2016. október 3., hétfő

Fordítva /Lk 10,25-37/

Újra csak tanulhatunk az evangéliumon való elmélkedésből. Még egy írástudó is, aki az elsőtől az utolsó betűig ismerte a Szentírást, még ő is kérdezett Jézustól – igaz, nem a legnemesebb szándékkal.
Mi is ismerjük az irgalmas szamaritánus történetét, amely az írástudó kérdéséből született: „de ki az én felebarátom?” Jézus pedig szereti a feje tetejére állítani a dolgokat, gondolkodásunkat. A példabeszédben végülis „a szamaritánus, az idegen teszi felebaráttá önmagát” – írja emeritus pápánk. A zsidó ember szemében a szamaritánus nem volt felebarát, de azzá tette magát. És a szentatya folytatja: „Ekképpen a kérdés megfordult: már nem arról van szó, hogy mások közül ki az én felebarátom, és ki nem. Énrólam, saját magamról van szó. Nekem kell felebaráttá lennem.

Talán mi is sokszor azt nézzük: az a másik milyen hozzám, hogy viselkedik velem. De meg lehet ezt fordítani. Legyek én jó, legyek én a felebarát. S akkor talán: az irgalom meghozza gyümölcsét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése