A feltámadt Jézus a kezét és a lábát, pontosabban az azokon lévő sebhelyeket mutatja az apostololnak. Ezek a sebek ugyanis szinte ismertetőjelévé lettek a Feltámadottnak. Jézusnak már megdicsőült teste van, mely nem ismer határt sem térben sem időben – mégis, a sebhelyek rajta maradtak. Miért?
Talán épp azért, hogy újra és újra, mikor már megdicsőülve is látjuk, sose feledjük a megdicsőülés-, a feltámadás-, a boldogság-, boldogságunk árát. S talán azért, hogy nekünk, keresztényeknek is ez legyen az ismertetőjelünk: hogy a szenvedésben már előre lássuk a boldogságot. S még a boldogságban se felejtsük el: nem a mi érdemünk, hanem Istenünk szerezte nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése