Keresztelő Szent János születése

Keresztelő Szent János születése napját ünnepeljük ma. És ez az ünnep csodálatos módon felhívja a figyelmünket elsőként arra, hogyan választja ki Isten övéit, azokat, akikre valamilyen nemes feladatot bíz.

A mai szentmise olvasmánya, s egyben kezdőéneke is Izajás prófáta szavait mondatja el Keresztelő Szent Jánossal, de egyben mindannyiunkkal: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem”. Ezen gondolkodjunk ma: Isten még messze azelőtt, hogy beszélni tudtunk volna, néven szólított, és meghívott minket magához. Mi még meg sem fogantunk, meg sem születtünk, ő pedig már szeretett minket – és azóta rendületlenül szeret. Milyen csodálatos és megható, mikor egy felnövekvő kisgyermek megtudja édesanyjától, hogy míg ő csak édesanyja méhében volt, ő már akkor mesélt neki, énekelt, táplálta, szerette, simogatta. Milyen csodálatos tudni, hogy még azelőtt, mielőtt a világra jöttünk volna, valaki már szeretett. „Isten mindannyiunkat személyesen szeret és mindannyiunkat anyánk méhétől hív. Kereszténységünk próbája, hogy miként viszonozzuk az ő szeretetét, és e szereteten belül válaszolunk‑e hívására. A teremtő Isten hívása megelőzi azt a pillanatot, amikor én ezt a hívást felfogom, mert ő létezésem első pillanatától kezdve magának teremt engem és egy bizonyos küldetést is kijelöl számomra.” – tanítja Barsi Balázs atya.

Keresztelő Szent János azért lett szent, mert válaszolt Isten hívására. Nem ő volt a kezdeményező, nem az ő ötlete volt szentnek lenni. Isten hívta őt meg, s csak arra kérte, válaszoljon helyesen erre a meghívásra. És pontosan így van ez velünk is. Nem mi találtuk ki Istent, de elmondhatjuk, hogy ő „talált ki” minket. Az pedig, aki kitalált, tudja is pontosan, mi a legjobb út számunkra. Hallgassunk ezért rá, kövessük őt, fogadjuk meg szavát. Ő minket is szentté tesz. Viszonozzuk végtelen szeretetét.