2014. május 24., szombat

Húsvét hatodik vasárnapja

Néhány éve az egyik jó barátomtól kaptam egy angol nyelvű Szentírást Amerikából. Ami külön érdekesség benne, hogy azok a szavak, amelyeket Jézus mondott ki, piros betűvel vannak szedve. Tehát ha kinyitjuk az evangéliumoknál első látásra megtudhatjuk, melyek azok a szavak, amelyeket Jézus mondott. Pontosabban, mennyit is beszélt Jézus. Így böngészve a Szentírást felfedezhetjük, hogy Jézus beszédei általában  igen rövidek. De Szent János apostolnál az úgynevezett búcsúbeszéd – melyből egy részt az imént hallottunk – minden rekordot megdönt. Ez talán Jézus leghosszabb összefüggő, megszakítás nélküli beszéde az egész Szentírásban. Nevezhetjük ezt Jézus végrendeletének, utasításoknak az elkövetkezendő nehéz napokra, de az apostolok egész életére is. Jézus szavai megerősítének és biztatnak – ma is. Az idős emberek közismerten sokszor elfeledik, ami pár perce törtét velük, de ami gyerek- és ifjúkorukban történt, arra mindig emlékeznek. Így lehetett ez minden bizonnyal a már agg Jánossal is, aki már öregen írta meg az evangélimot: Jézus búcsúbeszédének minden szava lelkébe ivódott.
De vegyük csak jobban szemügyre Jézus szavainak értelmét, mondanivalóját: Mielőtt kimondta volna ezeket a szavakat, megjósolta Péter árulását, majd, e szavakat imával lezárva, elindult a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert… Ismerjük tovább. Íme, amit manapság szövegkörnyezetnek mondanak. Ez a búcsúbeszéd valójában a passió, a szenvedéströténet prológusa, nyitánya. Szeretetről, egységről, viszontlátásról beszél ott, ahol rejtett széthúzás és féltékenység, hűtlenség uralkodik. Ott, ahol árulás lóg a levegőben, és az érintettek még nem is igen fogták fel, hogy a búcsú pillanatait élik meg!

Van mit tanulnunk Jézustól! Micsoda nagyszerű lélek az, mely – miközben tudja, mennyit fog szenvedni – csakis a többiek vigasztalásán fáradozik. S azonfelül micsoda – mondhatnánk – merészség beszélni az egységről akkor, amikor minden széthullóban van! Talán korunk Európája-, s annak erkölcse-, jövője is széthullóban van, mi mégis tudunk egységről beszélni. Ugyanis Jézus ígérete alól korunk sem kap felmentést: „Az Igazság Lelke örökre veletek marad.” Maradjunk hűek Urunkhoz, az ő Egyházához, s akkor az Igazság Lelke, a Szentlélek a mi életünkben, a mi családunkban, községünkben és országunkban is láthatóan fog működni. Legyünk társai, munkatársai az Isteni Gondviselésnek. Így várjuk a Szentlelket!
Egy régebbi prédikáció nyomán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése