Szent Család vasárnapja

Minden ember szeretne boldog, békés, szerető családban élni. S mivel ez egy Istentől belénk oltott vágy, magának az Istennek is ugyanez a terve velünk: szerető családban éljünk. Persze lehet szó test szerinti családról, ahová a szülők, férj, feleség, gyermekek, rokonok tartoznak, de lehet szó lelki családról is, ami például egy papnak a hívei, vagy a paptársai. De nem csak, hogy ez a terve az Istennek, hanem rengetegszer be is bizonyította: ez nem egy soha el nem érhető ideál, eszménykép, hanem az ő segítségével megvalósítható. A történelem folyamán rengeteg szent család volt, ahol valóban az Isten volt az Úr, Isten volt a szeretet forrása, és Isten volt a szeretet célja is. Hisz tudjuk a Szentírásból, s remélhetőleg már saját tapasztalatból is, hogy Isten maga a szeretet. Vagy ahogyan Szent Ágoston figyelte meg: „Ahol szeretnek, ott mindig hárman vannak. Aki szeret; akit szeretnek; és maga a Szeretet.”

A történelem folyamán rengeteg szent család volt, de ma a legszentebb család tárulkozik fel előttünk. Isten ma ragyogó példaképnek állítja elénk a Szent Családot. Egy olyan család, ahol tényleg az Isten volt a minden. Ha elgondolkozunk azokon az eseményeken, amelyeket a Szentírásból tudunk a Szent Család tagjairól (Az Angyali üdvözlettől egészen az új családjával, az Egyházzal imádkozó Szűzanyáig), szembetűnhet, hogy abban a családban valóban az Isten volt a minden. Isten körül forgott minden.

Mária egészen a kezdetektől nem a saját elgondolását igyekezett megvalósítani a családdal kapcsolatban, de az Istenét…

Szent József, mikor megtudta, hogy Mária gyermeket fogant a Szentlélektől, ugyanúgy feladta a saját elképzelését…

Mikor ők ketten nem találják Jézust a templomi útról hazafelé tartva, megértik, hogy máshogyan lesznek a dolgok, mint ami az ő ideáljuk.

S éppen ezért példakép a Szent Család. Mert mindannyiunk családja akkor lesz igazán boldog, örök életű, ha Istennek tetsző módon tervezzük azt, ha Istennek tetsző módon rendezzük azt, ha Istennek tetsző módon tartjuk fenn azt. Szokták mondani – legtöbbször az esküvőkön - , hogy nem az az igazi boldogság és egyetértés, ha két ember szüntelenül egymás szemébe, egymásra néz. Hanem az, ha mindketten egy irányba néznek. S felettébb igaz ez a családra, a családunkra is. Úgy a lelki családunkra, erre a hívő közösségre, de a test szerinti családra is: Ha egy irányba, Isten felé nézünk, együtt jutunk el majd oda.

Kövessük a Szent Család példáját, s higgyük el, éljük meg legnagyobb egyházatyánk szavait, hogy csak az az igazi szeretet, igazi családi szeretet, ahol bizony hárman vannak. Aki szeret, akit szeretnek, és maga a Szeretet.