Egy kis rímes elmélkedés a vasárnapi evangéliumhoz, és az ahhoz kapcsolódó prédikációhoz:
Kinek nincs kép,
Bár hang lehet számtalan,
Hallja a szót, képben van,
De mégis, mégis világtalan.
Hallak, ó, Úr, cseng bennem szavad,
S míg szemem beteg, még vár a virradat.
Hallak, ó Úr, de nincs rád időm,
Túl-túl sok a teendő,
Húz a palást, s nincs oly erőm,
Mely végleg porba dobná őt.
Az ezeregy csatorna,
Melynek java szemét…
Vagy hálózatra csatlakozva…
Időm kevés, s nem jut Feléd.
Ezek mind, a doboz, s a gép
Lopják az időt –
Csalják az emberészt.
Csalfa barát, festett nő,
Végzetes kötelék ők,
Nyíltan szólok, s nem túlzok,
Ha azt mondom: halálveszély.
Messiás, Dávid fia, ki Istentől jöttél,
Nézz rám, s könyörülj, add meg szemem fényét!
Mutass jelet, s add értenem – palástom fabatkát ér,
Ha lelkemben nincs más, csak végtelen, világtalan éj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése