2015. július 4., szombat

Falunap - Nagykérben

Krisztusban szeretett nagykéri és kiskéri híveim, polgármester úr, polgármester urak, kedves vendégek, mindannyian, szeretett testvéreim! Ünnepre jöttünk össze, ünnepi szentmisére, bár ma nincs egyházi ünnepünk. De falunknak van ünnepe– falunap, falunk napja. Köszönet és hála a polgármester úrnak, valamint nektek mindannyiotoknak, hogy van lehetőség és van igény a szentmisére – ilyenkor is. Hogy a lehető legjobb módon kezdjük az ünnepet, hogy megszenteljük a szórakozásunkat is. Így van ez rendjén.
A keresztény ember mindig igyekezett az egész életét, élete minden percét megszentelni – főleg a régebbi időkben. A mi hívő őseinkről, elődeinkről is talán mindannyian elmondhatjuk – ők többet imádkoztak, mint mi. Nem azért, mert több idejük volt, hanem mert jobban látták az isteni segítség és köszönet szükségét, és mindenben meglátták az isteni gondviselés működését. Imát mondtak a nap kezdetén, minden evés előtt és után, a munka kezdetekor, délben, a munka és a nap végén is. Imádkoztak jó esőért, s hálát adtak a jó termésért. Az egész életüket átitatta Isten jelenléte. És valamiképpen mi is ezt a régi jó példát igyekszünk újra felelevníteni, újra „divatba hozni”, újra megélni: hisz úgymond „világi” ünnepségünk elején Istenhez imádkozunk, az ő áldását kérjük napunkra. Falunapunkat szentmisével kezdjük. Így van ez rendjén.

De mindez ne csak büszkeséggel töltsön el, de érezzük felelősségét is: Úgy kell egész nap ünnepelnünk, hogy mindvégig méltók maradjunk a keresztény megnevezésre. Keresztény elődeink ma is példát adnak: Ne csak egy egy-egy ritka napunkat, ünnepünket kezdjük imával, de bármit teszünk, dolgozunk, pihenünk, szórakozunk, mindig ajánljuk azt egy-egy rövid imával Istennek, s akkor állandóan rajtunk lesz áldása – bennünk lesz öröme – vezetni fog gondviselése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése