Karácsony utáni második vasárnap

Egy egészen pontos, és legalább annyira komoly tudományos meghatározást hallotunk a mai evangéliumban Szent János apostol szájából – Jézus Krisztusról. Így olvastuk – már sokadszor e karácsonyi napokban: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige...” Az apostol pontosan leírja, hogy Jézus Krisztus nem teremtmény, hanem ő maga az Isten, aki öröktől fogva van. Valamint azt, ami számunkra a legfontosabb ilyenkor, karácsonykor: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakott.”

Számunkra, Istenhívők számára ez a karácsony igazi csodája, hogy a végtelenül hatalmas Isten felvette emberi természetünket, és alávetette magát az emberi korlátoknak – az Isten emberré lett. S mindezt színtiszta szeretetből tette, hogy minket megváltson, nekünk életet adjon. A karácsonyi ünnepkörben, mely már csak néhány napig tart az idén – ezt csodáljuk, ezen elmélkedjünk újra és úrja. Hogy az egész évben ott legyen szívünkben a hála Istenünk iránt. Hogy az évben sose kötelességből, „muszájból”, de mindig szeretetből jöjjünk a szentmisékre – hálát adni végtelen szeretetéért.

Talán sok minden hiányzott ebből a karácsonyból, de ez, a legfontosabb ki ne maradjon: szívből jövő, hálatelt imával köszönjük meg Istennek végtelen nagy szeretetét, amire ismert énekünk is buzdít: „Dicsérjük a szent angyalokkal, / Imádjuk a hív pásztorokkal / Az Isteni gyermeket, ki minket így szeretett, / Dicsérjük, imádjuk és áldjuk.”

Új évet

Újév napján sok sms-t kapunk szeretteinktől, barátainktól – melyekkel boldog új évet kívánnak – s mi is nekik. Vannak, akik egyszerűen, tömören fogalmaznak, mások versbe szedik jókívánságaikat, ismét mások viccesen kívánnak szebb jövőt. Azonban az egyik legszebb és legtartalmasabb jókívánság néhány perccel ezelőtt hangzott el – mégpedig az olvasmányban. Ezeket olvastuk: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr, és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!”

Sokszor kívánunk egymásnak egészséget, erőt, boldogságot – s így van ez rendjén. Minderre szükségünk is van. Egyházunk pedig még ennél is többet kíván: „Ragyogtassa rád arcát az Úr!” Milyen gyönyörű jókívánság:  „Ragyogtassa rád arcát az Úr!” Nem tudjuk, ez pontosan mit jelent, nem tudjuk, mi mindent rejt ez magában, hisz Isten útjai, tervei kifürkészhetetlenek. Egyet azonban tudunk: Isten jót akar nekünk, Isten a javunkat, örök boldogságunkat akarja.

Ezért keresztényként, Istenhívőként ha talán csak lélekben is, de újévi jókívánságainkhoz mindenkinek tegyük hozzá: „Ragyogtassa rád arcát az Úr, Áldjon meg téged az Úr!”