Mindannyiunkban van egy alapvető kíváncsiság,
amely próbálja felfedezni az addig még ismeretlent. Gondoljunk csak a
kisgyermekre: mennyire szeretné tudni, hogy mitől mennek, mitől működnek a
dolgok: szétszedi az órát, a babát, a számítógépet – mindenre kíváncsi... A
tudósok minduntalan fürkészik, hogy hogyan jött létre a világ, mitől működik,
mi hajtja... S a legtöbben amíg nem jönnek rá, addig nem hiszik – mint Szent
Tamás: hiszem, ha látom. A XII. század nagy filozfusa, Abélard azonban ezt
tanítja minderről: „Fides quaerens intellectum” – azaz ahhoz, hogy a
dolgot megértsük, előbb hinni kell benne. Mégis a legtöbben fordítva
próbálkoznak: előbb megérteni, és csak aztán hinni. De oly sokszor látjuk, így
nem megy, nem működik. Így nem jutunk előbbre.
A Szentháromság titka is ilyen. Nem lehet
megérteni anélkül, hogy előbb ne hinnénk. Mert a titkok mélységeibe csupán a
hit képes behatolni. Aki hiszi, hogy Isten van, hogy egy Isten van és ebben az
egy Istenben három személy van, annak egyszerre vagy fokozatosan feltárul:
pillanat műveként vagy lassan. Tízéves korában vagy hetvenévesen, de egyszer
biztosan ha nem is érti meg teljesen, de komolyan ráérez, hogy az Isten csakis
ilyen lehet. Hogy ha Isten a Szeretet és ha Isten öröktől fogva van, akkor nem
lehet egyedül, mert nem lenne kit szeretnie. Hogy ha az örök Isten a Jóság,
akkor nem lehet egyedül, mert nem tudná jóságát gyakorolni. De mégsem lehet
több Isten, mert akkor egyik sem lehetne mindenható. Ha hisszük mindezt, akkor
előbb-utóbb érteni és érezni fogjuk: valóban így van, s valóban nincs más
lehetőség.
Egy történet szerint az első bűnbeesés után az Isten el akarta
rejteni az emberek elől azt a nagy hatalmat, amellyel az ember e bűn előtt
rendelkezett. Isten megkérdezte az angyalokat, hová rejthetné a kincset, hogy
az ember ne találhassa meg. „Rejtsd el valahol nagyon magasan” – ajánlották.
„Nem lehet” – felelte Isten, „mert idővel az ember egyre magasabbra emelkedik,
s megtalálja”. „Rejtsd el a mélységegkben” – mondták mások. „Nem” – mondta
Isten, „mert később az ember egyre mélyebbre fog szállni, s megtalálja”. Végül
Isten azt mondta: „Az ember bensejébe, a szívébe rejtem a kincset. Eszébe sem
jut majd, hogy ott keresse.”
A legnagyobb és legfontosabb dolgok a szívünkben,
a szeretetben vannak elrejtve. Ott mindig megtaláljuk a legnagyobbat, a
legfontosabbat s a legszebbet. A Szentháromság titkának megfejtése is ott van
elrejtve. Higgyük és szeressük a Szentháromságot, s akkor egyszer talán meg is
értjük azt.
/Juhász Ferenc - Adoremus XV. 5. nyomán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése