2013. október 18., péntek

Szent Lukács


A mindennapi elmélkedés, melyet mi is elvégzünk minden szentmise alkalmával nemcsak arra való, hogy életünket szüntelenül Isten ítélete alatt tudjuk, hanem arra is, hogy magunkon érezzük annak a szelíd és irgalmas Jézusnak a tekintetét, akiről Szent Lukács, mai szentünk ír evangéliumában. A napi elmélkedés nemcsak arra való, hogy megkérdőjelezze tetteink értékét, hanem hogy megmutassa: Isten értékeli gyatra, de sokszor mégis hűséges fáradozásunkat Isten ügyéért. Nemcsak azért elmélkedünk, hogy magunkra ismerjünk az evangélium negatív szereplőiben, hanem hogy választottnak, tanítványnak, küldöttnek is tudjuk magunkat. /Barsi-Telekinyomán/
Szent Lukács evangélista, Krisztus tanítványa minden bizonnyal maga is megélte Jézus könyörületét, irgalmát, s tudta: tovább kell ezt adni, tudnia kell erről minden embernek – hogy mások is megtapasztalhassák Isten szerető irgalmát. Ezért nevezik evangéliumát az irgalmasság örömhírének is.
Mi is, ha magunkra ismerünk egy-egy negatív szereplőben az evangélium olvasásakor – ne féljük kérni az Istent, az irgalmast, hogy vegye el bűnünk, s fogadjon vissza minket. Hisz annyiszor felismerhettük már: Isten bizony kimondja bűnünket, felszólít a vele való szakításra, de ha ezt megtettük, a legnagyobb irgalommal és szeretettel fogad vissza minket. Többek között erre tanít mai ünnepünk és szentünk: Szent Lukács evangélista. Fogadjuk, és éljük meg tanítását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése