2015. november 29., vasárnap

Munka közben - Szent András

A mai nappal elkezdjük ádventi felkészülésünket – karácsony ünnepére. Mindjárt az első napon pedig ünnepünk van – Szent András apostolé. Vajon mit üzenhet az ő élete?
Ha az Istennel való beszlgetésre vagy találkozásra gondolunk, minden bizonnyal azonnal az imádság jut eszünkbe. És valóban így is van: az imádság az az az idő, amit Istennel töltünk el. De igen érdekes, ha megfigyeljük az evangéliumokat, hogy Jézus az apostolokat nem az imádság-, hanem munkájuk végzése közben szólította és hívta meg. Ők is hívő zsidó emberek voltak, akik minden bizonnyal jártak a zsinagógába, jártak templomba – Jézus mégsem egy-egy imádság közben szólt hozzájuk, hanem akkor, amikor dolgoztak: a hajón, a parton, vagy éppen a vámasztalnál.
Hiába van ádvent, mi sem töltjük itt a templomban az egész napunkat. Hazamegyünk, s a munkánkhoz látunk. A mai ünnep pedig mindannyiunknak azt mutatja, hogy Isten igenis tud és akar szólni hozzánk mindennapi teendőink közepette is. Csak legyen nyitva a szemünk és a fülünk a jóra, a szépre – egyszóval Istenre.




Miserend és hirdetések - Ádvent 1. vasárnapja


2015. november 28., szombat

SZLOVÁKIA PÜSPÖKEINEK PÁSZTORLEVELE

SZLOVÁKIA PÜSPÖKEINEK PÁSZTORLEVELE
az Isteni irgalmasság szentévéhez

Drága testvérek, ma megkezdjük az adventi időt, amelyben az Úr Jézus születésére készülődünk. Ádventünk ebben az évben kissé eltér a megszokott ádventi lelkülettől, ugyanis  december 8-án  elkezdődik  az Isteni  irgalmasság szentéve.
Ötven év telt el a II. Vatikáni Zsinat befejezése óta.  A zsinat megnyitásakor az azóta szenté avatott  XXIII. János pápa az Egyház életének új szakaszáról beszélt: „Ma Krisztus jegyese, az Egyház, felhívja figyelmünket  az Isteni irgalmasságnak, mint  gyógyszernek a szükségességére” Hasonló  értelemben szólt a zsinat végén az azóta ugyancsak boldoggá avatott  VI. Pál pápa is: „Az irgalmas szamaritánusról szóló jézusi történet korunk számára példaként és szabályként szolgál.  Azonban nem elég csupán a bajok gyökerét megtalálni, de azokat orvosolni is kell.”
A jelenlegi szentatyánk, Ferenc pápa, meghirdette az Isteni Irgalmasság rendkívüli szentévét, amely Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának főünnepén, december 8-án kezdődik, majd az azt követő vasárnapon, december 13-án,  megnyitja a Lateráni Szent János bazilika főkapuját, valamint a többi római bazilika szentkapuját. Ugyanezen a vasárnapon minden helyi egyházban megnyílnak a kijelölt templomok és  székesegyházak kapui, melyek  az  Isten irgalmasságának felénk tárulkozó szeretetét jelképezik az elkezdett szentéven keresztül, és nyitva maradnak a szentév végéig, 2016. november 20-áig, Krisztus Király főünnepéig.
A teológusok tanítják, hogy Isten irgalmassága Isten tulajdonságainak a legérthetőbb összefoglalása. Bizonyítja ezt a Szentírás, a Szenthagyomány és Isten népének kétezer éves  tapasztalata. Lehetetlen minden bizonyítékot összeszámolni, mivel legtöbb esetben az emberek lelkében és lelkiismeretében történtek. Amint  Isten tökéletessége végtelen, úgy az ő irgalmassága is végtelen. Ugyanígy az Atya készsége visszafogadni  tékozló fiait is végtelen, végezetül   végtelen a megbocsátásból fakadó  öröme is.  Semmilyen emberi bűn nem tudja felülmúlni és korlátozni ezt a hatalmát.   Ha azonban a megtérőből a jóakarat hiányzik, vagy a közömbösség és érdektelenség keríti hatalmába  és nem képes  bűnbánatot tartani, továbbá ha  ellenáll a kegyelemnek, Jézus megváltói szeretetének, ekkor sajnos  gátat emel Isten irgalmassága kiáradásának. (vö. Dives in misericordia, Enciklika Isten irgalmasságáról, 79. pont).
A szentév során megköszönjük Istennek Szent II. János Pál pápát – „az isteni irgalmasság pápáját”, aki megismertette velünk az Isten irgalmának üzenetét, amit maga Jézus adott a világnak Szent Fausztina nővér által. E szent nővér Naplóban  írta le Jézus   üzeneteit a világnak. Most ezekből közölünk egynehányat: „Mielőtt igazságos Bíróként megjelennék,  előtte  úgy jövök  el, mint az irgalmasság Királya” (Napló, 83. pont), ezért „egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha a bűnei skarlátvörösek lennének is…, [mert] az emberiség nem talál békét, míg irgalmam forrásához nem folyamodik” (Napló, 699. pont).  „Szüntelenül imádkozd az irgalmasság rózsafüzérét… Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján megtapasztalja  nagy irgalmamat, amit a  papok úgy fognak a bűnösöknek nyújtani, mint az utolsó mentőövet… Felfoghatatlan kegyelmekben részesítem azokat a lelkeket, akik bizalommal vannak irgalmasságom iránt” (Napló, 687.pont). Ezek az idézetek bizonyítják, hogy Szent Fausztina Naplójában is az isteni  irgalmasság szavai bőven megtalálhatók, valamint nagyon komoly figyelmeztetés  a kárhozat veszélyére is. Minden ember szabadon dönthet, és amit választ, amit követ, az az egész örökkévalóságára kihat.
Az isteni irgalmasság üzenete  nagyon gyorsan elterjedt az egész világon, és emberek millióit érintette meg. Isten végtelen irgalmának kifejezése az irgalmasság titkának központjában, a lengyelországi Lagiewnikben épült szentély is.
Nyitott szívvel és készségesen  fogadjuk a Szentatya szándékát, szeretnénk egy éven keresztül erről elmélkedni  és közben magunk is megélni  az isten  irgalmának titkát. Éljünk majd  a lehetőségekkel, Isten irgalmasságának ajándékaival,  amelyeket felkínált számunkra.
A Szentatya szentévet meghirdető bullája szerint az „irgalmasság az az út, amely egyesíti az Istent és az embert, mert megnyitja az ember  szívét arra a reményre, hogy habár bűnös is, annak  ellenére Isten mindenkor szereti őt” (2). Az „irgalmasság” mint  fogalom  az Ó- és Újszövetségi Szentírásban  az egyik  leggyakoribb  szó. Ugyancsak gyakran fordul elő a miseszövegekben, vagy egyéb liturgiában, az egyházi és pápai dokumentumok pedig  útmutatást kínálnak e titok  időszerűségéről és  szükségességéről.
A rendkívüli szentév  kegyelmi idő akar lenni, mely  felébreszti lelkiismeretünket a szegények és a nélkülözők  helyzete  iránt. Mert Isten irgalmasságának elfogadása elválaszthatatlanul összefonódik az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásával. A jelenlegi menekült-ügyben kérjük a Szentlelket, hogy   az életveszélyben forgó embereket,  - akik éheseket, szomjasakat, üldözötteket, anyagilag és lelkileg rászorulók és szegények, - testvérként segítsük. Számunkra a kiindulópont Jézus Krisztus szava legyen, Ő irgalmasságra szólít bennünket, mint ahogy a mennyei Atya is irgalmas. Ebben a szentévben az Egyház kitárja szívét azok iránt is, akik kitaszítottak, testükben, lelkükben  sérültek, akiknek hangját ez a világ nem hallja, vagy akiknek hangja meggyengült vagy elnémult a gazdag nemzetek érdektelensége miatt. Az Egyház hivatottnak érzi magát, hogy  gyógyítsa  ezeket a sérüléseket a vigasz olajával és  az irgalmasság balzsamával. Szeretné, ha Isten felkínált irgalma mindenkihez eljutna:  a bűnözőkhöz, a  korrupció elkövetőihez, vagyis  mindenféle bűnöshöz. Mert Isten mindenkit megtérésre hív.
A Szentatya, Ferenc pápa szeretné, ha minden hívő megízlelné az Isten, az Atya közelségét. Ezért hirdette meg a bűnök megbocsátásának széles lehetőségeit. Olyan bűnöktől,-   amelyek alól feloldozást a püspök vagy csak  a pápa adhat, – feloldozást nyerhetünk. Továbbá  búcsúk, vagy teljes  búcsúk elnyerését is lehetővé teszi. A betegek, a tehetetlenek és elhagyottak, sőt a börtönben  lévők is búcsút, teljes búcsút nyerhetnek, mert Isten irgalmassága minden ember szívét szeretné megnyerni. Az irgalmasság titkáról  szeretne  a Szentatya elmélkedni az egész világról érkező fiatalokkal is, 2016. július végén Krakkóban, az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával. A világtalálkozó  jelszava: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.” Az isteni irgalmasság  átlépi  az Egyház határait, és keresi az egyistenhitű vallások híveit, akik az irgalmasságot szintén Isten alapvető tulajdonságának tartják. Ezért az isteni irgalmasság éve  nyitottabbá tehet minket a vallásközi párbeszédre.
Mindenki hallgasson  szíve hangjára. Váljék minden közösség, minden plébánia, iskola, mozgalom, csoportosulás és közösség  az isteni irgalmasság oázisává és az egymás elfogadása  helyévé. Szorgalmazzuk az isteni irgalmasság rózsafüzérének du. 3 órakor való napi imádkozását  családjainkban és  plébániai közösségeinkben. Természetesen, ez az ima este is végezhető, mivel a legtöbb család csak este van együtt. A közös imádkozás  több család közösségében is gyümölcsöző lehet.  Induljon útra  az isteni irgalmasság vándor-képe és jusson el minél több családba, függesszék fel minden otthonban az Isteni irgalmasság képét. Közösen vagy egyénileg zarándokoljanak el  az isteni irgalmasság templomaiba vagy azokba a templomokba, amelyek a szentév búcsúinak elnyerésére minden egyházmegyében ki lesznek jelölve. Havonta szenteljünk egy napot az isteni irgalmasság tiszteletének, témájának és imáinak. Szorgalmazzuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását, hogy közelünkben senki ne érezhesse magát kitaszítottnak, magányosnak vagy szeretet nélkülinek. Ezekre a tevékenységekre hívjunk meg mindenkit: kicsiket, nagyokat egyaránt. A felnőttek tanúsítsanak  irgalmasságot a gyermekek és a fiatalok felé, az egészségesek a betegek felé, és szüntelenül hittel ismételjék: „Emlékezzél meg, Uram, nagy irgalmasságodról és kegyelmedről, mely velünk van mindöröktől!” (25. zsoltár 6. verse). Így készülünk fel a legjobban Jézus  második eljövetelére, amikor majd mint Bíró jön el ítélni minden nemzetet.
Köszönjük mindenkinek, aki irgalommal van - főként a családokban, - a beteg és idős emberek iránt, akik szeretik  gyermekeiket  és  szolgálják felebarátaikat.  Ezek a cselekedetek reményt keltenek, hogy az irgalmasság évének kegyelmi ideje sok-sok lelki hasznot hoz mind a hívek, mind az egész társadalom életébe. Az ádventi és szentévi lelki  gazdagodáshoz  szívből adjuk áldásunkat: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.


Szlovákia püspökei

2015. november 25., szerda

Az "elégedetlen" - Alexandriai Szent Katalin

Mai szentünk, Alexandriai Szent Katalin nevéből mindannyian következtethetünk, hogy Alexandriából származott, esetleg ott élt. Számunkra lehet, ez a név nem mond sokat, de abban az időben, mikor Katalin élt, pontosan ez a város volt az ókori világ szellemi központja, mely már a híres Atént is túlszárnyalta. Mai szótárral úgy fogalmazhatnánk, hogy ott voltak a világ legnagyobb, s legrangosabb egyetemei. De mire ez a lány 18 éves lett, ami Alexandriában iskola volt, azt ő kijárta. Óriási műveltségre tett tehát szert. Ismét mai szótárral: minden lehetséges doktorátust megszerzett.
Életrajzából pedig azt is megtudhatjuk, hogy gazdag, előkelő családból származott. Tehát gazdag, előkelő, művelt volt. S ezek a tulajdonságok bizony nem kis esélyt adnak arra, hogy valakiből egy öntelt, könnyelmű és hiú ember legyen. S a valóság is először ezt mutatta, mikor Katalin férjet kezdett keresni. Egyik kérőt a másik után utasította el, mert ő magához illő társat keresett: előkelőt, okosat és szépet. De sehogysem tudott ilyet találni.
Azután találkozott egy öreg remetével, aki, miután Katalin elmondta neki baját, észrevette benne azt a lelket, amely valójában a végtelent keresi: a végtelen szépet, a végtelen jót, a végtelen igazságot, a végtelen gazdagságot egy személyben. Így ismerte meg Jézus Krisztust.
Szent Katalin legyen a mi példaképünk is, hogy mi se érjük be kevesebbel, mint a végtelen széppel, a végtelen jóval, a végtelen gazdagsággal – magával az Istennel.


2015. november 24., kedd

Miserend és hirdetések - Évközi 34. vasárnap


Folytatás /Lk 21,1-4/

Igen furcsán kezdődik a mai evangélium: „Jézus egy alkalommal mefigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe...” Azért furcsa ez, mert talán mindannyian azt várnánk, hogy Jézus a templomban...mondjuk imádkozik, vagy a Szentírást olvassa, esetleg prédikál – és nem azt, hogy a perselypénzt lesi.

S ha nem olvasnánk tovább a történéseket, ha nem tudnánk meg később Jézus nevelői szándékát, képesek lennénk őt-, még a legszentebb embert is elítélni. Többek között ezt taníthatja meg nekünk a mai evangélium: egy-egy furcsa megnyilvánulásért, tettért, vagy szóért még ne ítéljünk el senkit, mert nem ismerjük a szándékot, a teljes történetet. Idővel, később azonban sok mindent megértünk – s akkor majd meglátjuk: milyen jó, hogy nem ítélkeztünk elhamarkodottan!

2015. november 20., péntek

Vásárcsarnok? /Lk 19,45-48/

Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból – hallottuk az imént. S talán – ha komolyan beleéljük magunkat – meg is botránkozunk azon, hogy kerülhettek be a kereskedők az Isten házába – a templom területére. Pedig – sokszor – ma sincs ez másképp.
Igaz, mi nem szemmel láthatóan és nem pénzzel kereskedünk. De sokan ma is úgy veszik az Istennel való kapcsolatot, hogy én kérek Istentől valamit – ő pedig azt megadja. Én imádkozok – ő meg ezért teljesíti. Sokan valóban úgy állnak hozzá, hogy ha én kérem Istent, teszek érte, hogy megkapjam azt, akkor végülis jogom van rá – ami jár az jár. Ez azonban nem más, mint kereskedeés – üzletelés az Istennel. S így a templom valóban vásárcsarnokká lehet – mint kétezer éve.

A bölcs tanul a másik hibájából. Istentől semmit se követeljünk, mert nincs jogunk hozzá. Sokkal inkább alázatosan kérjük, s bízzuk rá, hogy ő azt megadja-e vagy sem. Mert ő tudja, az a hasznunkra van-e... Vagy sem...