A ma felolvasott első bűnről, Ádám és Éva történetéről már évezredek óta beszélnek az
emberek – ez az egyik legismertebb bibliai történetünk. Felnőttként pedig már tudjuk,
nem kertről, almáról, kígyóról van szó, hanem arról, hogy az ember ellenszegült Istennek – a Sátán kísértésére megtört az
emberben az Isten, a Teremtő iránti bizalom. „Attól kezdve minden bűn engedetlenség Istennel szemben és bizalmatlanság az Ő jóságával szemben.” /KEK 387/És ugyancsak attól kezdve a
meggyöngült és rosszra hajló természet megmaradt az emberben, és az lelki
harcra hívja.
Nem csak emberi természetünk romlott
meg, de egész világunkban és a természetben is megtört az összhang, a
harmónia, felbomlott a rend. Mécs László, 20. századi papköltőnk csodálatos szépséggel és nagy bölcsességgel
fogalmazta meg ezt a mindenben jelenlevő romlást (Minden tökélyben ott a
torzó): „Minden tökélyben ott a torzó, / minden vadász kicsit vadorzó, / a papban ott lapul Júdás, / zenészben vásáros dudás, / a hősben sír a rezgőnyárfa, / a hír fiában sír egy árva, / hibát rejt minden műremek, / minden kacajban könny remeg, / szűzből kikandikál a céda, / tudásból papagáj-planéta, / virágból kísértet-haraszt, /
minden dicsekvés rejt panaszt, / a miniszterben ott a tolvaj, /
angyalban ott a Mefisztó, jaj, / árnyékot rejt a fénysugár, / és púpot a fenyősudár, / a hit mélyén vigyorog a kétely, / a Bibliából csúnya métely / jöhet: ferdül egy szív-csavar, / s a
hitbe ront a zűrzavar, / minden dicsfényben van gyalázat, / így hát szegény szívem: vigyázat!”
Azonban ne elcsüggedjünk el ezek
hallatán. Igaz, hogy mindenben ott van a rossz, de nem vagyunk ellene
tehetetlenek. A Sátán, az ördög mindig csábít a rosszra, Isten kegyelme azonban minduntalan működik. Egyháztörténelmünkben voltak
tanítások, melyek szerint az ember csupán saját erejéből képes szentül élni
(pelagianizmus) – mi már tudjuk, ez nem igaz. Isten nélkül semmire
sem megyünk. Mások azt tanították, hogy az ember az áteredő bűn miatt
teljesen megromlott, és szabadsága semmivé vált, hogy a rosszra
való hajlandóság legyőzhetetlen (reformáció) – mi már tudjuk, nem volt
igazuk. Egyházunk a Szentlélek megvilágosításával tanítja, hogy „Az emberek egész történelmén végighúzódik a kemény harc a sötétség hatalmai ellen,
mely a történelem hajnalán kezdődött és az utolsó napig fog tartani az Úr tanítása szerint. E harc részeseként az embernek szüntelenül küzdenie is kell, hogy
kitarthasson a jóban; és saját belső egységét csak Isten kegyelmének segítségével és komoly erőfeszítések árán tudja elérni. /KEK 409/
E nagyböjti szent idő is éppen erre
tanít. Ebben a negyven napban Isten még bőségesebben adja kegyelmét. De
ugyanakkor nekünk is még buzgóbban kell gyakorolnunk az irgalmasságot, a jóságot, az önmegtagadást. Csakis így, Isten
segítségével és saját magunk megerőltetésével juthatunk előbbre az életszentség útján. Romlott a
világ, romlott a természetünk – és mégis, ha
akarjuk, és Isten kegyelméből mindannyian jókká lehetünk. „Isten minket úgy segéljen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése