Magyarok Nagyasszonya

Bizonyára sokszor hallottuk már, hogy mi is az alapja e mai ünnepünknek – Szent István felajánlotta országát a Nagyasszonynak, a Nagy úrnőnek. Így, ezért tekinti a magyar nép Máriát sajátjának, saját, különleges Pátrónájának.

De térjünk ki egy kicsit szent elődünkre, nagy királyunkra, Szent Istvánra. Nem akármilyen próbatételt állt ki, hisz egyetlen fiát, s a királyság egyetlen örökösét – Szent Imrét – még életében elveszítette. De az isteni Gondviselés előre tudta, s elég erősnek tartotta Istvánt ahhoz, hogy ez az esemény is ne letörje, vagy megtörje, hanem épp ellenkezőleg: megerősítse, s a lehető legjobbat tudja „kihozni” belőle. Ha nem lett volna olyan erős hite, talán szembefordult volna Istennel e nagy tragédia miatt. Hisz hányan érveltek így egy-egy tragédia folytán: „Isten elhagyott, hát akkor én is elhagyom őt”. Nem ez történt. Szent István király tudta, hogy ezzel a tragédiával is Istennek szándéka van.

És felfedezte Szent István király ezt az isteni szándékot, mi pedig ennek köszönhetjük, hogy Mária országa lettünk, ennek köszönhetjük, hogy Szűz Mária a magyarok Kegyes Királynéja lett. Hogy Szűz Mária lett a mi Boldogasszonyunk s Anyánk. Hogy Szűz Mária lett a Magyar nemzetnek Védőasszonya, hogy ő lett hazánk reménye. A Szűzanyának, Szent Istvánnak, s az isteni Gondviselésnek köszönhetjük mai ünnepünket is.

Ez a mai ünnep is buzdítani akar. Gyönyörű példát állít elénk. Hogy a mai próbatétel idején is mind hozzá forduljunk. Szent István hitének gyümölcsét, hogy mi is keresztények lehettünk, ma is élvezzük. Még nem tudjuk, de talán éppen a mi próbatételt kiállt hitünknek köszönhetően gyermekeink, a következő nemzedék is élvezni fogja gyümölcsét.

Az isteni Gondviseléstől irányítva nagyban Szent István király hitén múlott, hogy keresztények vagyunk mi is, az ő utódai. Hogy gyermekeink, utódaink is azok lesznek-e, talán nagyban a mi hitünkön múlik.