Miserend és hirdetések - Nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjt negyedik vasárnapja

„Ez talán a legszebb példázata Jézusnak, a Tékozló fiúról szóló példabeszéd“ – írja emeritus, nyugalmazott pápánk a Názáreti Jézus című könyvében. Milyen sokszor hallottuk már mi is ezt a történetet – talán már fejből is tudjuk. De most gondoljuk át újra, s fedezzük fel, mit üzen nekünk általa Istent ezen a mai napon, ebben az órában.

Néhány teológus kicsit másképpen nevezi meg ezt a  történetet. Így mondják: Példabeszéd a két testvérről. Két testvér – egymás iránti szeretete, egymásra való sokszori irigysége, neheztelése, kibékülése... Jézus ezzel a történettel „egy olyan hagyományhoz nyúl, amely a régmúlt időkre megy vissza: a két testvér tematikája áthatja az egész Ószövetséget Káintól és Ábeltól kezdve, Izmaelen és Izsákon keresztül halad Ézsau és Jákob alakjáig, és még egyszer felbukkan Jákob tizenegy fiának magatartásában József iránt“ – írja ugyancsak Őszentsége XVI. Benedek, akinek az elmélkedésére a továbbiakban is támaszkodunk.

Elmélkedjünk lépésről lépésre e csodálatos példabeszéden. Figyeljük meg először az atya nagylelkűségét: enged a fiú kívánságának, odaadja az örökséget. Gondoljunk bele, mikor kapja meg a gyermek az örökséget – ha az apa meghal. Micsoda fájdalom lehetett az atyának ezt hallani a fiától: add ide az örökséget. Vagy más szóval: számomra meghaltál! De az atya nem ellenkezik, pedig nincs semmi kötelessége odaadni a vagyont. Nem ellenkezik, s szabadságot ad. El tudja képzelni, mit fog tenni a fiatalabb fiú, de engedi, hogy útjára menjen.

 A fiú pedig szemrebbenés s lelkiismeret furdalás nélkül elmegy. S hova? Oda, ahol át tudja magát adni teljesen az élvezeteknek. A végsőkig ki akarja meríteni az életet, azt akarja, hogy bőségben legyen élete, a maga módján. Nem szeretne alárendelt lenni semmilyen parancsnak, semmilyen tekintélynek. S nem ugyanez a tendencia, az általános törekvés ma is? Élvezd az életet, carpe diem – élj csak a mának, hogy holnap mi lesz, az nem fontos. Érezd jól magad – és kész. Sokan ma is, vagy talán ma a legtöbben ezt az elvet vallják – ha nem is mondják ki, de életük ezt bizonyítja. Mások nyíltan kimondják: Nekem nem kell semmilyen törvény, előírás, parancs… nekem senki ne parancsoljon – főleg ne az Egyház!

De mi történt a teljes szabadságra vágyó fiúval a példabeszédben? Az, ami minden mát kiélvezővel. Mindent fölélt. Családot, barátot, becsületet, egészséget, vagyont, szabadságot. Aki egészen szabad volt, most valóban rabszolga lesz – írja Benedek emeritus pápa. Hányan lettek, vagy lettünk a bűn, az alkohol, a kábítószer, rossz szokások, Istentelen kapcsolatok, Istentelen élet rabjai. Rabok, mert nem tud az ember tőlük szabadulni. A tékozló fiúból disznópásztor lett. A zsidók számára a disznó tisztátalan állat – a kanász tehát a legszélsőségesebb elidegenedés és az ember nyomorba jutásának kifejezése. Az egészen szabad szánalomra méltó rabszolga lett.

De a példabeszédben bekövetkezett a nagy fordulat.  S minden ember életében bekövetkezhet. Mikor az elveszett rájön, hogy elveszett. Megérti, hogy otthon szabad volt, hogy atyja szolgái szabadabbak mint ő, aki azt hitte magáról, hogy egészen szabad. Micsoda mély gondolatok emeritus szentatyánktól. Rájön, hogy még a szolgák is szabadabbak. Mi akkor az igazi szabadság? Tényleg az, hogy azt csinálok, amit akarok? Hogy bármit választhatok – jót, rosszat egyaránt? Látjuk, hogy mennyire nem. Az az igazi szabadság, ha szüntelenül tudjuk a jót választani, ha nem tesz semmilyen kísértés, vagy rossz szokás rabbá, ha tudom akkor is a jót választani, mikor az a nehezebb. Erre jött rá a tékozló fiú is, aki belsőleg már megtért, s elhatározta, szabadon újra a jót választja. Igaz, azt a jót, ami az egyik legmegalázóbbnak, legfájdalmasabbnak mutatkozott – a megtérést, mely fájdalmat, de egyben lelki megtisztulást is magában foglalt. Itt vált igazán szabaddá, hogy tudta a jót választani. Az a fiú, aki számára atyja meghalt most újra atyjához készül. De valójában nem az atya volt halott, hanem a fiú. Hisz így mondja a gyermekét visszafogadó atya: aki már halott volt, életre kelt; aki el volt veszve, újra megkerült. Nem az Isten hal meg az ember számára, ha nélküle akar élni. De éppen az hal meg, aki azt gondolja, most már nyugodtan, szabadon teljes életet élhet.

De színre lép a másik, a nem tékozló, a mondhatjuk, „hűséges” gyermek, testvér is. Haragra lobban. Nem tartja igazságosnak, amit atyja a testvérével művel. De vajon mi igazságosnak tartanánk, ha mondjuk a mi családunkban történne ilyen? Hisz mit lát? Örömet, vigalmat, táncot – mint ha mise történt volna. Azt hiszi, mindent tud. De valójában véve nem tud semmit. Nem tud testvére belső átalakulásáról és vándorlásáról, a lesüllyedésről és új önmagára találásáról. Ő csak az igazságtalanságot látja. S hányszor vagyunk mi is így. Nem ismerjük a dolgok lényegét, de azonnal ítélkezünk, durcáskodunk, megharagszunk. Úgy érezzük, mi vagyunk a jók, és mégis mi járunk rosszul, a rossz meg jól. Nekünk jut a megszokott, a bűnösnek meg a legjava. Hányszor mondjuk, vagy gondoljuk, mint a „hűséges fiú”: Soha nem szegtem meg egyetlen parancsodat sem… vagy ugyanezt más szavakkal: én soha nem hagytam ki egyetlen szentmisét, én soha nem loptam, én soha nem káromkodtam… s akkor már minden jót megérdemlünk? Istennel nem jogviszonyban állunk, nem vagyunk vele egyenlő felek, hogy ha én oké, akkor illő neki is úgy viselkedni, ahogy elvárom. Isten nagyobb. Ezért csak egy út van, amely igazi, jó és szabad kapcsolatot hozhat létre közöttem és Isten között. Ez a hűség és az alázat útja.

Szükségünk van mindannyiunknak erre az útra. S egy-egy tékozló fiút visszafogad Isten, akkor nekünk is ugyanúgy vissza kell fogadnunk. Hogyan is próbálhatnánk Atyánk fölé kerekedni? E példázattal Krisztus által az Atya beszél hozzánk, akik otthon maradtunk, hogy mi is valóban megtérjünk és örüljünk hitünknek. Örüljünk egymásnak. De mindenekelőtt Isten végtelen irgalmának.

A mai betegek keresztútja elmélkedései

Betegek keresztútja

Romano Guardini keresztúti imái

I.                   Jézust halálra ítélik

Uram, Te előttem jártál, és utat mutatsz nekem. Taníts meg követésedre, ha az én órám közeledik.

Ha kemény szóval kapok parancsot, megrovást, - mutasd meg, mi az igaz benne és taníts a többit elfelejteni.

Ha egy kötelesség teljesítése túl nehéznek látszik, ismerjem föl benne az Atya akaratát és engedelmeskedjem neki.

Ha szenvedés sújt, tanítsd meg szívemet, hogy teljesen az Atyára hagyatkozzék, amint Te tetted azt.

És ha nyilvános igazságtalanság ér, segítsen kegyelmed, hogy én is hallgassak, és igazolásomat az Atyára bízzam.

II.               Vállára veszi a keresztet

Uram, más az, jó órában mondani: kész vagyok mindenre, amit Isten akar – és más, valóban készen is állni, ha itt a kereszt.

Akkor sokszor csüggedt és félénk a szívünk, és elfelejtük minden jó elhatározásunk.

Segíts hát Uram, hogy szilárd maradjak, ha szükség van rá. Talán már itt a kereszt, vagy nagyon közel van. De bármikor is jön: készen akarok lenni. Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne siránkozzak, és ne húzódozzak, ha valaminek meg kell lenni. Nézzek bátran szembe a kereszttel, és az Atya üzenetét ismerjem fel benne.

Adj szilárd bizalmat, hogy ez a szenvedés is javamra szolgáljon, és adj erőt, hogy készséggel vállaljam. Ha ez sikerül, keserűségéből máris sokat elvesztett.

III.            Először esik el

Uram, túl nehéz számodra a kereszt és mégis viszed azt értünk, mert úgy akarja az Atya. Erődön fölül van a súlya, és mégsem dobod el magadtól. Elesel, de újra fölkelsz, és tovább hordozod azt.

Taníts meg, hogy felfogjam: minden valódi szenvedés valamikor, valamiképp túl nehéznek tűnik vállainknak, mert boldogságra és nem szenvedésre lettünk teremtve. Minden kereszt fölülmúlja egyszer erőnket. És ajkunkra jön a fáradt, csüggedt kiáltás: „Nem bírom tovább!” Uram, türelmed és szereteted ereje által segíts abban az órában, hogy kétségbe ne essek.

Te tudod, hogy súlyosodik egy vállra a kereszt. Nem kívánod, hogy soha ne csüggedjünk. De segítesz, hogy újból fölegyenesedjem, vegyem a terhem és menjek tovább.

IV.            Találkozik Szent Anyjával

Ó, Uram, drága Uram, én vagyok oka ennyi keserűségnek! Én értem hagytad el anyádat! Uram, áldozatod értem ne legyen hiábavaló. Emlékezzem erre, ha Isten hív és szívem az emberekhez ragaszkodik. Taníts rá, hogy legyőzzem az emberektől való félelmet, ha gátol abban, hogy Téged megvalljalak.

Taníts lerázni minden emberi tekintetet, ha kötelességem teljesítésére hívsz.

Taníts meg, hogy erősebb legyek minden földi szeretetnél, bármily nagy és tiszta is az, ha félő, hogy miatta Hozzád hűtlen leszek.

V.                Cirenei Simon segít

Uram, oly soknak segítettél, most mindenki elhagyott. De Te állhatatosan kitartasz értem, hogy út és erősség légy számomra. Cirenei Simonra fogok hát gondolni én is, ha a szenvedésben egyedül állok egyszer. Milyen gyakran tekint körül elhagyottan a szorongatott, a bajban lévő. Egyedül van fájdalmában, és nincs aki segít. Egyedül van a lelki küzdelmével, és a többiek nem értik meg. Szemük és szájuk egyaránt mondja: Mi közöm hozzá?

Uram, ilyen órában Te állj mellettem! Segíts, hogy beletörődjek az egyedüllétbe, és el ne csüggedjek. Sőt, tanuljam meg, hogy ne szaladjak mindjárt másokhoz, hanem a Te segítségeddel magam helyt tudjak állni. És ha egyszer világosan megértem, hogy alapjában mindenki egyedül marad bajával, hogy a végső elszámoláskor senki emberfia a másikon nem segíthet, éreztesd akkor velem, hogy Te mellettem vagy, hogy Te hűséges vagy és nem hagysz el engem.

VI.            Veronika kendőt nyújt

Ó, Uram, milyen erős és egyben gyöngéd a Te szíved. Királyi lélek, mindenkinél nemesebb, teljesen szabad. Te vagy egyedül szabad köztünk – az élet és a szenvedés rabszolgái között.

Ó, tégy szabaddá engem is! Ha szenvedés ér, és én vakká, érdektelenné válnék a körülöttem lévőkkel szemben, tartsd látásomat tisztán és szívemet önzéstől mentesen. Mert épp a szenvedő esik könnyen ilyen hibába.

Segíts, hogy ne mindig magamra gondoljak. Ne váljak követelővé, ne legyek terhére másoknak, ne rontsam el örömüket, mert nekem rossz kedvem van. Vegyem észre a szeretet legkisebb szolgálatát is, becsüljem azt meg, és legyek hálás érte.

Taníts meg, hogy mások életén elgondolkozzam, őket megértsem. Mutasd meg, hogy egy jó szóval hogyan nyújtsak vigasztalást, hogyan erősítsem és segítsem őket.

VII.         Másodszor esik el

Uram, ha fel tudnám fogni, mily nagy dolog másokért szenvedni! Minden szenvedésedben édesség van, mert tudod, hogy számunkra áldás és üdv fakad belőle. Nem lehetne bennem is ugyanez a lelkület? Nem viselhetném nehézségeimet én is másokért? Nem lehetne minden gondomat, fáradságomat, fájdalmamat a Te megváltó szenvedéseddel egyesítve mennyei Atyánknak felajánlani? Mindazokért, akik nekem kedvesek: házastárs, szülő, gyermek, testvér… Minden szükséget szenvedőért… Minden nagy, szép, szent dologért, ami veszélyben van… A tévelygőkért, a bűnösökért, a kétségbeesettekért… Akkor valóban megérteném, hogy szenvedésemből másoknak áldás fakad! Hogy megváltó szenvedésed erejében osztozhatok! Hogy Isten munkatársa lehetek a szeretet és megváltás művében.

Egész lelkemmel kérlek Uram, add, hogy ezt átérezzem. Tégy nyitottá és nagylelkűvé, hogy ezt a nagy igazságot megértsem és, adj szívembe szeretetet, hogy meg is valósítsam.

VIII.     Találkozik az asszonyokkal

Ha valamikor ilyen helyzetbe kerülök, segíts akkor Uram, hogy nyugodt maradjak. A Te türelmed erejével össze akarom szedni magam. Kedvesen akarok viselkedni velük szemben: az értelmetlenekkel, a tapintatlanokkal, a durvákkal is.

Nyugodtan akarom munkámat folytatni, hivatásomat betölteni, bármilyen fájdalom nyomja is lelkem.

IX.             Harmadszor esik el

Segíts, hogy ne csüggedjek a nehézségek miatt, és kötelességem elől gyáván el ne fussak.

És ha erőm elhagy, ha elesem, segíts, hogy újra fölkeljek.

Háromszor estél el, háromszor keltél föl. Taníts megérteni, hogy Te nem kívánod, hogy soha ne legyünk gyöngék, de megkívánod, hogy mindig újra felkeljünk. Taníts, hogy belássam, egész földi életünk mindig újbóli felkelés és újrakezdés.

X.                 Megfosztják ruháitól

Uram, erre a keserű órára emlékeztess, ha egyszer az én becsületem forog veszélyben. Ha szándékomat félreértik, és rosszakarattal gyanúsítanak. Ha megrágalmaznak, jó híremet elveszik. Ha még azok is félreismernek, akik hozzám közel állnak, és akiknek tudni kellene, hogyan gondolkodom.

Olyan kimondhatatlan gyalázatot kellett értem elviselned! Ezen áldozatod által tégy engem erőssé ilyen órákban.

Isten ismeri az igazságot; erre akarok hagyatkozni. Becsületem az ő kezében van és Ő fog igazolni alkalmas időben.

Óvj meg ezért a türelmetlenségtől. Ne engedd, hogy rosszért rosszal fizessek, pörlekedjek, ítélkezzem, és magam is meggyanúsítsam azt, aki becsületemet megsértette.

Segíts, hogy igaz és nyugodt maradjak, és bizalmamat Beléd vessem.

XI.             Keresztre feszítik

Ó, Uram, bocsáss meg nekem bűnösnek! Én vagyok oka gyötrelmednek!

Szenvedésed értem ne legyen hiábavaló. Isteni erőd és türelmed keljen életre bennem. Mindenki számára eljön az óra, amikor semmit nem tehet, fájdalmát nem enyhítheti, baján nem segíthet. Főképp az utolsó betegségben lesz így, amikor felismerjük, hogy az orvos nem tehet már semmit, közeledik a vég.

Akkor mindenki oda van szegezve, mint Jézus, és nem segíthet magán.

Csak egyet tehet: egész szívével, akaratával Istenre hagyatkozni, az Atya akaratát elfogadva hozzásimulni, és csöndben kitartani, teljesen és tökéletesen. Őrá bízva magát.

Uram, ha eljön ez az óra életemben, akkor velem vagy, tudom. Kereszted ereje lesz akkor bennem és ez erőt ad nekem.

                                     

XII.          Meghal a kereszten

Imádlak, Isten örök igazságossága, mely előtt, mint bűnös állok. És Téged is Üdvözítőm, aki értem vállaltad a halált.

Uram, Te megváltottál engem; egész szívemből köszönöm ezt Neked.

Megmutattad nekem, hogyan viseljem a magam szenvedését, és miképpen győzhetem le azt: a szeretet által. Csak akkor tudom elviselni, ha az Atya kezéből elfogadom, mint Te. Akkor erős maradok, ha mindenki cserbenhagy is.

Úrrá lenni rajta csak úgy tudok, ha mások számára áldássá teszem úgy, ahogy Te. Ha fölajánlom az Atyának szeretteimért, mindazokért, akiknek segíteni akarok.

És ha eljön az idő, mikor már semmire sem vagyok képes, és haszontalannak érzem magam a világban, valójában akkor tehetem a legnagyobbat: Veled egyesülve, áldozatkészen minden bajomat, fájdalmamat, tehetetlenségemet, sőt halálomat áldozatul hozni másokért. Mint Te a kereszten.

XIII.      Leveszik a keresztről

Uram, ez a válasz a keserű kérdésre: Minek a szenvedés? Miért kell szenvednünk, mikor bennünk minden boldogság után eped? Miért kell meghalni, elmenni, mikor még nem éltük végig az életet? Miért kell odaadnunk, kik oly drágák nekünk?

Az emberi bölcsesség csődöt mond itt. Csak a keresztben van a válasz: „A mag terméketlen marad, míg meg nem hal a földben.” Minden szenvedésünk, áldozatunk és a halálunk mennyi vetés! Ha egyesülünk Isten akaratával, gazdagabb élet támad belőle, magunk és mások számára egyaránt.

Ezt akarom hinni, ebben akarok bízni, és Istenbe kapcsolódni, hogy életem, szenvedésem és halálom örök gyümölcsöt teremjen.

XIV.       A sírba teszik

Ó Uram, ez a jó hír, amit mindnyájunk számára hoztál: hogy Nagypéntek után Húsvét következik. Hogy minden szenvedésből áldás forrásozik, és maga a halál új életnek a csírája azok számára, akik Benned hisznek.

Taníts, hogy megértsem ezt. Váljék ez meggyőződésemmé sötét óráimban. Akkor megtapasztalom, hogy a szenvedést nemcsak elviselni, legyőzni is lehet. Akkor bátran szembenézek vele és átélem majd, hogy minden vitézül átküzdött nehéz óra erősebbé teszi lelkemet, minden sötét éjszaka után Húsvét hajnala fénylik. És aki Veled él és Veled szenved, annak minden keserűség közepette része lesz a Te békédben.

Nemcsak számban, de minőségben /Mt 18,21-35/

A mai evangélium Péter kérdésével kezdődik. „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom?“

Jézus egyértelmű válaszát már ismerjük – ahányszor megbántanak, annyiszor. Ezt tanuljuk Urunktól, hisz ő is mindig megbocsátott az őt sértőknek, kínzóknak, meggyilkolóknak. De nem csak a számokban kell őt követnünk. Hanem a megbocsátás minőségében is.

Gondoljunk bele, hogyan bocsát meg nekünk Istenünk, mikor meggyónunk… Úgy, hogy azt a rosszat soha többé nem rója fel, soha többé nem hozza elő, soha többé nem fog azért büntetni – teljesen eltörli, s elfelejti.

Vajon tudunk-e mi is így megbocsátani?

Könyörgések az új pápa megválasztásáért

A püspökségünkről küldött szlovák nyelvű könyörgések saját, nem hivatalos fordítása

KÖNYÖRGÉSEK AZ ÚJ PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

A következő kéréseket a Hívek könyörgésébe kell beilleszteni – egészen az új pápa megválasztásáig – mindig, mint sorrendben az első.

1. Kérünk, Urunk, adj nekünk olyan pápát,
aki készségesen kínálja majd nekünk a táplálékot
Isten igéjének-, és az Oltáriszentségnek asztaláról.

2. Jézusunk, kérünk, hogy új pápánk
lelkesítse szavával és példájával
a papokat, és a hívő laikusokat egyaránt.

3. Könyörögjünk új pápáért,
hogy a következő években is
hűségesen mutassa az erkölcsi rend útját
az egyéni-, és a közösségi életben is.

4. Mennyei Atyánk, buzgón kérünk, adj nekünk olyan pápát,
akinek elég ereje lesz ahhoz,
hogy az Egyházat mély lelki egységre vezesse.

5. Hogy az Úr olyan pápát adjon nekünk,
aki a mai világnak a béke üzenetét-, a keresztény népnek pedig
az igaz vallásosságot mutatja, kérjük Urunkat.

6. Új pápáért,
hogy állandóan buzdítson a hitben, reményben és szeretetben,
kérjük Urunkat.

7. Imádkozzunk a konklávén összegyűlt bíboros atyákért,
hogy a Szentlélektől vezetve olyan pápát válasszanak,
aki a hit egységének szilárd alapja lesz
minden hívő számára.

8. Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk jó pápát,
aki biztonságosan irányítja majd az Egyház hajóját
a mai kor viharaiban is.

A Népfőiskola 5. napja

Újabb beszámolót kaptunk a Remény népfőiskola egy napjáról:

A hétvégén újabb előadásokon vehettünk részt, melyek az ipolysági Fegyverneki Ferenc Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskola kápolnájában voltak megtartva.
  Egy kis ízelítő az Alapvető hittan előadásokból, melyeket Mgr. Balga Zoltán lelkiatya adott elő:
Alapvető hittan = Fundamentális teológia:
- magát az Istent is tanítja, mert nem tudjuk Őt teljesen megismerni. Szent Pál szavaival idézve: „Megismerésünk még homályos.”
- a teológia, mint Istenről szóló tudomány, a hit fényével vizsgálja a dolgokat
- elsődleges küldetése az, hogy védelmezze a hitet
  (a filozófia kapcsolata a hittel: a továbbadás, a védelmezés, a magyarázás)
- 3 szempontból mutatja be nekünk a kinyilatkoztatást: a Szentírás (az Egyháznak joga és kötelessége, hogy magyarázza a Szentírást), a szenthagyomány és a tanító hivatal által (pápa és a püspöki testület), melyek egyben a hit pilléreit is alkotják
- nekünk, keresztényeknek magyarázza a hitet, akik hiszünk Istenben és hiszünk Istennek
  A hitünknek tartalma van, melyet tovább kell adnunk. Közösségben kell megélnünk, mert nem lehet individuálisan megközelíteni. Elfogadásához isteni kegyelemre van szükség s tudjuk, hogy „a hit cselekedetek nélkül halott”. Ez egy természetfeletti erény.
 Vallási kultúrákról hallhattunk, mint pl.:
- hinduizmus (a hinduk szent könyvei a Védák, a jóga által kerülnek lelkileg és testileg is közelebb Istenhez)
- buddhizmus (a buddhisták hisznek a lélekvándorlásban és Buddhát tekintik Istenüknek)
- muszlim (prófétájuk Mohamed, Istenük Allah, szent könyvük a Korán)
- zsidó (szent könyvük a Tóra, amely Mózes 5 könyvét és a Zsoltárokat tartalmazza; szent helyük a jeruzsálemi templom).

A további két előadás az Ószövetségről szólt, melyeket Mgr. Bencsik Tibor lelkiatya adott elő.
A lelkiatyától kaptunk egy kis útbaigazítást, segítséget a Szentírás olvasásához. Pl.:
- amikor örülünk: Zsolt 33,92,98,100,145,150; Lk 1,46-56
- amikor szomorúak vagyunk: Zsolt 17,31,77,80; Mt 5,3-12; Jn 16,20-24
- amikor vétkeztünk: Zsolt 51,106,130; Lk 15,19,1-10; Jn 8
- amikor szükségünk van a békére: Zsolt 4,34,46,85,131; Lk 10,38-42; Ef 2,14
- amikor fáradtak vagyunk: Zsolt 127,128; Mt 11,28-30
- amikor betegek vagyunk: Zsolt 6,102; Iz 38,10-20; Mt 26,39; Róm 5,3-5; Zsid 12,1-10
- amikor távolnak erezzük az Istent: Zsolt 139; Iz 55,6-9; Mt 6,25-34
- amikor kérni akarunk valamit Istentől: Zsolt 19,23,62,89,95; Mt 6,5-15; Lk 11,1-3
- amikor meg akarunk köszönni valamit az Istennek: Zsolt 30,65,111,117,138; Lk 17,11-19; Mt 5,25-27
- amikor bátorságra van szükségünk: Zsolt 125,144,146,149; Józs 1; Jer 1,5-10
- amikor kritizálni lenne kedvünk: 1 Kor 13

Kovács Elelonóra

köszönjük

Újra szünet volt - újra sport volt

Nem sokkal a téli szünet után ministránsainknak újra iskolaszünetük volt - kihasználva az alkalmat újra a tornaterembe mentünk kicsit mozogni...

Egy kosárért az égig nőtünk

"Ez az enyém, ezt nem adom!"

De szépen pattog :)

Na, bent lesz?

Gyere, pattogj!

A sport néha egy kis sérüléssel jár

A tömegsport néha tömegverekedéssé alakul át

"Oppa gangamsztájl!" Táncra fel!

hat kézből egy sem

Csak szépen libasorban

Vedd el, ha tudod

Csápolás

Unokaöcsém, Máté

Unokaöcsém, Misi

Jancsika

Jeni

Gergő

Balu

Patrik

Flóri

Bálint

Hopp, ez magas

Még elérem

Tessék

Megvaaan

Szerencse, hogy a fejem a keményebb

Ez is meglesz

Csapatmunka

...csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen

Párbaj

Összpontosítás 

Hajrá

A célból

Hej, ......ugorj ki, jön a gazda megfogni.

Ügyes

Repülünk mint a szél

Túllátni és túllépni /2Kir 5,1-15a/

A szíriai Námán ugyanúgy előítélettel viseltetett Elizeussal és az általa ajánlott gyógymóddal szemben, mint a názáretiek Jézussal szemben, akit csak az ács fiaként ismertek. Az alapvető különbség Námán és a názáretiek között, hogy Námán képes volt túllépni előítéletein, a názáretiek viszont megátalkodtak kishitűségükben, és kitaszították maguk közül Jézust (Barsi-Teleki).

Biztos, hogy bennünk is van sok előítélet talán éppen felebarátaink, rokonaink, családtagjaink, vagy még egyházi elöljáróink iránt is. Sokszor, ha felhívják hibáinkra, bűneinkre a figyelmünket, az előítélet miatt nem tudunk, és nem is akarunk semmit megtenni, még elgondolkodni sem az adott dolgon.

De tanuljunk a követendő-, és az elrettentő példákból is. Ha túllátunk, túllépünk előítéleteinken, nagyot mozdulhatunk elő az önismeret, és a lelki élet magasabb szintjére.

Amikor nincs pápa – mit kell tudni a sede vacantéről?

Amikor egy püspök lemond vagy meghal, s egyházmegyéje első számú vezető nélkül marad, sede vacante állapotról beszélünk. Ha a pápa lemond vagy meghal, nem csupán az Egyház marad vezető nélkül, hanem a római egyházmegye is, melynek székesegyháza a lateráni Szent János-bazilika. A sede vacante avagy interregnum alatt az Egyházat a bíborosok testülete kormányozza.

A sede vacante kezdetével a Római Kúria minden tisztségviselője automatikusan elveszti hivatalát, kivéve a camerlengo bíborost, aki a Szentszék vagyonát kezeli ilyenkor, illetve ellátja a „miniszterelnöki” funkciókat; és a főpenitenciáriust, aki azon három ember közt van, akik a konklávé alatt is kommunikálhatnak a külvilággal, hogy feladatukat ellássák. Jelenleg a camerlengo Tarcisio Bertone bíboros, eddigi államtitkár, a főpenitenciárius pedig Manuel Monteiro de Castro bíboros, akit 2012-ben nevezett ki erre a posztra XVI. Benedek pápa. Ugyancsak továbbra is ellátja feladatát Róma általános helynöke és a Vatikánvárosi Állam általános helynöke (ezek lelkipásztori pozíciók). Az Egyházi Törvénykönyv kimondja, hogy a római szék megüresedése esetén az egyetemes egyház kormányzásában semmit sem szabad újítani.

A vatikáni posta speciális „sede vacante-bélyegeket” bocsát ki a széküresedés időszakára. Ugyancsak megváltozik a Szentszék címere is, Szent Péter kulcsai közt ugyanis nem a pápai tiara, hanem egy esernyő foglal helyet az interregnum alatt. Ez egyszerre jelképezi a pápa hiányát és a camerlengo kormányzását az Egyház világi javai felett. Így a camerlengo bíboros is kiegészíti a széküresedés idejérecímerét ezzel a jelképpel. Ez a speciális, átmeneti camerlengo-címer a Vatikán széküresedés alatt kiadott eurós emlékérméin jelenik meg, amelyek legális fizetőeszközök az eurózóna országaiban.

A pápaválasztáson minden bíboros részt vehet, aki a széküresedés pillanatában (azaz nem a konklávé kezdetekor) még nem múlt el nyolcvan éves. A sede vacante akkor ér véget, amikor megválasztották az új pápát (pontosabban amikor ő elfogadta a megválasztását).  Az illető megválasztásától kezdve teljes jogú pápa, tehát pápaságát ettől kezdve, nem pedig „péteri szolgálata ünnepélyes megkezdésétől” (nincs ugyanis „beiktatás”), amikor mise keretében a pápa megkapja a pápai jelképeket, a palliumot és a gyűrűt. Ez a szertartás a koronázás helyébe lépett, amelyről I. János Pál mondott le, és ezzel „kiment a divatból”. VI. Pál a konklávét szabályozó rendelkezésében még megemlítette a koronázást (Romano Pontifici eligendo), II. János Pál azonban az Universi Dominici gregisben már nem említi, szolgálatának ünnepélyes megkezdésekor pedig azt mondta: még nincs itt az idő, hogy visszatérjünk a tévesen a pápák földi hatalmának jelképeként azonosított ceremóniához.

Emellett az új pápának, „amikor alkalma nyílik”, birtokba kell vennie saját püspöki székesegyházát, amely nem a Szent Péter-bazilika, hanem a lateráni Szent János-bazilika.

forrás: Magyar Kurír

Miserend és hirdetések - Nagyböjt 3. vasárnapja

Nagyböjt harmadik vasárnapja

A mai igeliturgia ezen a nagyböjti vasárnapon ismét gyönyörű szentírási részeket, egyenesen az Ó-, és Újszövetség gyöngyszemeit tárja elénk.

Az egyik legismertebb ószövetségi kép az égő csipkebokor. Sok középkori festő készített művészi alkotást erről az eseményről, tanulunk róla a hittanórán, s ahogy ma is, olvassuk a templomban is a Szentírásnak azt a részét. De miről is szól ez a szentírási szakasz? A Bibliában ezt a címet olvashatjuk: Mózes meghívása. És valóban arról is szól. De vannak, akik így nevezik ezt a részt: Az Isten nevének kinyilatkoztatása.

Figyeljünk meg most egy dolgot ebből a szentírási leírásból. Mózes a mindennapi teendőjét, munkáját végezve egy érdekes jelenségre lesz figyelmes. De nem tudta, mi az. Közelebb ment, s látta, hogy ez egy égő csipkebokor, amely azonban nem ég el. Így nem tudta pontosan, mi az. Egyszer csak a saját nevét hallotta a bokorból: „Mózes, Mózes”. De még mindig nem tudta, mi az. Ezért egyszerűen válaszolt: „Itt vagyok”. De nem tudta, mi az. És ekkor bemutatkozott az Isten: „Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert már megtudta, mi az, mert már tudta, ki az. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Nem azért takarta el arcát, mert, hogy olyan erős lett volna a tűz, hanem azért, mert megtudta, hogy azzal az Istennel beszél, akiről atyái annyit beszéltek. S hogy miért olyan fontos ez? Lehet, nekünk semmit sem mond ez a kifejezés: „Ábrahám, Izsák és Jákob Istene”. De Mózes, mikor ezt meghallotta, mikor megtudta Isten nevét, eltakarta arcát és elkezdett félni, nagyon félni. A név az Ószövetségben és az ókorban általában nagyon fontos szerepet töltött be. A név mindig igyekezett kifejezni a dolog, vagy a személy lényegét, vagy legalább egy lényeges tulajdonságát. Az embereknek általában egy fontos, gyakran csodálatos tapasztalat után adtak csak nevet. Ezért nevezi az Isten is magát Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének, mert ezzel kifejezi Mózes őseinek a vele való csodás tapasztalatait. Ő az az Isten, aki szövetséget kötött Ábrahámmal és megsokasította annak utódait, fiút adott neki – Izsákot. Ő az az Isten, aki hatalmas dolgokat művelt Jákobbal és az ő utódaival. Ez a név: „Ábrahám, Izsák és Jákob Istene” azt jelenti, azt bizonyítja, hogy Isten a mindenható, hogy minden amit mond, igaz, és ezt a vele való tapasztalatból tudjuk – tudta Mózes is. Mózes mikor ezt a nevet meghallotta, azonnal eszébe jutottak azok a csodás dolgok, melyeket ez az Isten művelt az ő elődeivel.

Nekünk Isten talán nem úgy mutatkozik be, mint Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hanem úgy, mint az az Isten, aki már nem egyszer segített nekem, talán egy vagy két évvel ezelőtt, talán mikor valakit elvesztettem és óriási erőt adott ezt elviselni; az az Isten, aki csodálatos módon avatkozott bele az életembe, aki – így utólag elmondhatjuk – mindent úgy rendezett, hogy a dolgok jól alakuljanak; Az az Isten, aki megoldotta a problémát a múltkori reménytelen helyzetemben…

Gondoljunk most azokra az eseményekre, amelyekről tisztán látjuk és tudjuk, hogy maga az Isten segített nekünk, amikor éreztük, nem csak véletlenül történtek úgy a dolgok, hanem hogy Isten keze volt benne. S ha ezt megtesszük, biztos, hogy megerősödik bennünk a hit és a bizalom Isten iránt, s könnyebben fogunk tudni ráhagyatkozni a ma nehéz helyzeteiben is. S így könnyen meglehet, hogy Urunk velünk is hatalmas dolgokat művel majd, ami talán épp utódaink számára lesz majd Isten hatalmának bizonyítéka és tanúsága.

A mai "családok keresztútja" elmélkedései

Jézus keresztútja a családban

I. Pilátus halálra ítéli Jézust.

A család a legszigorúbb ítélkező hely. De melyikünk Pilátus és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más. Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna tőled, akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben vagy a gyermek jogán. De ezt nem hatalmaskodó uralkodásra, ítélkezésre, zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő, gondoskodó, a másikkal törődő irgalmasságára. Szeretteim felemelésére és nem lesújtására. S ha Jézusom, én vagyok, akit a család ítélete sújt, add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne vágjak vissza, ne sértődjek vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam, érted és értük. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

II. Jézus vállára veszi a keresztet.

Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért hordozni? Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek, önző viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy veled együtt felvegyem családunk keresztjét. Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt.

Az élet terhe engem is földre sújt. A család is néha nyomasztó teher. És én is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem elesik valamelyik családtag, bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus: "Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!" Meglátom-e, hogy benne, Jézus, te estél el? Mert akkor nem lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre. És amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább családunk keresztútján sem. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

IV. Jézus szent anyjával találkozik.

Az anyák fájdalmának állomása ez. Az anyák titkának állomása ez. Az anyák sorsának megszentelése ez az állomás. Az anya a szíve alatt hordott magzatot fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első titka az anyáknak. Az anyák szíve aggódó fájdalommal van tele, amikor látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki gyötrődését, vagy mások bántják gyermekét. Úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka. De az anyák legnagyobb fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha bűnben él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. De az anyák még ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első szóra visszafogadják őket. És ez az irgalmas megbocsátó szeretet az ő legnagyobb titkuk. Ne éljünk vissza vele, de ha kell, éljünk vele. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

V. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet.

Ez a családapák állomása. Ez az állomás az apák áldozatának megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását is. A családjáért dolgozó apák szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya, saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradtságát és örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért teszi, hanem Jézusért is. Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a Krisztus-követésben. Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet először még a Cirenei sem értett meg, ezért vonakodott a kereszttől. Csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását, ha gyermekei legdrágább kincsével és jövőjüknek legfontosabb mozzanatával is törődik: a gyermekei lelkével és az örök üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad vonakodniuk. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A leleményes szereteté. A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló szereteté. Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük. Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük. A szeretet leleményes, hirdeti Szent Pál a korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak nem rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljuk egymástól a kendőnyi időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt.

A viszonzatlan szeretet titkának állomása ez. A viszonzást nem váró szeretet titka ez. Nem a kamatozó szereteté, hanem a pazarlóé. Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvedni. Mert ha még ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném, mondja a zsoltáros is, de hogy a barátaimtól, sőt családtagjaimtól, az lesújt újra. Sokszor fáj a viszonzatlan szeretet, a hálátlanság. A gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői áldozat. Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség. A magukra maradt idős apák és anyák reménytelensége. De Jézust is éppen azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt, de aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson arra, hogy a szeretetért sohase várj hálát, viszontszeretetet, mert a szeretetet nem kamatoztatni kell, hanem pazarolni. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

VIII. Jézus szól a síró asszonyoknak.

A könnyek hatalmának állomása ez. A sírás titkának megfejtése hangzik el itt. És ez nemcsak az asszonyok privilégiuma. "Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!" Magunk miatt, mert hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk társunkhoz, mert nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk mindenáron megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. A gyermekek miatt, akiket nem vállalt világra hozni az édesanyjuk, akiket eldobott, elhagyott az önzés vagy félelem, akiket nem vártak szeretettel a szülők, akiket most sem szeretnek a családban, akiknek lelkével nem törődik senki. A könny nem szégyellni való dolog, hanem nagy titok. Az anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni. És nemcsak az anyákét. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel.

A legsúlyosabb elesés állomása ez. A másokat is magával rántó zuhanás veszélye. És a legmélyebb pontról való felkelés titka is. A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több embertársunk és vele családja is hordozza. Legyen az alkoholista vagy a kábítószer rabja, de az önpusztító játékszenvedély is a legfontosabb szeretetkapcsolatokat zúzza szét, és rántja magával anyagilag, sőt erkölcsileg is a családot. De a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. A harmadik elesésedből való felállással bíztatsz minket erre. Beléd vetett mély hittel és bizalommal, beléd kapaszkodva mi is fel tudunk állni. De adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek, gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet. Ne taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

X. Jézust megfosztják ruháitól.

Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága, nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet állomása is ez. Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a kiszolgáltatottság tehetetlensége. A divatozás által pedig éppen az ilyen elesettek iránti érzékünket veszítjük el. De micsoda lelki szegénységre vall az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség vagy az önmagából kivetkőző erőszakosság. Az önmagát csak megvalósítani akaró önzés, önteltség is megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adni. "Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott". Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél. Boldog házasság és család is ott terem, ahol mindnyájan a másikat akarják elsősorban boldoggá tenni és nem a saját boldogságukat keresik csupán. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XI. Jézust keresztre szegezik.

A "nincs visszaút" állomása ez. Az összetöretés titkát szegezik ki, hogy mindenki lássa, ez a család és minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő: elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk közös meggyőződését vállalom és megvallom, abban hűséggel kitartok akkor is, ha hátránnyal jár, akkor is, a szembe kell menni az egész világgal, akkor is, ha lenéznek érte vagy maradinak tartanak, akkor is, ha bolondnak tartanak. Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt, úgy halálát is másokért, értünk vállalta. Ez a krisztusi alkotmány legfőbb paragrafusa. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XII. Jézus meghal a kereszten.

A halál titkának feltárulkozása ez az állomás. A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb. A szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság. A család szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az idős kor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála szörnyen felháborít, értelmetlennek látjuk és lázadunk. Vannak családok, akik a gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. Vannak kultúrák, amelyek ki akarják itatni a halál valódiságát az életükből. De csak egy jó megoldás van, szembenézni vele és felvállalni Krisztussal. Akkor nem lesz törés sem a gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban, sőt Krisztusban folytonos marad a kapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb. Krisztus halála a mi feltámadásunk. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik.

A gyermekét elvesztő anya állomása ez. A természet rendjét felforgató titok. A kereszttől való megszabadulás mégsem a végső megoldás. Az élet rendje szerint úgy kellene, hogy történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, és nem fordítva. Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet. Hány édesanya tartotta már karjában gyermekét Mária óta. E mérhetetlen fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz. A halált tartani ölükben, ahonnét az élet fakad? Csak isteni magyarázat van rá: "nem hal meg örökre, fiad él, fel fog támadni". Ez az isteni válasz. Sokszor megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál foglyai maradunk. Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a többre vágyást ki ne oltsátok lelketekből, gyermekeitekből. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XIV. Jézust sziklasírba temetik.

A sírok titkának állomása ez. A földbe hulló mag bátorságának titka ez. Az Isten hallgatásának beszédes üzenete ez. A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja a bent levő és a kint levők egymás felé vezető útját. A kő elhomályosítja a látást életünk nehéz, sötét pillanataiban, amikor szeretteink sírja fölött állunk. Erősen próbára teszi hitünket, hogy igazak-e Jézus szavai az örök életről. Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést, ha látszólag elpusztul, belehal, odaadja addigi életét. Szeretteink halála csak innét nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké. Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten, látszólag távol van, de valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a fájdalomban, amikor soha nem tapasztalható új titkokat tár föl hallgatásában. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

XV. Jézus harmadnapra feltámad.

Föltámadt Jézus, te a világ kiszolgáltatottsága elől a család védő menedékébe jöttél e földre. Erősítsd meg a mi családjainkat is, hogy menedékei legyenek tagjaiknak, és otthonos legyél bennük te magad is. Add, hogy a család védelmében meg tudjunk küzdeni a világ rossz hatásaival, legyen erőnk a kereszt hordozására. Taníts meg, velünk élő Jézusunk, otthonainkat megbecsülni, a családi összetartást, a szeretet és tisztelet erényét növelni, a családi értékeket megőrizni. A szülők Szent József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve szeressék egymást és gyermekeiket, de mindenek előtt téged, mennyei Atyánk. A gyermekek az Úr Jézus őszinte, valóságos gyermeki lelkületéből tanuljanak igazi engedelmességet szüleik és mennyei Atyánk iránt. Most különösen azokért ajánljuk fel keresztutunkat, aki családunkban a legnehezebb keresztet hordozza (rövid csendben mondjuk el, ki az). Fogadd el egyházközségeink minden családjáért ezt a keresztutat. Ámen. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!

Molnár Alajos