Ádvent második vasárnapja

Közvetlenül az első bűn után, mikor az emberiség elvesztette a lehetőségét bejutni a mennybe, Isten megígérte a Megváltót, aki kiengesztelve őt visszaszeri az örök boldogságot az emberek számára. S egészen az első emberpár óta a világ, s különösképpen a választott nép várta a Megváltót, az Üdvözítőt, a Messiást. Az ószövetségi próféták jövendöltek róla: Dávid nemzetségéből születik majd, egy szűztől, az Úr lelke nyugszik majd rajta... S így az évek, évszázadok alatt egyre világosabban kirajzolódott a Messiás alakja. Az ősatyák buzgón várakoztak rá, a választott nép asszonyai azért imádkoztak, hogy tőlük születhessen meg az Üdvözítő.

Mi talán el sem tudjuk képzelni azt az állapotot, melyben az emberek Jézus születése előtt éltek: hisz tudták, nem juthatnak a mennybe, míg el nem jön az, aki megváltja őket a bűntől. Izajás próféta szavait énekelték: „Lásd meg, Urunk, a te néped sanyarúságát, / és küldd el az Eljövendőt. / Küldd el a Bárányt, / a földkerekség Urát, / küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez, / hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.”

Ez volt az első, a több száz-, ezer éves ádvent. Mi pedig erről az időről olvasunk a próféták által. Ugyanis az ősatyák, őseink jól várakoztak. S ha rájuk figyelünk, megtanítanak minket is jól várakozni. Gyönyörűen mondja Szent Pál a szintén ma olvasott Római levélben: „Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére”. Ez egész ádvent olvasmányai, szentleckéi, evangéliumai, könyörgései az Istenimádat és dicsőítés mellett egyben tanítanak is.

A szentmise fő könyörgése szent vágyakozást kéret számunkra, Izajás próféta reményünket növeli, Szent Pál Isten magasztalására-, míg Keresztelő Szent János bűnbánatra hív. Mert ezek az ádvent, a várakozás, a jól várakozás eszközei. Nem a hangos, zajos, csengő és villogó üzletek, vagy ajándékok kínálata. Hanem a templom csendjében, a lélek mélyén, a gyóntatószék komolyságában történő igazi megtérés, Istenhez fordulás, szent várakozás az, amely ádventté teszi ezt a huszonnégy napot. Ezt tegyük mi is. Ott legbelül. Ott készítsük az utat Urunk eljövetelére.