Mindent megér! - Szent Gellért

Szent Gellért életrajzában a következőket olvashatjuk az ő vértanú haláláról: „Szent Gellértet először kövekkel megdobálták, de mivel ezt túlélte, egy kétkerekű kordéba (talicskára) ültetve a mostani Gellért-hegyről a szakadék mélységébe taszították. Mivel még volt benne valami élet, a hegy lábánál álló őr pogányok lándzsával átdöfték mellét, és fejét egy kiálló kősziklán összetörték.“

Micsoda borzalom csak belegondolni is ezekbe a fájdalmakba. De a mai olvasmány is, ha ebből a szemszögből olvassuk, elég megdöbbentő. A Bölcsesség könyvének szavait ma Egyházunk Szent Gellértre vonatkoztatja. Így ír róla: „Kevés fenyítés után nagy jótéteményben részesült.” Kevés fenyítés? Megkövezés, letaszítás a szikláról, átdöfés lándzsával, agyvelő szétloccsantás… Ez lenne a kevés fenyítés?

Igen, ez! Isten az ilyen borzalmas vértanúhalálon keresztül is megmutatja, hogy „Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk” /Róm 8,18/. Hogy ez mind semmi ahhoz a túlvilági boldogsághoz képest.

Nem tudjuk, milyen lesz. De vágyódjunk utána, hisz annyi szent, annyi vértanú példája mutatja: Az az, amiért érdemes itt minden más föladni.