Olyan csodálatosan vezet Egyházunk ez ádventi
időszakban. E mai szentmisén így könyörögtünk: „Istenünk, ne enegedd, hogy
gyöngeségeink letörjenek minket, míg mennyei Orvosunk érkezését várjuk...”
Valóban egy-egy szép elhatározás gyorsan
derékba törhet, ha elfogy a kezdeti lendület. Ez pedig csakis a mi hibánk, a mi
emberi természetünk gyöngesége. Talán elhatároztuk, hogy fogunk járni a hajnali
szentmisékre – de nem bírtunk felkelni az ágyból. Talán megfogadtuk, hogy
imáinkra jobban odafigyelünk – de újra teljesen máshol járt az eszünk... Gyengeségünk,
bűneink bizony letörhetnek minket. De ha Egyházunkkal együtt imádkozunk,
biztosan kapunk elég erőt, állhatatosságot. Ahogy a mai olvasmányban tanít nagy
mesterünk, Izajás: „Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a
fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül.
De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok.
Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el”.
Az idei ádventben sem kell különleges dolgokat
tennünk, hogy lelkiekben gyarapodjunk. Csak figyeljünk és hallgassunk Egyházunk
szavára, s kéz a kézben vele biztosan eljutunk célunkhoz: nem csak a karácsony
ünnepéhez, de magához az Istenhez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése