int minket ma a mi Istenünk.
Mert talán mi is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minél több imát, rózsafüzért, litániát elmondunk, annál jobban imádkozunk. Persze ez is fontos, de figyeljünk oda arra, hogy a sok szó között legyen elég időnk a figyelmünket, a szívünket Istenünk, a Mi Atyánk felé fordítani.
Az egymást szerető szíveknek sokszor egy őszinte szó, egy mély tekintet, egy meleg kézfogás is elég… sőt, sokszor ez több minden másnál. Vajon mi néztünk-e már oly vágyakozással, oly őszintén Istenünkre, mint pl. a szerelmes a szerelmére? Talán épp ez hiányzik a mi imádságunkból… csendben, szó nélkül, vágyakozással Istenre tekinteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése