Van egy ismert mondás, mely szerint minden jó,
ha a vége jó. Ezzel a mai nappal véget ért valami. Egy ötven napos
időszak, melyet húsvéti időnek hívunk. Ötven napon keresztül újra és újra
visszaemlékeztünk Urunk feltámadására, és megünnepeltük azt. Az öröm időszaka
volt ez, vagy legalább is kellett, hogy legyen. A legjobb azonban –
mondhatjuk – a végére marad. A Szentlélek kiáradása – pünkösd nagy
ünnepe, melyet legfőképp ezzel a szentmisével ülünk meg.
Jézus, amint hallottuk az evangéliumban,
megígérte a Szentlelket – mely azóta már el is jött. Sőt, mi ismerjük már a Szentlélek
hét ajándékát is, amelyek a mi mindennapjainkat segítik… Hogyan lehet azonban,
hogy ha annyit kínálja a Szentlélek az ő természetfeletti, csodálatos
ajándékait, mégsem érezzük azokat, mégsem tapasztaljuk, mégsem segítenek. Hisz mégsem
vagyunk mindig bölcsek, értelmesek, nem tudunk mindig jól dönteni, nem tudunk
mindent felfogni, nem vagyunk elég jámborak, erősek, s nem féljük mindig
kellőképpen az Istent. Ez talán azért van, mert valójában nem olyan könnyű a
Szentlélek hangját meghallani…
Történt, hogy egy indián a barátjával egy
nagyváros központjában sétált. Az utcák tele voltak emberekkel. Az autósok
dudáltak, taxik kerekei csikorogtak a sarkon, szirénák búgtak és a város zaja
csaknem fülsüketítő volt. Az indián egyszer csak megszólalt: „Tücsökciripelést
hallok.” A barátja: „Micsoda? Te megőrültél! Ekkora zajban lehetetlen
meghallani egy tücsök ciripelését!” Ekkor az utca túloldalán levő óriási
betoncseréphez sétáltak, amiben bokrok zöldelltek... Benéztek bokrok közé, az
ágak alá, és bizony az indián talált egy kis tücsköt. A barátja le volt
nyűgözve: „Ez elképesztő” – mondta – „Neked emberfeletti hallásod van!”
„Dehogyis” – válaszolt az indián. „Az én fülem ugyanolyan, mint a tiéd. Minden
azon múlik, mire figyelsz.” „Ez lehetetlen! – mondja a barátja. Én sosem tudnám
meghallani egy tücsök halk ciripelését ilyen zajban.“ „Ez igaz” – felelte
az indián. „Minden azon múlik, mi az igazán fontos neked. Nézd csak,
megmutatom!” Benyúlt a zsebébe, és kivett egy pénzérmét, aztán leejtette a
járdára. És miközben a zsúfolt utca zaja még mindig ott dübörgött a
fülükben, észrevették, hogy környékükön minden fej arra fordult, hogy megnézze,
nem az ő zsebéből esett-e ki a pénz. „Érted már?” – kérdte az indián. „Minden
azon múlik, mi a fontos neked.”
Valahogy így van ez a Szentlélek hangjával is.
Szinte állandóan szól, kínálja ajándékait, de sokszor annyira el vagyunk
foglalva a világ gondjaival, vagy a saját gondjainkkal, hogy nem vesszük ezt
észre. Ezért minden nap szenteljünk időt az imádságra, minden nap álljunk meg
ha csak néhány percre is, álljunk meg, csendesedjünk el, s kérjük a
Szentlelket, segítsen dönteni, segítsen erősnek, bölcsnek, értelmesnek lenni,
jámbor, s Istenfélő módon viselkedni. Ha meghalljuk a Lélek halk sugallatát, fogékonyak
leszünk rá, s életünk legzajosabb időszakában is tudni fogjuk, mit kell
tennünk..
Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből
érzenünk fényességed sugarát.