Most van Mindenszentek ünnepének előestéje, vigíliája. A vigília (latin szó)
annyit jelent, mint virrasztás. Ezt az előesti ünneplést az első keresztények példájára tesszük, akik már a második
századtól megünnepelték mindenekelőtt húsvét vigíliáját (minden vigília anyját)–
húsvét előestéjén, éjszakáján. Hasonlóan, mint ahogy azt mi is megtesszük
minden évben a feltámadási szentmisével. Maga a virrasztás pedig vallásunkban mindig az
Úrra való vágyakozás és várakozás kifejezése.
Egyfajta előkészület ez: már ma halljuk a nagy ünnep, Mindenszentek
ünnepének olvasmányait, énekeit, evangéliumát – hogy így lelki éberséggel,
lelki virrasztással már most ráhangolódjunk az ünnepbe, hogy már most
megértsük, mit is ünneplünk, miért ünneplük és hogyan kell ünnepelnünk. Hogy ha
már az ünnep előtti este megérint minket az isteni szó, akkor az ünnep hajnalán
úgy tudunk ébredni, hogy lelkünk az éjszaka folyamán magába szívhatta Isten
külön ezekre a napokra adott kegyelmeit.
Látjuk, hogy egy ilyen szentmise nem az ünnep letudása, a
szentmise-kötelesség elvégzése, hanem előkészület: hisz minden más fontos
eseménybe sem csak úgy belecsöppenünk, hanem gondosan előkészülünk rá,
ráhangolódunk, megszervezzük – így lesz teljes az ünnep.
Ma is hallgassuk szent énekeinket, szent imádságainkat, s halljuk meg Isten
ma is időszerű, személyre szabott szavát. Azt, amin talán a mai este folyamán,
vagy a holnapi szentmiséig el-elgondolkodhatunk, ami bátorítást, ösztönzést,
buzdítást, reményt adhat. Készüljünk tevékenyen Mindenszentek ünnepére, hogy az
ünnep öröme teljesen eltölthesse úgy gondolatainkat, mint egész
érzésvilágunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése