Szűz Mária Szent neve

Szűz Mária Szent nevének, avagy Szűz Mária neve napjának ünnepét, emlékezetét üljük. Már ez a név is, hogy Mária (arámul Mirjam) azt jelenti: Úrnő. S Szűz Mária Istenünk rendeléséből valóban az egész világ, a mindenség úrnője lett. De gondoljunk csak bele, mivel érdemelhette ki a Szűzanya ezt a bizalmat Istentől. Minden bizonnyal a legnagyobb érdeme az volt, hogy teljesen igent mondott az Isten akaratának, tervének. De nem utolsó sorban a Szűzanya nagyságának mércéje éppen az, hogy mindenről le tudott mondani ebben az életben, a földi életben. Véget nem érő bizalommal volt az saját-, és egyben Isten Fia iránt. Mint ahogy később Szent Pál megfogalmazta az előbb hallottakat: „Az idő rövid! Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.“

Szűz Mária úgy élt, mintha semmije sem lett volna ebben az életben. Semmihez sem ragaszkodott „foggal-körömmel”, kész volt mindenét odaadni, feláldozni. S valóban mindenét, mert az ő mindene az egyetlen Fia, maga az Isten Fia volt. S képes volt őt is „elengedni”, „hagyni meghalni”, mert tudta, ez az Isten terve, s hogy így az örök boldogságát segíti elő.

Legyen Szűz Mária a mi példaképünk, hogy nekünk is mindenben az első a mennyei, örök életünk legyen. S hogy képesek legyünk ezért bármit odaadni, föláldozni, bármiről lemondani.