Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Mi történt Rómában az elmúlt héten? - római riport

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Római riport

Audiencia, ahol a pápa a fő drukker

Érdekes, s talán tetszetős hírek jelennek meg manapság a médiában új szentatyánkról...

Íme egy:

Kedvenc futballklubjának, a San Lorenzo de Almagrónak a képviselői is jelen voltak Ferenc pápa általános audienciáján a Vatikánban.

Az ANSA olasz hírügynökség beszámolója szerint a hetente sorra kerülő kihallgatáson a Buenos Aires-i egyesület küldöttei is részt vettek a Szent Péter téren. A katolikus egyházfő spanyolul köszönte meg nekik és más, Spanyolországból, valamint Dél-Amerikából érkezett zarándokoknak, hogy eljöttek.

Ferenc pápa évek óta rajongója, sőt pártoló tagja a többszörös argentin bajnok klubnak, s a hírek szerint még most is fel tudja sorolni az 1950-es évek kezdőcsapatait.

Forrás: MTI

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Római riport

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Római beszámoló

Ferenc pápánk homíliája húsvét vigíliáján

Kedves Testvérek!

Húsvét vigíliájának ragyogó éjszakáján az evangéliumban először az asszonyokkal találkozunk, akik Jézus sírjához mennek az illatszerekkel, hogy bekenjék testét (vö. Lk 24,1-3). A részvét, a szeretet gesztusát akarják végrehajtani, amely a kedves halott iránti szeretet egy hagyományos gesztusa. Életében követték Jézust, hallgatták szavait, úgy érezték, hogy megérti méltóságukat. Elkísérték őt egészen a végsőkig a Kálvárián, egészen addig a pillanatig, amíg levették Jézus testét a keresztről. Képzeljük el, milyen érzésekkel mennek a sírhoz: szomorúan és fájdalommal, mert Jézus eltávozott, meghalt, földi élete befejeződött.

Most az élet visszatért régi kerékvágásába. Az asszonyokban azonban tovább élt a szeretet és éppen a Jézus iránti szeretetük késztette őket arra, hogy a sírhoz menjenek. Azonban ekkor valami egészen váratlan történik, valami új, ami teljesen felkavarja szívüket és felborítja terveiket, egész életüket: látják, hogy a követ elmozdították a sír elől. Közelebb mennek, és nem találják az Úr testét. Ez a tény teljesen megzavarja őket, tele vannak kétellyel és kérdésekkel: „Mi történik?” „Mit jelent mindez?” (vö. Lk 24,4). Nem ez történik velünk is, amikor valóban valami új esemény áll elő a mindennapok életében? – tette fel a kérdést a Szentatya.

Megállunk és nem értjük, nem tudjuk, hogyan nézzünk szembe az új eseménnyel. Az újdonság gyakran félelmet ébreszt bennünk, az az újdonság is, amit Isten hoz el, amit Isten kér tőlünk. Olyanok vagyunk, mint az apostolok az evangéliumban: gyakran inkább ragaszkodunk bizonyosságainkhoz, megállunk egy sírnál, a halottak végül csak a történelem emlékezetében élnek, mint a múlt nagy személyiségei. Félünk Isten meglepetéseitől. Isten mindig meglep bennünket!

Kedves Testvérek! Ne zárkózzunk be az újdonságok előtt, amelyeket Isten akar életünkbe bevezetni! Gyakran fáradtak, csalódottak, szomorúak vagyunk? Érezzük bűneink súlyát, úgy gondoljuk, hogy nem bírjuk tovább? Ne zárkózzunk be önmagunkba, ne veszítsük el a bizalmat, soha ne adjuk fel: nincsenek olyan helyzetek, amelyeket Isten ne tudna megváltoztatni, nincs olyan bűn, amelyet ne bocsátana meg, ha megnyílunk Felé.

De térjünk vissza az evangéliumhoz, az asszonyokhoz és tegyünk egy lépést előre. Megtalálják az üres sírt, nincs ott Jézus teste, valami új történt, de mindez még nem világos: kérdéseket támaszt, zavart kelt, anélkül, hogy választ adna. És ekkor ragyogó öltözetben megjelenik két férfi, akik így szólnak: „Miért keresitek az élőt a holtak közt? Nincs itt, föltámadt” (Lk 24,5-6). Az egyszerű gesztus, egy tény, az, hogy az asszonyok szeretetből elmentek a sírhoz, most eseménnyé változik. Olyan eseménnyé, amely valóban megváltoztatja az életet. Semmi sem olyan már, mint azelőtt volt.

Nem csak azoknak az asszonyoknak az életében, hanem a mi életünkben is és az emberiség történelmében. Jézus nem halt meg, feltámadt és Él! Nem egyszerűen visszatért az életbe, hanem ő maga az élet, mert ő az Isten Fia, aki Élő. Jézus már nem a múlté, hanem a jelenben él és a jövő felé irányul, ő az Isten örökös jelene, az örökkévaló „ma”.

Isten újdonsága tehát így mutatkozik meg az asszonyok, a tanítványok és mindannyiunk szeme előtt: ez pedig a győzelem a rosszon, a halálon, mindazon, ami elnyomja az életet és arculatát kevésbé emberivé teszi. Ez az üzenet nekem szól és nektek kedves testvéreim. Hányszor van szükségünk arra, hogy a Szeretet feltegye a kérdést: miért keresitek a holtak közt azt, aki él?

A mindennapok problémái, aggodalmai miatt olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy önmagunkba, szomorúságba, keserűségbe zárkózzunk... és ez jelenti a halált. Ne keressük ott Azt, aki él!

Fogadd el tehát, hogy a Feltámadt Jézus belépjen életedbe, fogadd be bizalommal, mint barátot: Ő az élet! Ha idáig távol voltál Tőle, tégy egy kis lépést: tárt karokkal befogad téged. Ha közömbös vagy, fogadd el a kockázatot: nem fogsz csalódni. Ha úgy tűnik, hogy nehéz Őt követned, ne félj, bízd Rá magad, és legyél benne biztos, hogy Ő melletted áll. Veled van és neked adja a békét, amit keresel és az erőt, hogy úgy élj, ahogy Ő akarja.

Ferenc pápa végül még rámutatott e ragyogó húsvéti vigília evangéliumának egy egyszerű mozzanatára:
Az asszonyok találkoznak Isten újdonságával: Jézus föltámadt, Él! Az üres sír és a ragyogó öltözetben megjelenő két férfi láttán az első reakciójuk a félelem: „földre szegezték tekintetüket” – jegyzi meg Szent Lukács – nem volt még ahhoz sem bátorságuk, hogy előre tekintsenek.

A ragyogó ruhába öltözött két férfi azonban bevezeti egy alapvető ige használatát: „Emlékezzetek arra, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt” (vö. Lk 24,6-8). Arra szólítják fel az asszonyokat, hogy „emlékezzenek a Jézussal való találkozásukra”, szavaira, tetteire, életére; és éppen ez a szeretetteljes emlékezés a Mesterre az, ami révén az asszonyok leküzdenek minden félelmet és elviszik a Feltámadás hírét az Apostoloknak és a többieknek (vö. Lk 24,9). Emlékezzünk arra, amit Isten tett és tesz értem, értünk, emlékezzünk a megtett útra; ez tárja szélesre szívünket a jövőbe vetett remény számára. Tanuljunk meg emlékezni arra, amit Isten tett életünkben!

A világosságnak ezen az éjszakáján, fohászkodva Szűz Mária közbenjárásáért, aki minden eseményt megőrzött szívében (vö. Lk 2,19-51), kérjük az Urat, hogy tegyen Feltámadásának részesévé: nyisson meg bennünket újdonságának, amely átalakít, nyisson meg Isten meglepetéseinek. Tegyen minket olyan férfiakká és nőkké, akik emlékeznek arra, amit Ő tett személyes életünkben és a világ életében; tegyen képessé bennünket arra, hogy érezzük, Ő az Élő, aki közöttünk él és működik; tanítson meg minden nap arra, hogy ne a holtak között keressük Azt, aki él. Ámen.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Ferenc pápánk húsvéti üzenete

Kedves Fivéreim és Nővéreim Rómából és az egész világról, boldog húsvétot!

Milyen nagy öröm, hogy átadhatom nektek ezt az üzenetet: Krisztus feltámadt! Szeretném, hogy eljusson minden házba, minden családba, különösen oda, ahol több a szenvedés, a kórházakba, a börtönökbe…

Mindenekelőtt azt szeretném, hogy [ez az üzenet] eljusson minden szívbe, mivel Isten ott akarja elvetni ennek az Örömhírnek a magvát: Jézus feltámadt, van remény a számodra, többé már nem állsz a bűn, a rossz uralma alatt! Győzött a szeretet, győzött az irgalom!
Mindig győz Isten irgalmassága!

Mi is, miként az asszonyok Jézus tanítványai közül, akik elmentek a sírhoz, és üresen találták azt, megkérdezhetjük önmagunktól, mi az értelme ennek az eseménynek (vö. Lk 24,4). Mit jelent az, hogy Jézus feltámadt? Azt jelenti, hogy Isten szeretete erősebb a rossznál, sőt magánál a halálnál is; azt jelenti, hogy Isten szeretete átalakíthatja életünket, virágba boríthatja azokat a sivatagos tájakat, amelyek a szívünkben vannak. És ezt teheti Isten szeretete.

Ugyanaz a szeretet, amelynek okán Isten Fia emberré lett és elment a legvégsőkig az alázatban és az önátadásban, egészen az alvilágig, az Istentől való elszakítottság mélységéig, ugyanaz az irgalmas szeretet árasztotta el fénnyel Krisztus holttestét, és átalakította azt, átvezette azt az örök életbe. Jézus nem tért vissza a korábbi életéhez, a földi élethez, hanem belépett Isten dicsőséges életébe, és a mi emberi valónkkal lépett be oda, megnyitotta előttünk a reménnyel telt jövőt.

Íme, ez a Húsvét: a kivonulás, az ember átmenete a bűn, a rossz rabszolgaságából a szeretet, a jó szabadságára. Mivelhogy Isten az élet, és csakis élet, s az ő dicsősége mi vagyunk, az élő ember (vö. Iréneusz, Adversus haereses 4, 20, 5–7).

Kedves fivéreim és nővéreim, Krisztus egyszer s mindenkorra és mindenkiért meghalt és feltámadt, ám a feltámadás erejének, ennek a rossz rabszolgaságából a jó szabadságára való átmenetnek minden korban, létezésünk konkrét helyein, mindennapi életünkben aktualizálódnia kell. Napjainkban is mennyi pusztaságon kell átkelnie az emberi lénynek! Legfőként azon a sivatagon, amely saját magában van, amikor nincs meg benne az Isten és a felebarát iránti szeretet, amikor hiányzik belőle annak tudatossága, hogy mindannak az őrzőjévé kell lennie, amit a Teremtő nekünk adott és nekünk ad. Azonban Isten irgalma virágba boríthatja a legszárazabb talajt is, újra életet adhat a kiszáradt csontoknak (vö. Ez 37,1–14).

Íme tehát a meghívás, amellyel mindannyiótokhoz fordulok: fogadjuk be Krisztus feltámadásának a kegyelmét! Engedjük, hogy Isten irgalmassága megújítson minket, engedjük, hogy Jézus szeressen minket, engedjük, hogy szeretetének ereje átalakítsa a mi életünket is; és váljunk eszközeivé ennek az irgalomnak, legyünk olyan csatornákká, amelyeken keresztül Isten megöntözheti a földet, megőrizheti a teremtett világot és kivirágoztathatja az igazságosságot és a békét.

Kérjük hát a feltámadt Jézustól, hogy alakítsa át a halált életté, változtassa a gyűlöletet szeretetté, a bosszúállást megbocsátássá, a háborút békévé. Igen, Krisztus a mi békénk, és általa könyörögjünk békéért az egész világ számára.

Békéért a Közel-Keletnek, különösen is az izraeliek és palesztinok között, akik azon fáradoznak, hogy megtalálják az egyetértés útját, hogy bátran és készségesen kezdjék meg újra a tárgyalásokat, hogy véget vessenek egy olyan konfliktusnak, amely már túl régóta tart. [Könyörögjünk] békéért Irakban, hogy végérvényesen szűnjön meg minden erőszak, és mindenekfölött [békéért] a szeretett Szíria, a konfliktus által megsebzett nép és a nagyszámú menekült számára, akik segítséget és vigasztalást várnak. Mennyi vért ontottak ki! Mennyi szenvedést kell még elviselni, mielőtt sikerül politikai megoldást találni a válságra?

[Könyörögjünk] békéért Afrika számára, amely napjainkig véres konfliktusok színtere. Maliban találják meg újra az egységet és a stabilitást; és Nigériában, ahol sajnos nem szűnnek a merényletek, amelyek súlyosan veszélyeztetik oly sok ártatlan ember életét, és ahol nem kevés személyt, köztük gyermekeket is, túszként tartanak fogva terrorista csoportok. [Könyörögjünk] békéért a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része és a Közép-Afrikai Köztársaság számára, ahol sokakat arra kényszerítenek, hogy hagyják el otthonaikat és még mindig félelemben élnek.

Legyen béke Ázsiában, mindenekelőtt a Koreai-félszigeten. Könyörögjünk, hogy küzdjék le az ellentéteket és érlelődjön meg a kiengesztelődés megújult szelleme.

[Könyörögjünk] békéért az egész világ számára, amelyet még mindig olyannyira megoszt a kapzsiság, amely könnyű hasznot keres, amelyet megsebez az emberi és családi életet veszélyeztető önzés, az önzés, amely tovább folytatja az emberkereskedelmet, a XXI. század legkiterjedtebb rabszolgaságát. Pontosan az emberkereskedelem a XXI. század legelterjedtebb rabszolgasága!

[Könyörögjünk] békéért az egész világnak, amelyet szétszaggat a drogkereskedelemhez és a természeti erőforrások igazságtalan kiszipolyozásához kapcsolódó erőszak! [Könyörögjünk] békéért a mi Földünk számára! A feltámadt Jézus hozzon vigaszt azoknak, akik természeti csapások áldozatai. Ő tegyen minket a teremtett világ felelősségteljes őrzőivé.

Kedves fivéreim és nővéreim, mindannyiótokhoz, akik itt Rómában vagy a világ bármely részén hallgattok engem, a zsoltár felhívásával fordulok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: / irgalma örökké tart. / Mondja Izrael háza: / irgalma örökké tart” (Zsolt 118,1–2).

Török Csaba  fordítása

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Római beszámoló

Szentatyák2

Ferenc pápa elődjével, XVI. Benedek emeritus pápával találkozott március 23-án, szombaton a Castel Gandolfo-i pápai rezidencián.

A Szentatya március 23-án délelőtt 10 órakor fogadta Ibrahim Isaac Sidrakot, a koptok alexandriai pátriárkáját. Ezt követően háromnegyed 12-kor elhagyta a vatikáni Szent Márta házat és a Vatikáni kertekben található helikopter felszállópályáról 12 óra után Castel Gandolfóba indult, hogy meglátogassa XVI. Benedek emeritus pápát.

A Ferenc pápát szállító helikopter Vatikánvárosból negyed óra alatt érkezett meg Castel Gandolfóba, amely felett kétszer is alacsonyan végigrepült, így üdvözölve az utcákon az új pápa érkezésére váró lakosokat – szerepel az MTI közleményében. Több száz fős csoport gyűlt össze a pápai rezidencia előtt is. A húszperces utat követően a Castel Gandolfo-i Pápai Villák területén szállt le, ahol XVI. Benedek fogadta. Jelen volt még Marcello Semeraro albanói püspök és Saverio Petrillo, a Pápai Villák igazgatója. Ferenc pápa és XVI. Benedek átölelte egymást – közölte Federico Lombardi szentszéki szóvivő a palota előtt várakozó újságírókkal.

A pápa és elődje ugyanabban az autóban hajtatott a leszállóhelytől az apostoli palotáig.

A pápai nyári rezidencia kápolnájában együtt imádkoztak. XVI. Benedek arra kérte utódját, a pápai imazsámolyon imádkozzon, de Ferenc pápa ragaszkodott hozzá, hogy a kápolnának ugyanazon a padján egymás mellett mondjanak imát. Ezt a jelenetet a vatikáni televíziós központ kamerái rögzítették. „Testvérek vagyunk” – mondta Ferenc pápa XVI. Benedeknek a szentszéki szóvivő beszámolója szerint.

Ferenc pápa és XVI. Benedek 45 perces négyszemközt folytatott megbeszélésre vonult vissza a könyvtárba. A magántalálkozót követően együtt ebédeltek.  

A Szentatya délután autóval visszatért a helikopter felszállópályához, majd visszarepült a Vatikánba.  

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

további képek itt.

Szentatyák

Emlékszem, mikor kicsi voltam, nagyon népszerű volt a következő vicc:

- Hogyan köszön egymásnak két pápa?

- Sehogy, mert egyszerre mindig csak egy pápa van!

S lám, minő kegyelmet élhetünk meg a napokban: egyszerre két pápánk is van! Igaz, az egyik emeritus (nyugalmazott), de akkor is pápa. Gyönyörű volt látni, ahogy e két szent ember (atya) egymással találkozik, s hosszasan beszélget és hosszasan imádkozik.

Most csak képekben tekintsünk bele ezen egyedülálló eseménybe:

Szentatyánk

Custos, az őr - Szent József

Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese őre volt a Szent Családnak – mondta ma délelőtt Ferenc pápánk székfoglaló szentmiséjében. Őre volt, latinul custos, aki állandóan éber, mindig kész, nem a középpontban van, hanem valakit szolgál – valaki másért él. A teljes önátadás és a tökéletes önzetlenség egyik nagy jelképe lehet éppen a szentatya által említett őrző ember. Szent József őr volt, aki – mint az az evangéliumokból is világosan látszik – nem akart középpontban lenni, nem vonzotta magára a figyelmet sem beszédével, sem viselkedésével, hanem csendesen, alázattal végezte a napi kötelességét – Isten állandó jelenlétében. S róla példát véve hasonlóan kell nekünk is talán szótlanul, de annál nagyobb hűséggel szolgálnunk az Istent – éppen férjünkön, feleségünkön, gyermekeinken, családunkon keresztül. Hűséggel kitartva bármilyen nehézségben, évek hosszú során. Ahogy a családok keresztútjában imádkoztuk: Isten nem azért helyezett ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen. Hanem azt akarja, hogy vele együtt felvegyem családunk keresztjét. S számunkra éppen a család, a család nehézségeinek, keresztjeinek elfogadása az üdvösség útja. Szent József nem vonult szerzetbe, nem lett pap, püspök, pápa, nem lett vértanú – de a családapai hivatását teljesítette hűségesen. Ezért lett szent.

Egyszer egy idős házaspárt megkérdeztek, hogy lehet, hogy annyi év után is szeretik egymást, hűek egymáshoz, mikor manapság alig bírnak ki néhány évet a házasságok. Erre a feleség ezt válaszolta: Tudja, mi olyan korban nőttünk fel, amelyben azt, ami elromlott nem kidobták, hanem megjavították. S mi is így teszünk mindig a házasságunkkal.

A Szent Család és az Anyaszentegyház védelmezője, őre Szent József adjon erőt mindannyiunknak, hogy mi is hűséges, alázatos és önzetlen őrzői legyünk családunknak, egymásnak.

Ferenc pápa címere és jelmondata - frissítve

Ferenc pápa címere felidézi püspöki címerét, továbbá a Szentatya korábbi mottóját is megőrizte: „Miserando atque eligendo” („megkönyörült és kiválasztotta” (Mt 9, 9); „Meglátta őt Jézus, megkönyörült rajta, és kiválasztotta” – Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből).

Ferenc pápa a címerpajzsot illetően megőrizte a püspökké szentelése óta használt elemeket. A kék színű pajzsot a pápai méltóságot övező szimbólumok veszik körül úgy, ahogyan azt elődje, XVI. Benedek pápa is használta (eszerint a püspöki süveg két kulcs, egy arany és ezüst kulcs között helyezkedik el, amelyeket egy vörös kötél köt össze). A címerpajzs felső részén a Jezsuita Rend emblémája látható, amelynek tagja Ferenc pápa. Ez egy sugárzó nap, amelyben vörös színnel három betű látható: IHS, vagyis Jézus nevének görög monogramja.

Az „H” betűn egy kereszt látható, a monogram alatt pedig három fekete szög. Ez alatt jobb oldalon egy csillag, bal oldalon pedig a nárdusvirág figyelhető meg. A csillag a régi címerhasználat szerint Szűz Máriát, Krisztus és az Egyház Anyját jelképezi, míg a nárdusvirág Szent Józsefre, az egyetemes Egyház védőszentjére utal. A hispániai ikonográfiai hagyományban Szent Józsefet nárdusvirággal a kezében ábrázolják. Ezekkel a jelképekkel a Szentatya kifejezi mély tiszteletét Szűz Mária és Szent József iránt.

Ferenc pápa mottója Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből származik, aki a Szent Máté meghívásáról szóló evangéliumi részletet kommentálva így írt: Jézus meglátta a vámost, és mivel ebben a látásban ott volt könyörülete és kiválasztása is, azt mondta neki: Kövess engem!

Ez a szentbeszéd az isteni könyörület felmagasztalása, amelynek egyes elemei szerepelnek Szent Máté liturgikus ünnepén az olvasmányos imaóra szövegében. A homília különleges jelentőségű a pápa lelki útját és életét illetően is. 1953-ban, Szent Máté liturgikus ünnepén a fiatal, 17 éves Jorge Bergoglio Isten szeretetteljes jelenlétét életében személyes módon élte át, tapasztalta meg. Egy gyónást követően megérintette valami szívét, és megérezte Isten könyörületét, aki szeretettel a szerzetesi életre hívta, Loyolai Szent Ignác nyomdokain járva.

Püspökké való kinevezését követően Bergoglio főpásztor erre az eseményre emlékezve, amelyből fakadóan Istennek és Egyházának szentelte életét, úgy döntött, hogy életének mottójául Szent Béda áldozópap szavait választja: „Miserando atque eligendo”, amelyeket pápai címerében is felhasznált.

Március 27-én a Vatikán honlapja közzétette a Szentatya címerének új változatát. A pajzson látható csillag már nem ötágú, hanem nyolc, utalással a nyolc boldogságra.

A hispániai ikonográfiában használatos nárdus virág grafikai ábrázolását is némileg módosították, amely Szent Józsefre, az egyetemes egyház védőszentjére utal. A Miserando atque eligendo jelmondatot egy fehér, belső oldalán piros csíkba helyezték. Utóbbi lépéssel a címer jobban megfelel a heraldikai (címertani) szabályoknak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Magyar Kurír


A címer nagyban:

Pápánk

Az új pápa első szavai hozzánk

Jean-Louis Tauran protodiakónus bejelentése után az új pápa, az argentin jezsuita Jorge Mario Bergoglio, eddigi Buenos Aires-i érsek 20 óra 21 perckor kilépett a Szent Péter-bazilika erkélyére, és köszöntötte a híveket. Az eső ellenére a Szent Péter téren több mint százezren gyűltek össze, és ünnepelték az új pápát.

Bergoglio pápa ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez:

Testvéreim, jó estét!

Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm!

Először is imádkozni szeretnék emerituspüspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza.

A Szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget, majd így folytatta:

Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg.

Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyümölcsöző legyen ennek a gyönyörű városnak az evangelizálásában!

Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet kérek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem.

Ferenc pápa Urbi et orbi áldást adott minden jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott tőlük:

Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeretnék menni imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést!

Magyar Kurír (lt)

Egyházunk feje: I. Ferenc pápa

Deo gratias! 

Istennek legyen hála!

Habemus papam! - Van pápánk!

Az első latin-amerikai és az első jezsuita pápa. Tömegközlekedéssel jár, főpapi rezidencia helyett apartmanban lakik, síkra száll a szegényekért. Jorge Mario Bergoglio 76 éves,  párbeszédre kész személyiség.

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, és a vasútnál dolgozott. Kémiát tanult, de a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított, 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetési képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tartományfőnöke, 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett, doktori értekezését Németországban készítette el. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke.

Bergoglio teológiai gondolkodásában inkább mértékletes, kész a párbeszédre. Küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett. Aszketikus hozzáállással viszonyul a világhoz: tömegközlekedéssel jár, nem költözött be a főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. Sokoldalú: jó szakács, szereti az operát, a görög műveltség barátja, Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Jól úszik, erős, holott gyerekkora óta tüdőproblémái vannak. A kevés szavú ember megszólalásainak súlya van a 40 milliós Argentínában, ahol a lakosság 90%-a katolikus. Karácsony és húsvét idején Bergoglio felkeres beteg gyerekeket ápoló kórházakat, fogházakat, megmossa a betegek és foglyok lábát, de a közszereplés nem az ő műfaja.

Magyar Kurír