2011. július 2., szombat

Évközi idő 14. vasárnapja

XVI. Benedek pápa címerének jobb felső részében egy medve, mégpedig Szent Korbiniánusz püspök medvéje látható. A püspök a legenda szerint a 8. században keresztény hitre térítette a bajorokat, akik közül a pápa is származik. Ez a medve egy csomagot visel a hátán, ugyanis a legenda szerint Korbiniánusz Rómába zarándokolván egy medvére rakta terheit, és úgy érkezett a városba. Ez a legenda jelképes értelemben a kereszténység hatalmát jelzi a vad erők felett, és egyben a pápára háruló terhet is jelzi. A szentatya e jelképen keresztül is mutatja, valamint tudatosítja: szolgálata nehéz és óriási felelősséggel jár, amelyet kitartóan és fáradhatatlanul kell hordoznia.
De nem csak a pápa, vagy a püspökök, hanem az Egyház minden tagja terhet hordoz. Meg kell azonban különböztetnünk azt a terhet, melyet Krisztustól kaptunk és hordoznunk kell, és azt a felesleges terhet, amelyet nem kell örökké hordoznunk, amely a mi hibáink miatt került a vállunkra.
Hogy példaként említsem... a 2000. év nagy jubileumának egyik legjelentősebb kegyelmi ajándéka volt, amikor a ma már Boldog II. János Pál pápa bocsánatot kért az Egyház tagjai nevében a történelem folyamán a múltban és a jelenben elkövetett bűnökért, hogy az Egyház megszabaduljon egy olyan tehertől, amelyet felesleges továbbvinnie, s amely csak akadályozná őt küldetésének teljesítésében. Ez a teher pedig nem volt más, mint a bűnök nyomasztó súlya.
Vannak azonban olyan terhek, melyeket maga Krisztus bízott az Egyházra, s amelyektől nem kell megszabadulnunk, hanem vinnünk kell őket, mint Krisztus édes igáját és könnyű terhét, ezek pedig például a következők:
Az evangélium hirdetése. Hirdesd az evangéliumot akár alkalmas, akár alkalmatlan – mondja a Szentírás. Teher, felelősség, melyet mégis örömmel lehet hordozni.
Hasonló teher a szegények és betegek segítése az Egyházban, az Egyház által. Hisz Krisztus ránk bízta a szegények és elesettek, a nélkülözők és a nincstelenek szeretetét, s ezt is édes igaként kell vinnünk.
Érdemes elgondolkodnunk, vajon mi milyen terheket hordunk. Olyanokat, melyektől a legjobb minél előbb megszabadulni, vagy olyakat, melyeket viselnünk kell, hogy általuk váljunk tökéletesekké.
Kérjük a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy mindig felismerjük, hogy mely terhet kell leadnunk, és melyet hordoznunk annak érdekében, hogy élő legyen Egyházunk. Kérjük Istent, erősítse meg vállainkat, hogy Krisztus édes terhét kitartóan tudjuk hordozni, teljesítve ezzel a ránk bízott szolgálatot.
/Horváth István Sándor: Szívünkben mély nyomot hagyott - alapján/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése