Aki hisz /Jn 3,31-36/

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van” – hallottuk. De tényleg ilyen egyszerű lenne? Hinni Jézusban, s akkor már biztosan a mennybe jutunk? Valójában igen.

De a hit – mint tudjuk – nem puszta gondolatokat vagy szavakat jelent. A hit mindig tevékenykedik: igazgatja gondolatainkat, vezérli szavainkat, kormányozza cselekedeteinket. Így maga a hívőség, a hit nem csak egy életfelfogást, de egy életformát is jelent. Aki hisz a Fiúban, Jézus Krisztusban, az mindenben követni akarja mesterét. Nekünk is ugyanez, a hívőség legyen az életformánk. Legyünk hívek, hívők ne csak itt a templomban a szavainkkal, de tetteinkkel otthon is, az utcán is, bárkivel legyünk is.

Nem lehet legyőzni /ApCsel 5,17-26/

A főpapok a mai szentleckében sem hagynak nyugtot Jézus embereinek, az apostoloknak: üldözik, bebörtönzik, próbálják elhallgattatni őket. Folytatják azt az üldöző hadjáratot, melyet még Jézussal szemben kezdtek el – de most is sikertelenül: a halott feltámad, a bebörtönzöttek csodás módon kiszabadulnak, a némaságra intettek a zsinagógában tanítanak. Az Isten igazságát ugyanis semilyen eszközzel nem lehet legyőzni. Ezért ma is egyenesen a Szentlélek-, az ő tevékenysége ellen vét az súlyosan, aki a megismert igazság ellen tusakodik.

  Legyünk bölcsek, és tanuljunk a másik hibájából. A saját magunk nézete, „igaza” helyett mindig és mindenben Isten örök igazságait keressük inkább.

Az égiekre /Jn 3,1-8/

Egy hete, húsvétvasárnap Szent Pál apostol buzdított minket, hogy „az égiekre irányuljon figyelmünk, ne a földiekre”. Ez a magatartás szükséges ahhoz is, hogy megértsük a mai evangéliumból Jézus Nikodémussal folytatott párbeszédét. Nikodémus nem érti, hogyan lehet újjászületni, ha valaki már öreg. De Jézus nem földi ujjászületésről beszél, nem földi országról, hanem mennyeiről.

Naponta tanuljuk ezt a húsvéti-, a mennyeieket szem eleőtt tartó lelkületet, hogy egyre tökéletesebben értsük Urunk szavait.

Húsvét második vasárnapja

„Ezeket (viszont) megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.” Ezekkel a szavakkal záródott a mai evangélium. Szent János apostol mindannyiunk hitét szeretné növelni azzal, hogy leírja Jézus feltámadásának eseményeit. Sokan olvasták ezeket az írásokat, a Szentírást, de mégsem tudott mindenki hinni. Vajon hol akkor a hiba?

Célszerű visszamenni kétezer évet, hogy megértsük a dolgokat. Tudjuk jól, és ma is hallottuk, ki volt és miért volt „hitetlen Tamás”. Hallotta társaitól a Jézusról szóló örömhíreket, elbeszéléseket, hogy feltámadt, hogy él, hogy ott járt köztük...de mégsem hitt, mert ő maga még nem találkozott vele, ő maga még nem látta. Pedig Szent Tamás nem egy kétezer éves iratot olvasott egy ismeretlen személyről, hanem a legjobb barátai, az ő legszorosabb társai beszéltek neki az ő feltámadt mesteréről, Jézusról. Mégis csak akkor tudott hinni, amikor személyesen találkozott a feltámadt Úrral. De azután már az összes Jézusról szóló tanúságtétel egyre csak erősítette hitét növelte buzgóságát.

Bizonyára már értjük ebből a tanúságot. A Szentírás – bár tévedhetetlen hitigazságokat tartalmaz – nem tud egyikünknek sem hitet adni, nem tud egyikünk helyett sem hinni. Sokkal inkább arra szolgál, hogy hitünket megerősítse, buzdítson minket, és vezessen a helyes úton. Mindehhez azonban nélkülözhetetlen az Istennel való személyes találkozás. Minden szentmisén, minden imában, minden emberben az ilyen Istennel való személyes találkozást keressük. És Urunk hozzánk is eljön, velünk is megismerteti magát. Személyesen.

"Örömü(n)kben"

Lukács evangelista leírja, hogy az apostolok, amint meglátták a halálból föltámadt Krisztust, „örömükben még mindig nem hittek”. Az a tény, hogy Jézus föltámadt, s ezzel mindenkinek megniytotta az örök életet, hatalmas örömöt váltott ki az apostolokban. Úgy tűnt nekik, hogy mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – annyira boldogok voltak. Mert a húsvét nem pusztán egy tény, de egyben a lélek végtelen öröme is.

Húsvét e napjaiban kérjünk mi is Istentől lelki örömet, lelki boldogságot – hogy a feltámadás ne csak elménket, gondolatainkat mozgassa meg, de betöltse érzéseinket is. Hogy ne csak tudjuk, hogy van feltámadás, hanem örüljünk is neki!