2014. március 5., szerda

Hamvazószerda

Térjetek meg! Teljes szívetekből hozzám térjetek! Böjtöljetek, hangos szóval sirassátok bűneiteket! – mondja az Úr.” E mai nappal kezdve több mint negyven napig naponta mondja ezt el nekünk Istenünk. E mai nappal, hamvazószerdával, s annak mélységes jelképével, a hamuval kezdődik a szent nagyböjt – a vezeklés, a bűnbánat és a lelki megújulás időszaka.
Néhány perc múlva a pap magát, és minden jelenlevőt meghinti, megjelöli a megszentelt hamuval. Nekünk lehet, ez semmi különlegeset nem jelent, hisz így szokott ez lenni minden évben. De érezzük-, gondokjuk át ma mégjobban e mélységes jelkép nagy jelentését. A hamu arra emlékeztet, hogy porból vagyunk, s porrá leszünk. De más jelentősége is van! Aki hamvazkodni megy, az magára vállalja, hogy ő valóban bűnös, hogy szüksége van a böjtre, a megújulásra, a bűnbánatra. Nagyon nagy szükségünk van erre – legalább egyszer egy évben. Ugyanis sokszor olyen nehezen ismerjük be bünösségünket: mentegetőzünk, más bűnbakokat keresünk, magyarázzuk „kis” hibáinkat, s többek között ilyeket mondunk: „de hát mit lehet tenni? Emberek vagyunk, meg hát mindenki bűnös, meg nem is akarjuk, de úgy benne van az emberben a vétek, a hiba... Rossz az emberi természet... Meg hát senki sem tökéletes...” De ez a mai hamvazkodás azt fejezi ki, hogy magamra vállalom bűneimet, elismerem mindenki előtt, hogy bizony az én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kiállok az egész közösség, a falu összes hívője elé, s nyíltan megvallom: nem az emberiség a bűnös, meg romlott, hanem én vagyok bűnös, én vagyok romlott, nekem kell böjtölnöm, újra Istenhez térnem! Ma nem mondtuk el együtt az egész közösség: gyónom a mindenható Istennek, és nektek testvéreim. Kimaradt a szentmise elején a bűnbánati rész, mert azt a most következő hamvazkodás helyettesíti. S milyen sokat mond, hogy most nem együtt hamvazkodunk, hanem külön-külön, egyesével lépünk a pap elé: mintha mindenki külön mondaná el: az én vétkem, az én vétkem, az én igen nagy vétkem. És ne féljünk, mert Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek. Ő nem veti meg a töredelmes és alázatos szívet. És nem csak nem veti meg, de fölemeli, meggyógyítja, s új életet ad neki – nekem.

Értsük meg e mélységes jelet, hogy e jelben éljük meg az idei nagyböjt minden napját. Hogy az elkövetkező 40 nap mindegyikén így álljunk Isten elé: Én vétkem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése