Szűz Mária
Szeplőtelen fogantatásának ünnepét üljük ma. Rengetek sok mondanivalója,
tanítása van ez ünnepnapnak, melyek közül csupán egyet szeretnék most kiemelni:
a szentmise egyik legszebb imádságát, a prefációt. A prefáció a fölajánlás után
kezdődik, amit a pap ezekkel a szavakkal vezet be: Az Úr legyen veletek. Emeljük föl szívünket. Adjunk hálát Urunknak,
Istenünknek. Valóban méltó és igazságos... S a mai szentmise prefációjában
ezeket a szavakat adja szánkra Anyaszentegyházunk: „Te Máriát adtad népednek, hogy mindenkinél hathatósabban pártfogoljon
minket, és ő legyen az életszentség példaképe.”
Szűz Mária
valóban az első a szentek között. Ezért szentelünk neki annyi ünnepet az év
folyamán, azért kérjük őt minden más szentnél gyakrabban. S minél jobban
tiszteljük őt, minél odaadóbban kérjük, annál jobban pártfogol minket, kéri
Istent értünk.
De ugyanúgy ő
az életszentség példaképe: mindannyiunk számára. Hogy ne csak köszöntsük őt,
imádkozzunk hozzá, ünnepeljük őt, hanem hogy ő legyen a mi életünk példaképe.
Hogy mi se tegyük lejjebb a mércét, hogy mi sem adjunk alább, hanem olyan
életszentségre, olyan szent életre törekedjünk, amilyet Szűz Mária élt. Ő, a
Szeplőtelen, az Immaculata legyen a mi példaképünk: az alázatosságban, a
szelídségben, a jóságban, az önfeláldozó szereteben.
„Istenünk, te Máriát adtad népednek, hogy
mindenkinél hathatósabban pártfogoljon minket, és ő legyen az életszentség
példaképe” – halljuk nemsokára a prefációban. Tegyük magunkévá ezt a
mélységes és gyönyörű imát. Lélekben mondjuk el mi is – de ne csak ezen a
szentmisén, hanem minden nap, mikor Szűzanyánkra gondolunk. Hogy soha el ne
felejtsük: hatalmas pártfogónk van ott fent, ki azt akarja és abban segít, hogy
kövessük életpéldáját. Legyen Szűz Mária mindannyiunk segítő példaképe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése