A múlt vasárnap arról elmélkedtünk, hogy egy nagy titkot ünneplünk, melyet sosem értünk meg egészen – a Szentháromságot. Azonban a mai napra is legalább annyira érvényesek az elhangzott szavak: titkot ünneplünk. Olyan titkot, melyet föl nem foghatunk, csupán hitünkkel ragadhatunk meg. S nem is akárhogyan ünnepeljük ezt a titkot! Nem csak úgy magunkban, sőt nem is csak úgy magunknak, egymás között, hívő közösségben, hanem megvalljuk mindenki előtt: Mi hiszünk az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztusban!
Azonban ezt ne csak a mai körmenetünk, hanem az egész életünk fejezze ki és bizonyítsa. Ez a mai ünnep fel kell, hogy szítsa bennünk újra az Oltáriszentség iránti vágyat. Ha ma talán bűneink miatt nem is tudunk menni áldozni, de ha valóban vágyunk az Isten után, eljövünk a hét folyamán gyónni, hogy minél előbb újra meg újra ezzel a csodálatos kenyérrel táplálkozhassunk!
Ez lesz az igazi hitvallás! A mai körmenet csak előzménye, vagy ennek megtetőzése legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése