2014. november 1., szombat

Mindenszentek

Mindenszentek mai ünnepét általában szomorú hangulatban töltjük el. Valahogyan a küszöbön álló Halottak-, elhunyt szeretteink emléknapja feketébe öltözteti – már ma – nem csak testünket, hanem lelkünk hangulatát is. Pedig valójában véve ez a mai nap az év egyik legnagyobb ünnepe kellene hogy legyen. Halottakra emlékezünk, de olyan halottakra, akik most földi életük legszebb időszakánál is százszorta teljesebb, boldogabb életet élnek. Azokat ünnepeljük, akik földi életük után már a mennyei-, soha véget nem érő-, teljes boldogság életét élik.
De kik is a szentek? Sajnos a mai korban ez inkább egyfajta gúnynév, csúfnév. Talán már mi is hallottuk, vagy már nekünk is mondták: mit szenteskedsz? Hagyd ezt a szent szöveget? Pedig a „szenteskedés” – a szent élet, és a „szent szöveg” kell hogy jelemezzen mindannyiunkat! „Szentek legyetek” – int, figyelmeztet, buzdít minket a Szentírás szava ma is. Soha nem szabad félnünk hitünket megvallani sem a családban, sem az utcán, sem a munkahelyen. Most pedig egy végtelen számú szent sereg áll előttünk – Mindenszentek ünnepén. Fiatalok és idősek, gyerekek és felnőttek, gazdagok és szegények, férfiak, nők, a földi életben szerencsések és szerencsétlenek... ők megmutatják, hogy minden korban, minden helyzetben lehet szentül élni. Lehetett szentül élni Jézus tanítványaként, vagy érte életet feláldozó vértanúként. A „sötét középkorban”, vagy a felvilágosodás tévtanai között. A világháborúk idején, a totalista rendszer korlátai között, s lehet ma is, a szupermodern kor végtelennek tűnő kínálata és lehetőségei között. Nincs kor, nincs körülmény, melyben ne születtek volna szentek. Nem csodabogarak, de egyszerű, életüket becsületesen, „istenesen” élő emberek – ők a szentek.

Ilyenek legyünk mi is mindannyian!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése