Alighogy
elkezdtük öt nappal ezelőtt az új egyházi évet, már több „szentes“ ünnepünk is
volt – hétfőn egyházmegyénk védőszentjét, Xavéri Szent Ferencet, tegnap kedvelt
szentünket, Szent Miklóst ünnepeltük. Ma pedig már a Szűzanyára irányítjuk
figyelmünket, tekintetünket – őt ünnepeljük. De biztosak lehetünk, így van ez
rendjén, ugyanis kell, hogy gyakran álljanak előttünk szent elődeink, mint
követésre szánt-, és követésre nagyon is lehetséges példaképeink. Találóan
fogalmazta meg Szent Bernát: „Kiknek
ünnepén örvendezünk, azok segítségével fölemeltessünk.“ Fiatal gyermekeink
sokszor popsztárokat, élsportolókat, színészeket választanak példaképül. De a legtöbbször
gyorsan kinőnek belőlük. Nekünk azonban itt vannak szentjeink, akikből soha nem
növünk ki, mert egész életünkön keresztül buzdítanak, példát adnak és
közbenjárnak értünk.
Ma
az olvasmányban nem véletlenül az első emberpár bűnéről, annak
következményeiről hallottunk. Tudnunk kell ugyanis, mi is az a szeplő,
amitől Szűz Mária mentes, szeplőtelen volt. Erkölcsi, bibliai és vallási
értelemben a szeplő nem egy szépséghiba, hanem a bűn képe, a bűnt jelenti. S
ebben az értelemben az áteredő bűnt, amely minden embertől elveszi a kegyelem
állapotát, elveszi az örök életet. Szűz Mária ettől a szeplőtől, ettől a bűntől
volt mentes. Isten kiemelte őt közülünk, bűnösök közül, öröktől fogva
kiválasztotta a legszentebb istenanyaságra.
Szűz
Mária tehát, kinek ünnepét üljük ma, úgy született, hogy nem volt rajta az
áteredő bűn. Állandóan bűntelen, állandóan szent volt. Ezért ő az első a
szentek között, ezért jár neki más, megkülönböztetett tisztelet a szentek
között. Ezért van neki sokkal több ünnepe az egyházi év folyamán, mint a többi
szentnek. Ezért jöttünk ma el ide és ezt ünnepeljük: Hogy Isten Szűz Máriát
megóvta minden bűntől. Ezt jelenti a mai ünnep: Szűz Mária szeplőtelen
fogantatása.
De
ahogy az elején Szent Bernát tanított mondta: „Kiknek ünnepén örvendezünk, azok segítségével fölemeltessünk.” Nem
elég megemlékezni erről az eseményről, nem elég ezt megünnepelni, énekelni róla.
Segítségével fel kell emeltetnünk. Fel kell, hogy keltse bennünk újra a vágyat azon
állapot után, melyben az ősszülők voltak a paradicsomban, s melyben Mária is
volt. A bűn nélküli állapot, mikor az ember szinte Istenhez van nőve, Istennel
van – mindig. Melyben nincs bűn, ami elszakítana Krisztustól, így nincs sem
fájdalom, se halál. Csak az Isten, kinek jelenléte végtelen örömmel tölt el.
Számunkra
biztos, nem tűnik reálisnak, valószerűnek ez az állapot. Itt a földön sosem
fogjuk elérni. De kell, hogy vágyódjunk rá, hogy legyen motivációnk, mert ha az Úr látja bennünk ezt a vágyat, akkor megadja kegyelmét, s földünk megtermi
gyümölcsét. Azaz irgalmából befogad minket örök országába.
A
szeplőtelen Szűz Mária példája ösztönözzön, s emeljen fel, hogy majd vele
együtt örvendezhessünk – azon a helyen, melyet Isten azoknak készített, akik szeretik őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése