"Kiben Krisztus szerelme élt" - Szent Mária Magdolna

Szent Mária Magdolnát ünnepeljük ma – róla, és a feltámadt Jézus találkozásáról szólt az evangélium is. S ezzel az evangéliumi résszel kapcsolatban egy másik szentünk, Nagy Szent Gergely pápa tanítja: „Miután Mária Magdolna Jézus sírjánál járt, és nem találta ott az Úr testet, úgy vélte, hogy elvitték azt a sírból, és jelentette a tanítványoknak. Ezek elmentek vele a sírhoz, megnézték azt, és ők is arra gondoltak, hogy úgy áll a dolog, amint az asszony mondta. Rögtön hozzáteszi az evangélium: A tanítványok aztán visszatértek övéikhez. És így folytatja: Mária pedig ott állt a sír előtt, és sírt. El kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az asszonynak a lelkében milyen nagy szeretet lángolt; a tanítványok ugyanis hazamentek, ő azonban el nem mozdult az Úr sírjától. Mivel nem találta, kérdezősködött utána, sírva kereste; izzott benne a szeretet, és lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság adja meg a jó cselekedetnek az igazi értékét. Az Igazság (Szentírás) szava is megerősíti ezt: Aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Többek között ezt tanítja nekünk mai szentünk, hogy nem elég a jót akarni, hanem állhatatosan, kitartóan kell azt megvalósítani – akkor válnak tetteink gyümölcsözővé. Imádkozzunk Mária Magdolna himnuszának szavaival, hogy effajta szent, töretlen, állhatatos vágy lobogjon a mi szívünkben is:

Caravaggio: Mária Magdolna

Ó, Magdalában nyílt virág,

kiben Krisztus szerelme élt,

kérd, hogy bennünk is égi láng

gyullassza fel a szív tüzét!