Miserend és hirdetések - Urunk megkeresztelkedése

Urunk megkeresztelkedése

Egy legenda szerint mikor Szűz Mária a kis Jézussal Egyiptomba menekült, útközben egy asszony befogadta őket házába. Ennek az asszonynak a kis fia nagy beteg volt – teste tele volt sebekkel és fekélyekkel. Egy este, amikor Szűz Mária megfürdette a kis Jézust, mondta az asszonynak, hogy ugyanabban a vízben fürdesse meg a saját fiát. Az asszony így is tett, megfürdette abban a vízben a gyermekét: s mikor megtörölte őt, minden seb azonnal elmúlt, bőre szebb lett, mint valaha.

Urunk Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe van ma. Aki nem azért keresztelkedett meg, mint az összes többi ember: hogy a keresztség lemossa bűneit. Jézus alámerült a Jordánban azért, hogy a vizet megszentelje. S ettől a pillanattól kezdve, ettől a megszenteléstől kezdve a víz több lesz önmagától /Adoremus/. A megszentelt víz új erőt, új rendeltetést kap. Ahogyan az egyik neves püspök tanítja: „Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem azért, hogy ő szentelje meg a vizet.

A víz a tisztaságot, az életet jelképezi és adja az anyagi világban, s a bűntelenséget, a megtisztulást a lelki életben. Mikor megkereszteltek bennünket, meghaltunk a bűnnek – tisztává váltunk. Ahogyan a Keresztség liturgiája tanítja: Vízből és Szentlélekből Isten új életet ajándékozott nekünk. Isten jósága új, kegyelmi életet ad vízből és Szentlélekből. A víz titokzatos ereje által adja meg Isten a lelki újjászületést.

Mi is e héten ugyanazon Krisztusnak hatalmával vizet szenteltünk. Használjuk gyakran otthonainkban – hintsük meg vele minden nap saját magunkat! Isten adta erejét, s általa az ő kegyelme száll le ránk. De nem mindegy, hogyan használjuk. Jézus, mikor a vizet megszentelte, mikor megkeresztelkedett – hallottuk az evangéliumban – , miközben imádkozott, megnyílt az ég, s a Szentlélek leszállt rá látható alakban. Így nekünk is mindig, mikor szenteltvizet használunk, imádságos lelkülettel kell ezt tennünk. S akkor nekünk is megnyílik az ég, s leszáll Isten ereje éppen a megszentelt víz által. Isten akarta így, hogy a látható jeleken keresztül megkapjuk láthatatlan kegyelmeit.

Papi jubileum

Esperességünk egyik lelkiatyja, 

Dombi Ferenc kanonok úr 

január 4-én töltötte be 100. életévét. 

Ünnepi szentmiséjén készült 

a következő fényképalbum:

Dombi atya jubileuma - album

Isten éltesse!

"Háromkirályok" - Urunk megjelenése

Mai ünnepünk neve „Urunk megjelenése”. Népiesen csak „háromkirályoknak” hívjuk ezt a napot azért, mert ma arra emlékezünk, hogy a három napkeleti bölcs-, király odaért a Betlehembe, meglátta a gyermekké lett Istent, s imádta őt. Az „Urunk megjelenése” kifejezés ugyanebből a történésből ered, azonban egy fontos jelkép is belefoglaltatik: a nem zsidó származású „három királyok” a világ összes nemzetét, népét jelképezik. Így válik világossá, hogy a Megváltó nem csak a zsidó-, a választott néphez jött, hanem az egész világnak megjelent, hogy az egész világot váltsa meg. Ezért hívjuk epifániának, megjelenésnek: Istent immár az egész világnak megjelent, már mindenki megismerheti őt.

Ez a fontos ünnepelendő tény, hogy „Isten mindenkié”, nekünk is üzenni akar. A mai nap „legfontosabb tanítása, hogy ne sajátítsuk ki magunknak Krisztust, hanem mutassuk meg és közvetítsük az ő szeretetét minden embernek” – tanítja Barsi Balázs atya. Hogy ne sajátítsuk ki Krisztust magunknak, hogy ne tartsuk meg Istent, a belé vetett hitünket magunknak, hanem adjuk azt tovább. Ahogyan Szűz Mária sem rejtegette Jézust, nem sajátította ki őt magának, hanem nekünk adta: tovább adta az emberiségnek. Ugyanígy kell tennünk nekünk is: nem elég, hogy eljövünk ide, az Istenhez, s kettesben elbeszélgetünk vele. De beszéljünk e hitünkről családunkban, valljuk meg hitünket a hitetlenek előtt, mutassuk meg Isten szeretetét a munkahelyen, s tegyük példaadóvá egész életünket.

De mindez csak úgy valósulhat meg, ha előtte leborulunk Jézusunk lábainál, s csendes, személyes imádságban imádjuk őt – úgy, mint ezt megtették a „háromkirályok”. Biztosak lehetünk benne, hogy ennek az ajándéknak örül a legjobban az Istengyermek.

Miserend és hirdetések - Karácsony utáni 2. vasárnap

Karácsony második vasárnapja

Egy egészen pontos, és legalább annyira komoly tudományos meghatározást hallotunk az evangéliumban Szent János apostol szájából – Jézus Krisztusról. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige...” Az apostol pontosan leírja, hogy Jézus Krisztus nem teremtmény, hanem ő maga az Isten, aki öröktől fogva van. Valamint azt, ami számunkra a legfontosabb ilyenkor, karácsonykor: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakott.”

Számunkra, Istenhívők számára ez a karácsony igazi csodája, hogy a végtelenül hatalmas Isten felvette emberi természetünket, és alávetette magát az emberi korlátoknak – az Isten emberré lett. S mindezt színtiszta szeretetből tette, hogy minket megváltson, nekünk életet adjon. Ezt csodáljuk a karácsonyi ünnepkörben, mely már csak néhány napig tart az idén!

Talán sok minden hiányzott ebből a karácsonyból, de ez, a legfontosabb ki ne maradjon: szívből jövő, hálatelt imával köszönjük meg Istennek ezt a végtelen nagy szeretetét, amire ismert énekünk is buzdít: „Dicsérjük a szent angyalokkal, / Imádjuk a hív pásztorokkal / Az Isteni gyermeket, ki minket így szeretett, / Dicsérjük, imádjuk és áldjuk.”

BUÉK!

Újév

Az idősek még talán tudják, hogy sok helyen a régi épületek kapuja fölé gyakran helyeztek Mária-képet, vagy Mária-szobrot. A régi ember ugyanis nem csak tudta, de érezte is, hogy minden új-, bizonytalan dologhoz kell a Szűzanya segítsége – valakié, akinek ereje nem törik meg akkor sem, ha már ember nem segíthet. Egyház pedig ezt az ősi katolikus szokást újította fel a múlt században, amikor az év jelképes kapujához, az Újévhez Máriát állította oda.

Ilyenkor, Újév napján olyanoktól is szoktunk smst kapni, akik talán csak egyszer egy évben, éppen ilyenkor jelentkeznek, ilyenkor gondolnak ránk. De a Szűzanya, kinek ünnepét üljük, nem csak ilyenkor, egyszer egy évben gondol ránk, hanem minden egyes nap velünk van. Nem csak távolról küld egy üzenetet, hanem ha engedjük, megfogja kezünket, s egész évben vezet minket. Ezt a mai ünnepet is áttehetnénk bármely más napra is, hisz ugyanúgy megünnepelhetnénk Szent Anyánk Istenanyaságát bármely más napon is. Csak a szimbólum, a jelkép kedvéért ünnepeljük éppen ma. Hogy a sok jókívánság között el ne felejtsük: nem a szerencsén múlik az év sikere, nem a sült malac túrja ki az év gazdagságát, nem a szárnyas viszi el a szerencsét, nem a lencse gyarapítja vagyonunkat. Életünk nem a szerencse szüleménye, hanem a mi tetteink, és Isten gondviselésének gyümölcse.

Ha Istennél maradunk, s a Szűzanya segítségét naponta kérjük, történhet bármi, megmaradunk a helyes úton, mely a mennybe visz.

Ha Istennél maradunk, s a Szűzanya segítségét kérjük az év minden napján, akkor látni fogjuk, nem az anyagiak a legfontosabb tényező, de van annál sokkal értékesebb dolog is.

Ha Istennél maradunk, s végigjárjuk, végigemlékezzük, végigünnepeljük Urunk életének nagy eseményeit a szentmiséken, akkor Istenünk is velünk lesz életünk minden történésünkben.

Ne csak ma, de mindennap ez új esztendőben is gyakran emeljük tekintetünket Szűz Máriára, aki nem csak az Újév napján gondol ránk, de minden nap velünk van – az egész év folyamán. Mindig bizalommal forduljunk hozzá.

A kevés is elég /Lk 2,36-40/

Jézus gyermekkoráról nem sokat az írnak az evangéliumok. Csupán annyit tudunk róla, hogy „növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.” És mégis: ebben a kevés leírásban benne van minden szükséges.

Mennyi mindent el tudunk mondani, tudunk mesélni gyermekeinkről, családtagjainkról, vagy éppen magunkról. A legfontosabb megállapítás mégis az kell hogy legyen, hogy Isten vajon kedvét leli-e bennünk.

Számunkra is ez legyen életünk minőségének és fejlődésének fő mércéje: vajon Isten kedvét leli-e bennünk...