Eszter imája /Eszt 4/

A mai szentmise olvasmányában nem csak egy „tanító” részt hallottunk a Szentírásból, hanem egyben egy gyönyörű imádságot is. Eszter királyné szavai Isten segítségéért, kegyelméért esdekeltek. S ha odafigyeltünk rájuk, talán úgy éreztük, a mi bajainkat, a mi gondjainkat mondják el azok a szavak.

Ezenkívül pedig rengeteg ilyen Istentől ihletett imádságot találunk a Bibliában – mert annak olvasása nem csak az isten megismerését segíti elő, de egyben Istennel is beszélgethetünk általa. Használjuk a Szentírást otthon is – minden nap. Ne hagyjuk porosodni, de az legyen minden napunk, s végső soron életünk irányítója! Ma este például otthon, az előbb említett és hallott imádságot elmélkedjük végig, kinyitva a Szentírásunkat Eszter könyvének negyedik fejezét olasva.

“Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! Nem elég nekik keserű szolgaságunk – kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké. Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek. Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram….”

Iskolás kirándulás

Az elmúlt év vége felé iskolánkkal Budapesten jártunk. 

Ott (oda-, és visszafelé) készült ez a kis mozgókép(sor)...

(ne felejts el hangot adni rá)

Vácon

2015 januárjában Vácon énekeltünk 

az ipolybalogi Szent Korona Kórussal. 

Ott készült a felvétel.

Egy kis "régi zene" a kékkői várból

A kiválasztott - Szent Mátyás

Mindannyian ismerjük az Isten parancsait. De nem csak ismerjük, hanem igyekszünk is betartani azokat. Gondoljunk csak a mai napra, mennyi isteni parancsot tartottunk be… imádkoztunk reggel, talán délben is. Nem káromkodtunk, felajánlottuk szenvedésünket, kedvesek voltunk családtagjainkhoz…

Viszont Jézus a mai evangéliumban, Szent Mátyás apostol ünnepén a parancsok betartásának egy másik oldalát mutatja. Ezt mondja: „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben.”

Ez a két szó /parancs, szeretet/ nehezen egyeztethető, de mégis lehet, hogy mi mindkettőnek eleget tegyünk: a parancsnak is és a szeretetnek is. Hiszen maga Jézus mutatta meg ezt nekünk: „én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ős szeretetében”. Mert Jézus a parancsokat nem kényszerből, hanem szeretetből teljesítette.

Most elgondolkodhatunk azon, hogy mikor megtartjuk a parancsokat, vajon mi vezérel minket. Tudunk mi is szeretetből „eleget tenni” a parancsoknak? Isten nem a külső szerint ítél, hanem ő a szívek vizsgálója, ahogy az olvasmányban is hallottuk: Mátyást a szíve szerint választotta ki az Úr.

Vajon minket is kiválasztana?

Miserend és hirdetések - Nagyböjt 1. vasárnapja

Nagyböjt első vasárnapja

Jézus Krisztus ma a böjtölők és a Sátánnal harcba szállók vezéreként áll előttünk az evangéliumban. Kiment a pusztába, ahol negyven napon keresztül böjtölt, s legyőzte a Sátán minden bűnre vezető csábítását.

Egyházunk pedig minden évben böjtöt hirdet – Urunk példájára negyvennaposat. S ez az időszak, amit mi is ezen a vasárnapon elkezdtünk, az évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az Egyházban. Olyan valami, ami fáradságba, nehézségbe, odafigyelésbe, önmegtagadásba kerül. Ima, böjt, alamizsna – jól ismert és sokszor használt eszközök, melyek ennek a megtisztulásnak és megújulásnak az előre mozdítói.

Mi magunk is tudjuk, hogy ha végezzük ezeket a megszentelő cselekedeteket, általuk jobbakká, Istenhez hasonlóbbakká válhatunk. Az Isten pedig ilyenkor bővebben osztja kegyelmét, mert ez az a sokat említett alkalmas idő, az üdvösség napja. De ezt nem csak mi, hanem legfőbb ellenségünk, a Sátán is nagyon jól tudja. A tapasztalat pedig megerősíti az egyházatyák véleményét: a Sátánt szó szerint ingerli, irritálja, dühíti ez a kegyelemáradat, ezért ő maga még erőteljesebben ostromolja a lelkünket. Talán észrevettük már mi is, hogy ha ilyenkor megfogadunk valamit, a kísértés is jóval nagyobb, mint az év többi részében. Mert a Sátán sem esztelen! Tudja, minden egyes böjti nappal messzebb kerülhetünk tőle.

De ma, nagyböjt első vasárnapján nemcsak azért olvassuk Krisztus megkísértésének evangéliumát, hogy ebből tanuljunk, vagy felbuzduljunk! Hanem azért, mert a szentmise, a liturgia révén az az erő-, az a Lélek száll belénk, amely a kísértést visszaverő és legyőző Jézusban volt. Mivel a szentmise nem csak egy emlékezés, hanem mint a hittan órákon is tanuljuk, Krisztus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele, ezért minden szentmisében Isten különleges segítségét, kegyelmét kapjuk mindannyian. Így ha mi is csatába szállunk a saját akaratunkkal, természetünkkel, bűneinkkel, akkor az Úr nem csak példaképünk lesz, hanem egyben erősítőnk is ebben a harcban. Az Isten ebben a nagyböjtben is mellettünk áll, végső soron pedig saját maga vívja ezt a harcot – Egyházáért, miértünk.

Ezért ne fáradjunk bele a jótettekbe, teljes odaadással, teljes mellbedobással, minden erőnket és figyelmünket összeszedve gyakoroljuk a nagyböjt sajátos gyakorlatait: az imádságot, a böjtöt és a jószívű adakozást.

Gyönyörűen tanítja a mai szentmise fő könyörgése is: „Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait, és méltó keresztény életünkkel igazodjunk hozzá.” Sokan talán azt gondolják, a lelki előrehaladás, a megszentelődés útja valami egészen különleges, megvalósíthatatlan, elérhetetlen, „egyszerű” halandó embernek járhatatlan út. Pedig éppen a mai liturgia tanítja, hogy az ellenkezője az igaz: a megszentelődés útja mindenki számára járható, s nem kell hozzá messzire mennünk. „Egyre jobban megismerjük Krisztus életét, és igazodjunk hozzá” – ennyi az egész. Erre az idei nagyböjt folyamán is lesz alkalmunk – minden egyes nap: olvasni az evangéliumokat, hallgatni azokat a szentmiséken, elmélyülni a szentbeszédekben, s mindenekelőtt komolyan venni Isten szavát. És hogy tényleg komolyan vettük-e a „szót”, arról gondolataink, szavaink és tetteink, egyszóval életünk tanúskodik majd. Az, hogy sikerül-e „igazodnunk” Urunk gondolataihoz, szavaihoz és tetteihez: úgy az imádságban, a böjtben, mint a jócselekedetkben. Sík Sándor is ezen az Istenhez-hasonuláson elmélkedik „A néma Miatyánk” c. versében. S talán éppen a mi nevünkben fogalmazta meg: „Akarom élni az egész hitet, / Szeretni, ahogy Isten szeret, / És bízni, bízni akarok, / Abban, amit a Krisztus hrdozott. / Nem érzem, nem is gondolom, / De akarom, akarom, akarom.”

leközölve a Reményben

Népszavazás 2015

Két héttel ezelőtt népszavazás volt országunkban a család védelméért. Sajnos a gyenge részvétel miatt érvénytelen lett. Még elgondolkodtatóbb, hogy többek között a mi községeink silány részvétele is csak az érvénytelenséghez járult hozzá. Íme néhány adat (államnyelven):

"Szenvednie kell..." /Lk 9,22-25/

Jézus a mai evangéliumban saját szenvedését jövendölte meg, mikor kijelentette: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie...” S hogy mi ebben a különleges?

Mi keresztények sokszor imádkozunk azért, és gondoljuk azt, hogy mivel mi istenhívők vagyunk, az Úr majd megment minket a bajtól, a szenvedéstől, a fájdalomtól, a betegségtől... De ha Isten a tulajdon-, saját fiát sem vonta ki a szenvedés alól – hogyan remélhetjük, hogy majd éppen a mi életünk lesz problémamentes? A hívő embernek Isten nem gondtalan életet ígér, de olyat, melyben minden bajra lesz megoldás, minden nehézségre enyhülés, minden veszélyben biztos kapaszkodó. Mint ahogy folytatta Jézus szavaiban: „Az Emberfiát megölik, de harmadnapra föltámad.” Minket, hívőket sem kerül el a szenvedés – de Jézussal együtt minden bajból megmenekülünk, szó szerint még a halálból is feltámadunk.

E nagyböjti szent időben ilyen jézusi  lelkületért imádkozzunk.