Az egyik legismertebb evangéliumi részt
hallottuk az imént, amint Jézus lecsendesíti a vihart a tengeren. „Mester, nem
törődsz azzal, hogy elveszünk?” A tanítványok kétségbeesetten keltik fel az
alvó Jézust, mert attól félnek – és úgy is néz ki -, hogy elvesznek,
megfulladnak, meghalnak. Jézus pedig csak alszik a csónak másik végén. Kétezer
éve történt ez az esemény, de sokszor megismétlődik – napjainkban is, velünk
is.
Általában a hívő ember, a keresztény, a
katolikus igenis hisz Istenben – imádkozik hozzá, ő pedig meghallgatja. Kérjük
Istenünk segítségét, áldását, ő pedig mindezt megadja: viszonylag jól megy a
sorunk, egyben van a családunk, anyagilag is biztonságban érezzük magunkat, jó
egészségnek is örvendünk – teljes bizonyossággal érezzük Istenünk jelenlétét,
működését életünkben, tudjuk, hogy ő segít, ő gondoskodik rólunk. De amint
viharba kerülünk, egyből fellázadunk. Mikor nem látjuk a bajból a kiutat, mikor
reménytelen helyzetben érezzük magunkat, mikor „hiába” imádkozunk, az Isten nem
szól, nem tesz semmit – olyankor oly könnyen meginog a hitünk. Nem ugyanabba a
helyzetbe kerülünk olyankor, mint az apostolok? Ott vagyunk a vihar kellős
közepén, az Isten pedig nem figyel ránk, nem gondoskodik rólunk, mert alszik...
A zsoltáros is így imádkozza (amely szavakat
mi is gyakran énekeljük): „Kelj fel, Uram, miért alszol...” De éppen a
mai evangélium bizonyítja: mégha Istent „alvónak” is gondoljuk, ő akkor is
velünk van, akkor is gondja van ránk, csak talán éppen hitünk próbáját éljük
meg, éljük át, mint az apostolok. Mert Jézus szavai hozzánk is szólnak: „Miért
féltek? Még mindig nincsen bennetek hit?”
Most kell elmélkednünk, gondolkodnunk ezen a
történeten, hogy már most megtanuljuk és szívünkbe véssük: az Úr akkor is
velünk van és gondunkat viseli, mikor látszólag alszik. Hogy a nehéz helyzetben
visszaemlékezzünk erre, s ebből merítsünk erőt, s ezzel erősítsünk hitünket
próbája közben is. Hogy majd ne csak szánkkal, de hittel teli szívünkkel is
énekeljük: „Viharnak közepén nem küzdök egyedül. Az élet tengerén sajkám el
nem merül.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése