A Szent Család megnevezést hallva talán
mindannyiunknak egy idillikus, harmonikus kép jut eszünkbe. Szűz Mária karjában
tartja gyermekét, Szent József mellette – csendben, békességben, boldogságban,
elégedettségben... S talán még irigykedünk is rájuk... „Milyen szép család,
milyen jó nekik...”
Valóban, Egyházunk példaként állítja elénk a
Szent Családot, követendő példaként. Hisz így imádkoztunk a mai Collectaban: „Istenünk,
te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot.” Példa, de talán
más, mint amilyet mi elképzelünk. Isten ugyanis nem tüntette ki semmi olyan
jóval ezt a családot, amilyenre sokszor vágyunk, s amiért annyi áldozara
képesek vagyunk. Nem volt pompás otthonuk – egy istállóban szálltak meg. Nem
volt kellemes melegük – egy hideg téli éjszakán született gyermekük. Nem volt
nyugalmuk, békességük – Egyiptomba kellett menekülniük. Nem volt pénzük –
nincstelenül kerestek szállást. Nem volt sok rokonuk – ismeretlen pásztorok
látogatták meg őket... Nem volt mit enniük... És mégis – ők a Szent Család. Még
mindig irigyeljük őket? Nekünk mennyi minden megvan ezek közül – mennyi mindent
tettünk azért, hogy mindez meglegyen családunknak? És mégis – sokszor nem szent
a család. Mégis sokszor széthullik a család. Mégis oly sok a békétlenség, az
elégedetlenség. Ezek a földi javak nem tudják szentté tenni a családot.
Püspökatyáink az egyik pásztorlevelükben így
fogalmazták meg: „Isten egyértelműen a tudtunkra adja, mit jelent számára a
család. Amikor Fiát a világba küldte, nem arról gondoskodott, hogy előkelő
palotában szülessen meg, vagy hogy válogatott ételekben dúslakodjon, hanem
arról gondoskodott, hogy Fia rendezett családi körülmények között jöjjön a
világra és nevelkedjék.” Jézus, Mária és József mindig és mindenütt azt
tartották szemük előtt, hogy családjukban szeretet uralkodjék. Mivel Isten
terve az volt, hogy Jézus ebben a családban szülessen meg, ők is azon voltak,
hogy ebben a családban találják meg boldogságukat. Tudták, hogy mit kér tőlük
az Isten, s azt meg is valósították – így volt szent a családjuk. Nem csak a
földi örömöket keresték– tudták, arról Isten majd gondoskodik. A lényegre:
szeretetre törekedtek.
S az ő példájukra mi is tegyünk hasonlóan. A
lényegre törekedjünk, s akkor a többiről Isten gondoskodik. Talán nem úgy,
ahogy mi elképzeljük, talán kevesebb földi jóval – de ő képes a miénket is
szent családdá alakítani az ő terve szerint. Abba fektessük a legtöbb energiát,
amibe a Szent Család is tette: az egymás iránti önfeláldozó szeretetbe.
Isten nem hív senkit felhőtlen, minden földi
javat kiélvező boldogságra. De mindenkit hív egy olyan közösségbe, ahol Isten
szerinti öröm, béke, jóság és szeretet uralkodik. Keressük ezt nála – mert csak
ott találhatjuk meg. Legyenek szentek a mi családjaink is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése