Évközi idő harmadik vasárnapja

A mai olvasmányban Ezdrás főpap olvasott fel a Szentírásból, hogy a nép jobban megértse Isten parancsait. És ma is éppen ez a lényege az olvasmányoknak a misén, ezért olyan fontos, hogy olvassuk a Szentírást, a Bibliát. Hogy jobban megértsük Isten parancsait. De mire jó ez nekünk? Minek megérteni Isten parancsait?

Gondoljunk csak bele, milyen nehéz is bűn nélkül élni. Milyen nehéz megtartani a tízparancsolatot. Csak Istent imádni – tehát neki szentelni a legtöbb időt, tehát az imádságnak, nem a tv-nek meg a számítógépnek... Nem venni hiába az Isten nevét – pedig néha olyan jól esne megmondani rendesen... Megszentelni az Úr napját – minden vasárnap elmenni a szentmisére... Tisztelni szüleinket, s mindig türelmesnek lenni velük... Nem károsítani az egészségünket cigarettával, alkohollal... Nem lopni, még kis dolgokat sem... Nem paráználkodni – de még ilyenre gondolni sem... Mindig és mindenkinek csakis az igazat mondani... Nem irigykedni a másikra, nem elkívánni annak tulajdonát... Ha tényleg ezen elgondolkodunk, talán mind elszomorodunk, elkeseredünk, hogy ezt „nagyon nehéz”. Sőt lehetetlen. S könnyen elmegy hozzá a kedvünk is. Mert úgy látjuk, Isten valami nagyon nehezet kér tőlünk. Éppen így reagáltak a zsidók is az olvasmányban: „Amikor a Törvény szavait – tehát a Szentírás szavait – meghallotta, sírt az egész nép.” Ezt a szomorúságot, sőt sírást valószinűleg a törvény szigorúsága váltotta ki (Jakubinyi). S talán mi is, még ha nem is sírunk, de talán nem örülünk, hogy mindezt meg kell tartanunk, hogy ezek szerint a parancsok szerint kellene élnünk.

Pedig éppen ezek a parancsok mutatják azt, hogy milyen határok között kell mozognunk ahhoz, hogy életcélunkat elérjük. Nekünk keresztényeknek pedig az életcélunk nem lehet szerényebb, mint az örök élet. Ezért ugyancsak nekünk ugyancsak keresztényeknek nem félelemmel kell szolgálnunk, nem félelemmel meg kedvetlenül kell azt nézni, most meg megint mit nem csinálhatok. De hogy erre képesek legyünk, naponta olvasnuk kellene a Szentírást, hetente többször is el kellene jönnünk a szentmisére, mert minél többet fogunk a Szentírásról tudni, annál jobban fogjuk érteni, hogy tényleg: Isten is azt akarja, hogy célunkat elérjük, s hogy a tízparancsolat tényleg az ehhez vezető egyedüli út. Isten nem szolgai félelmet, hanem örömteli engedelmességet kíván (Jakubinyi).

Örüljünk, hogy Isten állandóan mutatja nekünk az utat, amelyik hozzá vezet. S ez az Úrban való örvendezés legyen mindannyiunk, minden hívő erőssége!