2014. február 23., vasárnap

Évközi idő hetedik vasárnapja

A mai evangéliumban Urunk egy nagyon magasztos utat mutat nekünk. Egy olyan utat, olyan életet, mely messze meghalad minden földi törvényt, minden földi egyezséget, sőt még elképzelést is. Ez pedig a tökéletesség útja: az, amelyet ő tökéletesen kijárt, s ezzel kitaposott számunkra. Ez az út a megbocsátás és a szeretettel való viszonzás útja.
A keresztény, Isten kedvében járó ember nem lehet bosszúálló. Mégis oly sokszor bennünk, keresztényekben is ott van az a vágy: a sérelmet, a bántást valahogy viszonozni. Tudta ezt pontosan Krisztus is. És mégis az előbb hallotakat mondta: nem érvényes ránk a szemet szemért, fogat fogért törvény. És mindezt azért tanítja, mert azt is jól tudja, hogy a gonoszságot nem lehet legyőzni, befejezni gonozsággal. Hogy a sértést nem lehet legyőzni sértéssel. A bántást nem lehet legyőzni bántással. Mert ha megkaptuk a bántást, s hasonlóval viszonozzuk, akkor az csak még tovább fajul, s egy ördögi körbe kerülünk – melyből nem lesz kiút. Egyedül megbocsátással lehet a rossz útját elvágni, befejezni, lezárni, s egyedül a megbocsátással lehet egy új irányt mutatni, mely az Istenhez vezet.
Jézus ma egy olyan utat mutat nekünk, mely felülemelkedik az emberi gondolkodáson, az emberi érzéseken, az emberi elveken. Felülemelkedik, de a menny felé emelkedik. Biztos vagyok benne, hogy csak ezen a héten is lesz sok olyan helyzet, mikor valakitől sértést, bántalmat, gonoszságot kapunk. De ott lesz a felülemelkedés lehetősége mindannyiunk számára. Hogy Isten szava szerint szeretettel válaszoljunk. S előbb-utóbb megtapasztaljuk, hogy a szeretet válasza nem csak lezárása a gonoszságnak, de egyben gyógyítója is.
Az igazi keresztény éppen az effajta szeretetről lehet megismerni. Úgy éljünk, hogy Isten felismerje bennünk, hogy mi tényleg hozzá tartozunk, övéi vagyunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése