Bizonyára tudjátok, s tapasztaltátok, hogy pl. egy iskolában úgy lehet a legjobban megtanítani a gyermeknek és megérttetni a gyermekkel valamit, ha rávesszük, ő maga kérdezzen rá az adott dologra. Mert a kérdés mindig gondolkodásra készteti az embert. Ha valamit csupán elmondunk, akkor az sokszor az egyik fülön be, a másikon ki módszerrel elveszik, nem marad meg.
Az egyház régebbi katekizmusai is ezzel a kérdés-felelet módszerrel voltak elkészítve, megfogalmazva. Tudták jól, hogy hitünk alapjait is meg kell értenünk, nem elég csak bemagolnunk. Mert a kérdés hallatán nekünk kell megfogalmazni azt, amit mi tudunk, úgy, ahogyan mi látjuk, azokkal a szavakkal, melyek szerintünk a leghelyesebbek.
A mai olvasmányban tíz kérdés tevődött föl hitünkkel kapcsolatban, melyekre mindannyiunknak válaszolnunk kell. Ezek gondolkodásra késztetnek minket, hogy mi adjuk meg a választ. Hogy a felelet a mi elménkből, szívünkből jöjjön. Hogy a hitünk, amint vallunk a mi személyes, meggyőződésből fakadó hit legyen. Próbáljunk meg most elgondolkozni e ma már egyszer hallott kérdéseken, és csendben válaszoljuk rájuk:
Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés, vagy kard?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése