2013. július 27., szombat

Évközi idő tizenhetedik vasárnapja


Biztos sokan ismeritek a leghíresebb internetes videómegosztó portált, a Youtube-ot. Akik nem annyira ismerik, azoknak elmondom, hogy itt szinte végtelen számú videót lehet megosztani és megnézni a világ bármely részéről – s olyan tehetségeket is láthatunk ott, akik elképesztő teljesítményt nyújtanak vagy a sportban, vagy a zenében, vagy bármely más műfajban. Én is sok ilyen művészt láttam, hallottam épp a Youtube-on, s többek között azért kezdtem el csellón játszani, mert annyira megtetszett, ahogy játszanak ezen a hangszeren, annyira vonzó volt, hogy hozzáfogtam én is, s prógálgatok valamilyen mértékben hasonlítani hozzájuk.
Ma az evangéliumban ezeket hallottuk: „Amikor Jézus befejezte imádságát... egyik tanítványa arra kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni...” Mit lehet ebből levonni? Mit üzen ez nekünk? Gondoljunk bele, milyen vonzó lehetett Jézus imádsága. Az, ahogyan imádkozott. Mint mikor meglátunk egy videót, s megfog minket, mi is szeretnénk úgy játszani – valahogy így lehetett az a tanítvány is... Látta Jézust, s annyira megfogta őt a viselkedése, az imádsága, hogy ő is szeretett volna ugyanúgy tenni – ugyanúgy imádkozni.
Milyen lehetett Jézus imádság közben? Milyen lehetett az arca, a testtartása, az áhítata? Nem tudjuk – róla nincs a Youtube-on videó. De egy biztos: vonzó volt, olyannyira, hogy sokan szerettek volna úgy imádkozni, mint ő.
Mi is viszonylag sokat imádkozunk. Úgy itt a templomban, mint otthonunkban. Vajon, ha minket látnak imádkozni, az hasonlóan vonzó, mint Jézus imádsága lehetett? Ha az imánk tényleg az Istennel való beszélgetés, akkor az biztos, hogy vonzó, biztos, hogy példaadó, megnyerő.
Ebben is igyekezzünk követni Mesterünket, Jézus Krisztust, hogy úgy mint az ő imádsága hatására, úgy a miénkre is legalább egy ember megkívánja, megirigyelje az Istennel való szoros kapcsolatunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése