Remélhetőleg mindannyian kényelmesen ülünk itt ezen
a szentmisén. Nem kell állnunk – hacsak nem akar valaki -, ugyanis van elég
hely. Az idő is türhető – igaz, kicsit meleg van, de talán nem vészes. Valljuk
be, szeretjük a kényelmet. Otthonainkat is igyekszünk minnél kényelmesebben
berendezni. Biztos mindannyiunknak van egy megszokott helyüe otthon, ahol
szeretünk ülni, pihenni, ahol olyan kényelmes. De miért mondom mindezt? Nagyon
felkeltette az érdeklődésemet egy írás, melyet a minap olvastam, s mely a mai
evangélium kapcsán jutott szembe...
Avilai Nagy Szent Teréz írja: „Azt tudjátok, hogy mennyire szereti testünk a kényelmet. Azt pedig
értsük meg, hogy rendkívül veszedelmes volna ebbeli törekvésével megbékülni.
(...) Mit jelentsen az, hogy az emberek a legnagyobb lelki nyugalommal töltik
életüket teljes kényelemben? Jól esznek-isznak, alusznak, mulatnak, minden
elképzelhető módon szórakoznak, úgy, hogy az ember esze megáll. Úgy látszik,
mintha nem is volna másvilág...”
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie” –
hallottuk a mai evangéliumban. Milyen hatalmas ellentét: kényelem – szenvedés.
Üti egymást a kettő. Nem lehet kényelemben az, aki szenved – tudjuk jól. Ma nem
ünneplünk semmi különlegest, úgy is hívjuk ezt a mait, hogy évközi idő
vasárnapja. Egy vasárnap a sok közül. Mégis ma hívja fel a figyelmünket Jézus
erre a fontos dologra: „Aki utánam akar
jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és úgy kövessen.”
Az apostoloknak sem egy különleges alkalomkor mondta ezt, de egy „közönséges”,
évközi napon, mikor együtt voltak vele – úgy, ahogy ma mi együtt vagyunk
Istenünkkel. Amikor talán épp nem volt semmi különös gondjuk, problémájuk.
Amikor úgy nézett ki: minden jól megy. Akkor jött elő Jézus ezzel a témával: sokat
kell szenvednem, megölnek... Tagadd meg magad, vedd fel kereszted...
Miért?
Tehetjük fel a kérdést. Mikor már az ember valamennyire jól érezné magát, mikor
már az idő is kedvez, az árvíz is elmúlt, az iskolának is vége, akkor se lehet
nyugtunk? Akkor sem érezhetjük kényelemben magunkat?
Szent
Teréz a veszélyre figyelmeztet: a kényelemtől „a test elnehezedik, a lélek pedig gyöngül.” S valóban, még ha nem
is tudatosítjuk mindig: ha túl kényemesen berendezkedünk itt a földön, már nem
is vágyódunk a mennybe. Minél jobban érezzük magunkat itt a földön, annál
kevésbé vágyunk a mennyeire. S ez a nagy veszély, amelyről Jézsu beszl. Ez az a
veszély, ami akkor leselkedik ránk, ha épp jó időszakunk van, ha épp nyugalmas
időszakot élünk. Ilyenkor szól Jézus: tagadd meg magad. Tagadj meg magadtól
valamit, s hiányérzetedet már most a mennyeiekkel töltsd ki. Szent Ágoston is
ezt tanítja: „Balsors, betegség: itt
égess, itt vágj, csak az örökkévalóságban kímélj! Mert a test betegsége a lélek
egészsége.”
Ezen
az egyszerű napon se feledkezzünk el arról, hogy hova tartunk, s hogy csak
vándorok vagyunk itt a földön. S minden egyes nap, legyen az bármennyire
közönséges, szítsuk fel magunkban a vágyat, melyet itt a földön semmi és senki
ki nem elégíthet. Csak a végtelen, mindannyiunkat hazaváró Istenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése