2013. szeptember 5., csütörtök

Vajon ért hozzá? /Lk 5,1-11/


„Te csak ne szólj bele, nem értesz hozzá”. Hánszor mondtuk már ezt esetleg a konyhában, vagy épp a kertben, a műhelyben, a számítógépnél? Vannak ugyanis olyan helyek, ahol mindenki másnál jobban otthon érezzük magunkat, ahol értjük a dolgunkat, tudjuk a munkánkat. S nem szívesen vesszük, ha ebbe beleszólnak.
Körülbelül ilyen lehetett, mikor az egyébként ácsnak tanult Jézus ezt mondja a nagy halász Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!” Jézusnak nem volt semilyen tapasztalata a halászat területén, s mégis egy halász embernek mondja meg, hogyan kell csinálni. De Péter megteszi, amit Jézus mond – s így lesz sikeres a vállalkozása: „annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.
Talán a mi életünkben is van egy-egy terület, ahol azt mondjuk: ebbe ne szóljon bele senki, még az Isten sem. „Tudom, mit csinálok. De mit tudhat erről Isten? Ő ehhez nem ért...” – gondolhatjuk. Tanuljunk a mai evangéliumi részből, s véssük mélyen az eszünkbe: Isten mindent végtelenszer jobban tud és ismer, mint bárki közülünk. Mindenhez kérjük ki szavát, s aszerint döntsünk. Akkor meglátjuk, hogy még legmerészebb fantáziánk is szakadozni fog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése