Mindannyian ismerjük ezeket a szavakat, s tudjuk azt is, Szent Péter apostol szájából származnak. Tudjuk továbbá azt is – hisz az imént is hallottuk – , hogy Jézus színeváltozásakor elragadtatásba esve mondta ki ezeket a szavakat: „Uram, jó nekünk itt lennünk”. De vajon mi történt? Miért volt ott olyan jó? Megtörtént már máskor is, hogy Jézus ezt a három apostolt külön vitte valahova, de sehol nem mondták – pontosabban: nem tudunk róla, hogy mondták volna – , maradjunk. Sőt, később megtörtént az is, hogy elragadtatás helyet elaludtak.
„Arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény.” – ez történt. „Nem szorulnak rá a lámpa világosságára, sem a nap fényére” – írja Szent János apostol a jelenések könyvében a mennyei Jeruzsálemről, a mennyországról. Itt egy rövidke kis bepillantást nyerhettek tehát Krisztus országának dicsőségébe. Megérezték az Isten közvetlen közelségét s hallgatták a mennyei párbeszédet Jézus, Mózes és Illés között.
Péter apostol azonban mintha mindent elrontott volna: hirtelen közbeszólt. Nem elégedett meg azzal, amit látott. Nem volt neki elég még az sem, hogy olyan eseménynek lehetett a szemtanúja, mint amilyennek soha máskor. Ő akkor is beszélni, cselekedni akart, nem bírta ki szó és tettek nélkül. Persze nem elítélni akarjuk őt, csupán a szentíró szavai szerint értelmezzük és szemléljük a történteket. De mihelyst elkezdett beszélni, felhő borította be őket, s egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!”. Őt hallgassátok.
Valljuk be, sokszor nehéz a hallgatás. Talán azért, mert szeretünk sokat beszélni, talán mert időpazarlásnak vesszük a hallgatást. Sokszor, még itt az Isten házában is, mikor csodálatos dolgoknak lehetünk a tanúi. Néha még a szentmise alatt is a rózsafüzért mondjuk, vagy esetleg másokkal beszélgetünk, ha nem is szóval, de gondolattal máshol vagyunk…mert nem látjuk igazi értelmét a hallgatásnak.
S valóban a néma, semmittevő hallgatás sokszor időpocsékolásnak tűnhet, és talán az is. De a ma hallott isteni szó nem azt mondta: „Ez az én szeretett fiam, hallgassatok”. Hanem „őt hallgassátok”. Krisztusra figyelni a csendben, ez a lényeg, amiről ma az Atya beszélt. A szentmisében, a Szentírás olvasásakor…hallgatni az Isten szavát. És ha adódik egy rövid csend – most a nagyböjt időben talán gyakrabban – , akkor igyekezzünk azt a csendet hallgatásra váltani. Tétlen hallgatás és várakozás helyett hallgassuk az Istent, és mélyüljünk el benne…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése