Egyszer egy kíváncsi turista ellátogatott egy kolostorba. Megismerkedett egy ottani szerzetessel, akit megkért, hogy mutassa meg neki a celláját, a szobáját, mert nagyon szerette volna látni, hogy is néz ki egy cella. Mikor belépett a szobába elcsodálkozott, hogy milyen kevés holmi van ott. Meg is kérdezte: Hát a bútoraid hol vannak? Mire a szerzetes: És a tieid hol vannak? Az enyéim? Hisz én csak átutazóban vagyok itt. Én is, felelte a szerzetes. A mennybe tartok, csak egy kis időt töltök itt a földön. Igaz, vagy nem igaz? Ki tudja, de nem is olyan fontos az.
A csalogató és embert megtévesztő reklámok nyomot hagynak bennünk és ezeknek „köszönhetően” sokszor jobban vágyunk a földi javakra, mint az örök élet kincseire. Példaként: kapcsoljuk csak be kicsit a tévét, s mindjárt meggyőznek arról, amiről nem is tudunk. Például arról, hogy állandóan éhesek vagyunk – mondjuk, hogy a Milka vagy a Boci a legjobb csoki, hogy a mosópor, amit használunk semmire sem jó – csak az Ariel, és így tovább. Könnyen és gyorsan magunk elől tévesztjük a végső célt: lelkünk üdvösségét, az örök boldogságot.
Az imádság azonban, a gyakori, rendszeres imádság egy megtartó erő, amely újra és újra a végső célt jeleníti meg, eleveníti fel. Ezért kell előnyben részesítenünk az imát az életünkben, hogy az örök élet szemszögéből nézzünk az életr. Erre figyelmeztet Jézus is a mai evangéliumban: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Atyám házában sok hely van.” S ez a mi fő célunk, hogy oda jussunk. Ezért jövünk el minden héten rendszeresen az Isten házába.
Az igazi és legfőbb „igényünk” az Isten. Csak ő tudja betölteni vágyainkat. Nem vagyunk mindig éhesek, nem olyan rossz az a mosóporunk. Ne hagyjuk, hogy ezek a dolgok eltereljék a figyelmünket a lényegről. A lényeg, hogy az Isten országát elnyerjük.
„Keressétek előbb Isten országát és az ő igazságát, és mindent megkaptok hozzá.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése