Nagyböjt végéhez és húsvét ünnepéhez közeledve
egyre jobban fokozódik a feszültség Jézus és a zsidók között – halljuk naponta
az evangéliumokban. S a hívő ember szinte megbotránkozik a zsidók Jézust
elutasító magatartásán. Mennyire megkeményedett a szívük, elhomályosult
látásuk, leblokkolt a józan gondolkodásuk. Nem is próbálták megérteni Jézust,
hanem csak botránkoztak benne.
Sajnos azonban ma is gyakran megismétlődik ez
az ellenszenves, büszke magatartás: mikor az Isten, vagy az Egyház sokszor
nehezen érthető szavait, előírásait, törvényeit vagy tanítását hallva nem azt mondjuk:
„Magyarázd meg, Istenünk, hogyan gondolod ezt. Meg szeretném érteni,
szeretném látni a lényegét.” Hanem számtalanszor úgy reagálunk, mint Jézus
idejében: „Most már tudjuk, hogy ez értelmetlenség, badarság. Mi tudjuk!”
De hallottuk az evangéliumban: az így gondolkodó a vesztébe rohan.
Harcoljunk az effajta büszkeség ellen, s mi akarjuk
minél jobban megismerni Isten és Egyházunk szavát, tervét, parancsait. Hisz
mind a ketten azt akarják, hogy mi is üdvözüljünk – igaz, nem mindig pontosan
úgy, ahogy mi elképzeljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése