Szent
Joakim és Szent Anna minden különleges isteni ígéret nélkül kötelességüket, és
hitbéli meggyőződésüket követve, megtartva őseik hagyományát bemutatták
gyermeküket, Máriát az Úr templomában. Nem tudták még, hogy azt viszik az Úr
templomába, aki maga lesz az Úr hajléka. De mégis, milyen fontos, hogy ezt
megtették. Olyannyira fontos volt, hogy ma, több mint kétezer évvel ezután is
megemlékezünk arról a napról, arról az eseményről.
Sokszor,
mikor megteszünk egy-egy látszólag mindennapos, közönséges dolgot, abban a
pillanatban nem is sejtjük, milyen nagy dolgot tehet Isten ezen keresztül. Mert
mindig ott van a lehetőség, hogy épp a mi leghétköznapibb tettünkön keresztül
művel majd az Isten hatalmas dolgokat. Éppen ezért a leghétköznapibb tettünket
is végezzük becsületesen, Istennek tetszően, úgy, mintha a legfontosabb dolgot
tennénk.
Velünk
is nagy terve van Istenünknek.
"Ha olyan vágy lenne bennünk Isten akaratának cselekvésére, mint annak megismerésére, akkor megismernénk azt.”
VálaszTörlés