, az én Atyám az Isten, én az Isten Fia vagyok, de mégsem hitték el.

Ma is sokan – itt falunkban is – legyintenek a hitre, a templomra, az Istenre. Azt mondják, lehet élni anélkül is. Azonban ha eljön az „ő órája” – mikor újra eljön, vagy ha eljön a mi óránk – melyen mi megyünk el, akkor az lesz a legfontosabb, s attól függ minden: Életünket Istenre építettük-e föl.

Ezért e nagyböjti szent időben is ez ösztönözzön: a mindennapok harca az Istenes-életért egykor örök életet fog érni.

Pápánk

Miserend és hirdetések - Nagyböjt 5. vasárnapja

Nagyböjt ötödik vasárnapja

Ahogy ma bejöttünk a templomba, minden bizonnyal a letakart kereszt idevonzotta tekintetünket. Nem azért, mert kereszt. Nem azért, mert letakart. Hanem azért, mert szokatlan egy látvány. Nem így szokott lenni, s ez valószínű, azonnal kitűnik. És talán éppen ez a lényege ennek a kereszt elfedésnek. Hogy vonzza a tekintetünket, vonzza figyelmünket, vonzza a lelkünket. Hogy elmélkedjünk Urunk keresztjén.

A mai nappal kezdjük el a nagyböjt második részét. Eddig Egyházunk minden nap a bűnbánatra hívott fel, az önmegtagadásra, a vezeklésre. Úgymond rajtunk volt a hangsúly. De most már újra Jézus Krisztusnak kell szentelnünk minden figyelmünket. Megtartva persze az eddig elhatározott böjti önmegtagadást, jócselekedeteket most valóban mindenünk az Isten legyen. Őrá figyeljünk – mint most a keresztre.

A szentmise elején így könyörögtünk: Urunk, Istenünk, segíts minket, hogy életünkben az a fáradhatatlan szeretet vezessen, amellyel Krisztus szerette a világot, és halálra adta értünk önmagát. Fáradhatatlan szeretet, mellyel Krisztus értünk adta önmagát. A nagyböjtöt remélhetőleg nagy elánnal, lendülettel kezdtük – elhatároztuk a lemondást, s a jó megtételét. De lehet, elfáradtunk. De ez a mai szentmise is adjon új erőt, hogy folytatni tudjuk az elkezdett jót, s hogy a Krisztus által mutatott fáradhatatlan szeretett vezessen minket is. Jézus a szenvedésben kitartott értünk, miattunk. Így most mi is tartsunk ki a nagyböjt hátralévő másfél hetében – éppen Urunk példájára.

S ahogy most nem látjuk a kereszten Urunk testét, úgy képzeljük oda most saját magunkat a keresztre. Igaz, nem szögek szúrják át kezünket, lábunkat, de betegségeink, nehézségeink, élethelyzetünk, a legkülönfélébb fájdalmaink mind keresztet jelentenek számunkra. Gondoljunk ezekre, gondoljunk keresztünkre, s képzeljük rá erre a keresztre magunkat. De elsősorban az legyen előttünk,  hogy ezen a kereszten előttünk már maga az Isten függött, ő mutatott példát, hogyan lehet minden nehézséget értelmessé, hasznossá, érdemszerzővé tenni – oly sok ember számára.

Ministráns "hittan"

Ma délelőtt szokásunkhoz híven újra ministráns hittanunk volt. A tanulás után általában játszani szoktunk (honfoglaló, playstation stb.), de most a böjtben kimarad a játék. Ma pl. rajzoltunk - virtuálisan. Az ott készült képeket láthatjátok, melyeket ügyes ministránsaink készítettek.

Összegyűltünk áldozatra hívő magyar nép - Március 15.

Ma délelőtt Budapesten voltam. Nem a nemzeti ünnep alkalmából, hanem a repülőtérre vittem az egyik szlovák barátomat. Látta, hogy itt, ahogy ő fogalmazott "délen" valamiféle nagy ünnep van. S persze nem tudta, de megkérdezte, milyen van, meg hogy mit ünneplünk. Könnyekkel küszködve próbáltam elmondani e mai nap lényegét, de puszta szavaim vajmi keveset tudtak kifejezni a máról, s a mához kapcsolódó eseményekről - illetve azok lényegéről. Nem is igazán értette meg a jó barát, a tót atyafi, hogy miért verjük ilyen nagy dobra ezt az ünnepet. Bántott ez engemet.

S mikor elbúcsúztunk, s felszállt a repülőgépe, azonnal Radnóti szavai jutottak eszembe...

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? Gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat.

Krisztusban szeretett testvéreim! Valóban, aki nem itt született, nem itt él, annak nem sokat mond e táj. De nekünk mond valamit? El lehet mondani, nekünk e táj, az Ipoly mente, községünk, Palócföldünk mit jelent? Biztos, van a világon olyan táj, amelyet ettől szebbnek mondanak. Nem is élünk itt nagy lábon, nincs sok lehetőség, kevés a munkahely, és finoman fogalmazva nem érezzük országunk, s az atyafiak készségét és támogatását... S mégis.

 Remélhetőleg mi mind így fogalmaznánk:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok.

Itthon vagyunk, s itthon ünneplünk – e föld a mi hazánk. Akkor is, ha olyan államban élünk, amelyet nem a mi számunkra hoztak létre. Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent. Nekem akkor is szülőhazám.

De javarészt nem csak magyarok, de hívő katolikusok, igaz-Isten hívők jöttünk össze a mai ünnepen templomunkban. Az Isten templomában, de egyben a mi templomunkban. Ez a hely is, ez az épület is, melyet őseink emeltek legalább olyan haza, s szülőhely, mint a föld, amire építették. Hisz ahogy gyermekként e tájékon, e földön születtünk a világra, úgy gyermekként e helyen születtünk meg az Istennek – lettünk a keresztségben Isten gyermekévé. Szent ez a hely, s lelkünk igazi hazája. Becsüljük meg! Érezzük át, tudatosítsuk, mi mindent jelent e hely nekünk. Mennyi kegyelmet, lelki erőt, bátorságot kaptunk már itt. Emlékezzünk vissza, s rójuk le tiszteletünket e szent helynek – imádatunkat Istennek. S Radnótitól ihletve valahogy így fogalmazhatnánk:

Nem tudhatom, hogy másnak e templom mit jelent,

Nekem szülőhazám e szentséggel ölelt

Kis templom, hathatós kegyelmek világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, lelkem is majd e helyről indul el.

Az örök hazába.

Krisztusban szeretett hívő magyar nép. Ha a szabadságharc hősei hősök maradtak számunkra, mennyivel inkább kell a teljes szabadság, a bűn uralmától való szabadság harcosait, a szenteket tisztelnünk. Ők pedig mind egy ugyanilyen szent helyen, templomban születtek Isten gyermekévé.

Hitünk és nemzetünk szétválaszthatatlan. Ezt mutatja a ma is, mikor a magyarság ünnepén az Istenhez imádkozunk. Máskor pedig az Isten ünnepén magyarul fohászkodunk. Tiszteljük, szeressük e tájat, e földet. Tiszteljük, szeressük e helyet, szent helyünket. Akkor megmaradunk magyarnak, megmaradunk hívőnek. Megmaradunk magyar hívőnek. S dicsekedjünk őseink érdemével, mindenekelőtt a szent magyarokéval.

S ne feledjük, hitünkön és magyarságunkon múlik a jövő. Gyermekeink jövője. Petőfi tőlünk is kérdezi:

Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni

Mivelünk? Vajon nem fogja emlegetni

Orcapirulással e kor gyermekeit?

Rajtunk múlik, hisz a haza, s az Isten velünk. S ha Isten velünk, ki ellenünk?

Tudva hinni /Jn 5,31-47/

Szent János apostolnak, kitől a mai evangéliumi részt is hallottuk a szimbóluma, jelképe a sas. Ugyanis a Szentlélek ihlette írásait, melyeket a Szentírásbók ismerünk magas teológiai szinten fogalmazta meg, szinte sasszárnyra kelnek szavai a teológia végtelen terében.

A mai evangéliumi rész is első hallásra nehezen érthető, de annál inkább gondolkodásra késztet. Szent János apostol minden bizonnyal mérnöki (teológiai) pontossággal adja vissza Jézus elhangzott szavait, melyek nem csak ez ember érzelmeire, de értelmére is mély hatással vannak. S ez is azt bizonyítja, hogy hitünk és vallásunk nem csak érzelmeken, szokásokon, de annál inkább meggyőződésen, érveken, s mindenekelőtt igazságon alapszik.

Éppen ezért igyekezzük ne csak elhinni a naponta felolvasott szentírási részeket, de gyakran elmélkedjünk, gondolkodjunk rajtuk, hogy elmondhassuk Szent Pál apostollal: Mi tudjuk, kinek hittünk.

Az új pápa első szavai hozzánk

Jean-Louis Tauran protodiakónus bejelentése után az új pápa, az argentin jezsuita Jorge Mario Bergoglio, eddigi Buenos Aires-i érsek 20 óra 21 perckor kilépett a Szent Péter-bazilika erkélyére, és köszöntötte a híveket. Az eső ellenére a Szent Péter téren több mint százezren gyűltek össze, és ünnepelték az új pápát.

Bergoglio pápa ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez:

Testvéreim, jó estét!

Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm!

Először is imádkozni szeretnék emerituspüspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza.

A Szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget, majd így folytatta:

Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg.

Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyümölcsöző legyen ennek a gyönyörű városnak az evangelizálásában!

Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet kérek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem.

Ferenc pápa Urbi et orbi áldást adott minden jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott tőlük:

Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeretnék menni imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést!

Magyar Kurír (lt)

Egyházunk feje: I. Ferenc pápa

Deo gratias! 

Istennek legyen hála!

Habmus papam - van pápánk

Emeritus és az új pápánk!

Habemus papam! - Van pápánk!

Az első latin-amerikai és az első jezsuita pápa. Tömegközlekedéssel jár, főpapi rezidencia helyett apartmanban lakik, síkra száll a szegényekért. Jorge Mario Bergoglio 76 éves,  párbeszédre kész személyiség.

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, és a vasútnál dolgozott. Kémiát tanult, de a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított, 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetési képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tartományfőnöke, 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett, doktori értekezését Németországban készítette el. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke.

Bergoglio teológiai gondolkodásában inkább mértékletes, kész a párbeszédre. Küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett. Aszketikus hozzáállással viszonyul a világhoz: tömegközlekedéssel jár, nem költözött be a főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. Sokoldalú: jó szakács, szereti az operát, a görög műveltség barátja, Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Jól úszik, erős, holott gyerekkora óta tüdőproblémái vannak. A kevés szavú ember megszólalásainak súlya van a 40 milliós Argentínában, ahol a lakosság 90%-a katolikus. Karácsony és húsvét idején Bergoglio felkeres beteg gyerekeket ápoló kórházakat, fogházakat, megmossa a betegek és foglyok lábát, de a közszereplés nem az ő műfaja.

Magyar Kurír

Kegyelem /Jn 5,1-3a.5-16/

Gyönyörűen és egyértelműen mutatja be a mai evangélium, hogy Jézus az ő segítségét, gyógyítását, kegyelmét nem adja mindenkinek egyformán. Hisz földi élete során sem gyógyította meg az egész világ minden betegét - pedig isteni erejéből folytán megtehette volna. A Beteszda nevezetű fürdőben is, ahogy hallottuk, nagyon sok beteg feküdt. Jézus mégis csak az egyikhez ment oda, s azt gyógyította meg.

Isten kegyelme, különleges, természetfeletti segítsége ajándék, melyet annak ad, akinek akar. Nem lehet kikövetelni tőle, nem lehet rá jogot tartani. Senki nem mondhatja, nekem már ez kijár! Annyit imádkoztam, hogy nekem már kijár a gyógyulás. Nem! De lehet alázatosan kérni: Istenem, ha jónak, örök életem szempontjából hasznosnak látod, akkor kérlek, add kegyelmedet. Így, alázatosan imádkozzunk mindig.

Versben, prózában

A múlt héten iskolánk, az Ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola adott otthont a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny járási döntőjének. A teljesség igénye nélkül közlök néhány a hangulatot megőrizni igyekvő felvételt.